Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-234

A Nemzetgyűlés 234. ülése 1921. kereseti pályán működő középosztályuakat, látni fogja, hogy munkanélküliségünk legalább is tízszer akkora, mint volt azelőtt. A középosztálynak most tárgyalt mindkét csoportjánál tekintetbe kell venni a hadviseltgégét. Mindkét osztállyal ugyanis, amikor bevonultak, nagyon sok sérelem esett. Tudom, hogy tisztviselőket megelőztek, mert hadba voltak vonulva, a szabadkeresők pedig ugyanezen okból nem kaptak munkát. Nagy hálával tartozom a t. pénzügyminister urnák, mint egyik hadviselt nemzeti szövetség elnöke, amiért ő a hadviseltséget elsősorban hangoztatta itt a Házban és azt bizonyos javakban részesíteni kívánta. Kérem is a t. kormányt, hogy méltóztassék a hadviseltséget is a tisztviselőknél is, a munkásoknál is bizonyos figyelemre méltatni. Méltóztassék megengedni, hogy erre vonatkozólag egypár szót, mint példát magamról mondjak el. Mikor 1918-ban visszajöttem és nem volt lakásom, meg kellett jelennem a lakáshivatal, vagy bizottság előtt. Ott egy börzieáner ült mint második biró és midőn azt mondtam, hogy én nagycsaládu ember vagyok és családommal másfél szobában nem férek el, de meg sem tudok fürdeni, pedig négyévi szolgálat után megkövetelhetem, hogy otthon is megfürödhessem, nevetett ; ón pedig ökölbe szorított kézzel, mint törvénytisztelő ember kénytelen voltam eltűrni ennek a börzieánernek, ennek a defetistának azt a magatartását, amellyel hadviseltségemet kicsúfolta. Mi nem kértünk soha semmi jutalmat azért, hogy künn voltunk, de mikor itt állok, mint képviselő, kötelességem rámutatni, hogy igenis a hadviseltség megérdemli azt, hogy megbecsültessék. (Helyeslés.) Evvel befejezem felszólalásomat és csak ismételt aggályaimnak adok kifejezést, hogy sajnos, azon a téren, amelyen egy országot felépíthetnénk, illetve rekonstruálhatnánk, még nagyon kevés történt, jóllehet többször felszólaltunk — magam is felszólaltam — emiatt. Egyszersmind kijelentem azt is, hogy nem vagyok tovább abban a helyzetben, hogy a kormány ebbeli ténykedését és politikáját támogassam. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobalóldalon.) És amikor tehát ezek az aggályaim fennállanak, kénytelen vagyok arra rámutatni, hogy^ igenis a képviselőknek kötelességeik vannak. En mint szakember nem koncedálhatom olyan dolgok elhanyagolását, amelyekről tudom, hogy megoldhatók ; kijelentem, hogy amennyiben a kormány a legeslegrövidebb idő alatt, szóval márólholnapra . . . Drozdy Győző: Hány nap alatt? Czeglédy Endre: Nem kérek belőle. Ez komoly dolog, méltóztattak látni, hogy mindig helyt álltam azért, amit mondtam. Rassay Károly : Csak azt nem látjuk, hogy támogatja-e vagy nem. Czeglédy Endre: Ha a kormány nem fogja sürgősen megtenni a szükséges intézkedéseket, évi július hó 21-én, csütörtökön. 103 és sürgősen beterjeszteni az erre vonatkozó javaslatokat, nem leszek abban a helyzetben, mint már az előbb kijelentettem, hogy a kormányt tovább támogassam. Az indemnitási javaslatot azonban ezzel a feltétellel elfogadom. Természetes, hogy az ország érdekében inkább elfogadok egy ilyen javaslatot, még ha nem is támogatnám a kormányt, semhogy az ország exlexben dolgozzék. (Helyeslés.) Elnök: A házszabályok 215. §-ára való hivatkozással herceg Windisch- Grraetz képviselő ur szót kért. A szó őt megilleti. Hg. Windisch-Graetz Lajos: T. Nemzetgyűlés! Beniczky Ödön t. képviselőtársam tegnap felszólalása folyamán azt mondta, hogy magánlakásomon engem egy ügyész kihallgatott volna. Szükségesnek tartom megállapítani, hogy egy jóhiszemű tévedés forog fenn. Engem egy ügyész barátom, Szentirmay katonai koronaügyész tényleg több izben meglátogat, de sem ki nem hallgatott, sem természetszerűleg semmiféle hivatalos ténykedést magánlakásomon nem végzett. Elnök: Szólásra következik? Vasadi Balogh György jegyző : Ereky Károly ! Ereky Károly : T. Nemzetgyűlés ! Mindenekelőtt egy tegnapi közbeszólásra kell reflektálnom, melyet Hegyeshalmy minister ur olyan jól, ügyesen, taktikásan helyezett el egy barack formájában a fejemre. T. i. azt a közbeszólást tettem, hogy elszámolást szeretnék látni arról, amit Szterényi t. képviselőtársam, azt hiszem, az Áruforgalmi iroda ügyében emiitett. Azt mondta rá az igen tisztelt kereskedelemügyi minister ur, hogy úgyis tudhatom, hogy ez elszámolásnak rendesnek kell lennie, hiszen minister voltam. Körülbelül ez lehetett a tartalma az ő válaszának. Már tegnap reflektáltam volna rá, de minthogy nem tudtam egészen precíze a közbeszólást, csak ma említem meg, hogy tökéletesen igazam van abban, hogy a zárszámadásban nem veszik be ezeket az államháztartáshoz szorosan nem tartozó költségeket, amit igazol az, hogy megjelent már az 1915/16.-Í zárszámadás és nem láttam benne pl. a Haditermény költségeinek elszámolását. (Zaj.) Már 1915-ben volt Haditermény, ugy, hogy közbeszólásom egészen jogos volt. Leszek bátor minden alkalommal rámutatni a költségvetési tárgyalás során, hogy hol hiányzik valami az elszámolások körül. Ami már most a felhatalmazási törvényjavaslat lényegét illeti, mielőtt rátérnék a kormány iránti bizalom kérdésére, a következőket vagyok bátor előrebocsátani. Engedjék meg, hogy egy vicc formájában mondhassam el, anélkül, hogy a pénzügyminister ur személyét vele bántanám, hogy milyen helyzetben vagyok én a pénzügyminister úrral szemben, mert hiszen a vicc mindig nagyon kedves témája volt a pénzügyminister urnák. A napokban találkoztam egy barátommal, akinek nagyon szép felesége van. (Derültség.) Hegedüs Loránt pénzügyminister: Ejnye!