Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-233
96 À Nemzetgyűlés 233. iäesv 1921. évi Julius hó 20-án, szerdán. azt, hogy amikor előfordulnak ilyen dolgok, azonnal mi is hasonló rendszabályokat léptessünk életbe. Ezek után fel is olvashatnám interpellációmat, de méltóztassanak megengedni, hogy még két mondatot fűzzek hozzá, ami egyébként ezen a tárgyon kissé már kivül esik. Azt hiszem, eléggé feltártam, hogy mennyi anyagi kárral jár az a helyzet, amiben vagyunk, de még az anyagi kárnál is fontosabb lehet £lZ cLZ erkölcsi kár, ami a végeken, a határszélen lakó lelkekben végbemegy, főleg akkor, amikor a másik oldalról akkora csábitásnak vannak kitéve, amikor olyan reformokkal, Ígéretekkel csábítják őket, amelyek azt az egyszerű és szegény embert esetleg elkábítják, hogy hamarább vagyonhoz tud jutni. Nagyon kérem a t. kormányt, hogy különösen a végeken figyelje és ellenőrizze — nem akarom azt mondani, hogy ez ma nincs így, — hogy a közigazgatás igazán a néppel együtt érezzen, (ügy van! ügy van!) Ez kisebb dolog ugyan, de a kormánynak mégis egész lélekkel a gondjába kell vennie. Higgyék el, t. Nemzetgyűlés, a nagy dolgok sokszor ilyen kis dolgokon fordulnak meg. A közigazgatásnak a maga szemével napról-napra kell látnia a nép baját. A végvárakat már nem kőből fogjuk építeni, a végvárakon nem is a katonaság, mint egyedüli erősség fog dönteni, hanem a végvárak a magyar nemzetnek a demarkációs vonalon lévő magyar leikéiben vannak. Ezeket a lelkeket kell erősen tartani, ezért kell ezeknek állandóan érezni a magyar államnak atyai, de egyúttal szigorú és igazságos kezét is ott, ahol arra szükség van. Ezek után a következő interpellációt terjesztem a külügy minister ur elé (olvassa) : »1. Van-e tudomása a külügyminister urnák ama rendszeres zaklatásokról, atrocitásokról és a nemzetközi jogba ütköző cselekedetekről, melyeket a jugoszláv őrségek a demarkációs vonal mentén magyar állampolgárokkal szemben elkövetnek s ha van, minő lépéseket szándékozik tenni ez irányban ? 2. Hajlandó-e a külügyminister urabelügyminister úrral egyetértve ugy rendelkezni, hogy a demarkációs határszélen a viszonosság teljes szigorral értelmeztessék és alkalmaztassák a magyar hatóságok részéről?« Elnök : Az interpelláció kiadatik a külügyminister urnák. A külügyminister ur kivan szólni. Gr. Bánffy Miklós külügyminster: T. Nemzetgyűlés! Talán megengedi a t. képviselő ur, hogy ne térjek ki azokra a részletekre, amelyeknek ecsetelésével beszédje első részében foglalkozott. Hogy a határon állandóan ilyen nehézségek és sajnálatraméltó zavarok vannak, azoknak nem mi magyarok vagyunk az okai. (ügy van! Ugy van!) A kormány mindenkor kötelességének tartotta, hogy ugy Belgrádban, mint a nagyhatalmak képviselőinél szóba hozza az ilyen dolgokat és elégtételt kérjen, ilyen esetek további előfordulását pedig a lehetőség szerint megakadályozza. Azt hiszem, a t. Nemzetgyűlés meg fogja érteni, hogy az ilyen intézkedésekről egyenkint nem számolhat be a külügyminister, nem számol be a kormány sem, hiszen abból a bizalomból, amely a Nemzetgyűlés részéről a kormány irányában kell hogy nyilvánuljon, hogy kormány lehessen, következik az, hogy a kormánynak minden ilyen esetről külön beszámolnia nem kell, mert hiszen legelső kötelessége, hogy ezekben az ügyekben eljárjon. Ezért az olyan kérdés, hogy vájjon szándékozom-e ezután fellépni egy ilyen vagy ehhez hasonló ügyben, amely tudomásomra jut, azt hiszem, túlmegy ezen a határon, mert hiszen ez a kérdés feltételezi azt, hogy képes volnék az intézkedést elmulasztani. Meskó Zoltán : Ez parlamenti szokás ! Gr. Bánffy Miklós külügyminister: Minden esetben fellépünk, sőt felléptünk ebben az esetben is, amit a t. képviselő ur előhozott, Tóth Sándor és Yranár József elfogatási ügyében is. Kijelentem, hogy 24 óra alatt ki is bocsátották őket. Vranárt valami nő utján csalták át a határon, azért ez komplikáltabb dolog. A külügyministerium képviselője két nappal ezelőtt utazott le Belgrádba és a legnyomatékosabban a lelkére kötöttem, hogy ebben a kérdésben helyes elintézésre jusson. A nemzetek szövetségéhez is számos esetben adott be a kormány okiratot ilyen ügyekben és a kormány ezt a jövőben is meg fogja tenni, a nemzetek szövetségének ellenőrzését pedig el fogjuk várni. Meskó Zoltán : Az entente pesti képviselői törődjenek vele többet! Gr. Bánffy Miklós külügyminister: Az entente pesti képviselőinek a magyar ügyek iránt való érdeklődésére nézve teljesen megnyugtathatom a Nemzetgyűlést. A népszövetség ingerenáciája azonban csak akkor kezdődik, illetőleg a kötelezetség rájuk nézve csak akkor áll be, amikor a ratifikációs szerződés ki van cserélve, és amikor a határmegállapitások utján végre egészen tiszta határvonal lesz. A liatármegállapitó-bizottságok épen arravalók, hogy az ilyen atrocitásokat megszüntessék. Kérem válaszomnak tudomásul vételét, (Altalános helyeslés.) Elnök : Az interpelláló urat illeti a szó. Túri Béla : A külügyminister urnák interpellációmra aclott válaszát tudomásul veszem, és megjegyzem, hogy ő félreértette szavaimat, mert nem ugy értettem beszédemet, hogy a külügyministerium eddig az ilyen esetekben ne intézkedett volna, hanem csak egy megszokott parlamenti formával éltem. (Helyeslés.) Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : Tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés a külügyminister urnák Tűri Béla Nemzetgyűlési képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen!) A Nemzetgyűlés a választ tudomásul vette.
