Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-233
A Nemzetgy'ülés 233. ülése 1921. évi július hó 20-án, szerdán. 95 Túri Béla: Csak azért hozom ide ezeket, mert mindjárt rá fogok térni röviden arra is, hogy állítólag a határkiigazitási bizottság jövetele előtt állunk. (Ugy van! Ugy van!) fagyon jó volna, ha ezeket a dolgok ilyetén elrendezése folytán sokszor önként előálló cselekményeket konsziderálnák és ahhoz mérnék a következtetéseket. Hogy visszatérjek csak egy-két ilyen esetre, amelyeknek adataival rendelkezem, egy alkalommal azt jelenti a főbiró, hogy ezek a lövöldözések olyan mérveket öltenek immár, hogy az őrség ma már valóságos sáncokban van, és folytatódik a békés élet a lövészárokban. Be is küldött egypár jelentést az alispánhoz. Katonai megerősítést kivánt . . . Meskó Zoltán : A békét csakis lövészárokban lehet fentartani! Túri Béla : . . . illetve a mostani őrségnek olyan pontokon való elhelyezését, amelyeken fedezetet kaphatnak és az ilyen támadásoktól meg vannak védve. Nem megyek bele annak vizsgálatába sem — arról is van nálam több adat — hogy egyes emberek vannak kiszemelve, akiknek a fejére állítólag 1000—10.000—50.000 dinárt is kitűztek, t. i. azok, akik ott a demarkációs vonalon túl igazán a magyarság lelkét alkotják. Azokat az ilyen tárgyalásoknál, vagy pl. hullaszemlék alkalmával, ami igen gyakran előfordul, kicitálják és akkor még magyar területen is ki vannak téve annak — hatósági személyek is — hogy az erdőben elrejtett szerb őrség . . . Birtha József: Komitácsi banda! Túri Béla : ... komitácsi banda előjön és elviszi őket Yarasdra vagy ismeretlen helyre. Lehet az ilyen hírekben néha egy kis fantázia is, (Mozgás és ellenmondás a középen.) de tény az, hogy olyan állapotok vannak, amelyek annak a követelménynek, hogy békés szomszédság legyen az államok között a trianoni békszerződés alapján, nem felelnek meg. (Ugy van! Ugy van!) Birtha József: Nem fantázia ez, sajnos! (Ugy van ! Ugy van !) Túri Béla : Ha tehát én interpellálok és ezeket az adatokat feltárom, elsősorban a nagy tanácshoz kellene interpellálnom ... (Ugy van ! Ugy van! a középen.) Ereky Károly: Odatartozik! Túri Béla : ... hogy vájjon ilyen állapotok teremtésével képzelték-e el az uj világot, vájjon ezt a balkáni állapotot, amelyet itt most leírtam, — de annál is rosszabb, mert valóságos háborús rablóvilág — (Ugy van! Ugy van!) ezt akarták-e ők elérni az uj államok alkotásával és a trianoni békeszerződéssel. Birtha József: ugyanez folyik a Felvidéken is ! Túri Béla: Épen azért szeretném, ha a határkiigazitó-bizottság, amelynek jövetele most mégis több mint valószínű, meghallaná és saját szemével igazán meglátná, hogy ilyen határok mellett teljes lehetetlenség, hogy itt valaha is békesség legyen a szomszéd országok között. Itt állandó jogtalanság, a magánjogok megsértése folyik és állandó gyújtogatás, tűzfészek a lelkekben, az hogy az embereknek a mindennapi kenyér megszerzésénél ilyen atrocitásokat kell eltürniök. Tehát a megjelölt határok abszurditása tűnik ki elsősorban ezen jelenségekből, nemcsak az illetők fenhéjázása, vagy hatalmi gőgje és azért igen szeretném, ha a határkiigazitó-bizottság ugy fogná fel ezeket a jelenségeket, hogy ezek bizonyítják legjobban a megállapított határok lehetetlenségét, (Helyeslés.) A külügyminister úrhoz, akihez egyedül van módom interpellációt intézni és akiről nagyon jól tudom konkrét esetekből, hogy ha valami panasszal fordultak hozzá, mindig intézkedik, az a kérdésem van, hogy mikor látja, hogy ilyen rendszeresen folyik ez a zaklatás és hogy ilyen mérveket ölt épen a békeszerződés ratifikálása után okiratok lehelyezése előtt, nem látja-e szükségét annak, hogy határozottan fellépjen ezekkel szemben. Felvetem ezt a gondolatot is, hogy nem gondolja-e a külügyminister ur, hogy talán érdemes volna magához a népszövetséghez is fordulni és ott feltárni ezeket a határmegjelölésből származó atrocitásokat, illetőleg az ilyen határmegjelölések lehetetlenségét ; hiszen tudjuk, hogy valami nagyobb határkiigazitás úgyis csak a határkiigazitó-bizottság jelentése alapján a népszövetség döntése utján történhetik. (Ugy van! Ugy van!) Én tehát a külügyminister urra bizom, hogy mit lát helyesnek, de felvetem azt az ideát, hogy talán ezen sérelmek, ezen lehetetlen helyzet korrigálására a népszövetséghez kellene fordulni. Addig is pedig, amíg ebben bármilyen diplomáciai lépés történik, vagy pedig nemzetközi utón jogállapotba kerülünk, nagyon kérem a külügyminister urat és ebben a tekintetben az összkormányt is, hogy léptessék életbe ilyen vidékeken szigorúan az egyenlő elbánás, a reciprocitás elvét. (Helyeslés a középen.) Nem azt kérem, hogy retorziókat kezdjünk. A mi erőnk, a mi helyzetünk nem olyan, hogy mi a retorzió fegyverét csillogtathatnók és a mi lovagiasságunknak, amelyet ez a nemzet mindig megmutatott, s amelyre most is vigyázunk, legalább semleges államokkal szemben és Amerikában a nemzet nemes lelkületének megvan a maga erkölcsi súlya és értéke, de mégis azt mondom, lehetetlen, hogy gyengeséget, tehetetlenséget mutasson. Már pedig ha azt látják Jugoszláviában, hogy nálunk minden lehetséges, hogy akinek megvan a jugoszláv igazolványa, az szépen, békésen átjöhet, végezheti a munkáját és soha semmi bántódása nincs, annak ellenére, hogy ők velünk másképen bánnak el, azt hiszem, nekünk is le kellene a határt zárni és a magyar területen lévő jugoszláv értéket, birtokot kihasználni. *Én csak az egyenlő elbánást kérem.
