Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-210

90 A Nemzetgyűlés 210. ülése 1921. évi június hó 16-án, esütörtöhÖn. Ami Ernst Sándor t. képviselő ur kérdését illeti, ő azt mondta, hogy legközelebb állott álláspontomhoz, ő belátta, — hogy ismételjem szavait — a bibliai komolyságát annak a helyzetnek, amelyben egy pénzügyminister ma . van, kivált egy magyar pénzügyminister; ő belátta, hogy a holttőkék apasztása nélkül élő költségvetést nem lehet csinálni ; — mindezt kedden teljes őszinteséggel bővebben fogom a t. Nemzetgyűlés elé tárni. O belátta ezt és ennélfogva kevésnek tartotta a redukciót, amit csinálunk. Hát most már kevés-e vagy nem kevés, itt van a 20% és egyéb százalékok kérdése báró Szterényi József és mások inditványa szerint. A vagyonváltság, t. uraim, nemcsak gyakorlati rendszabály, hanem elméleti rendszernek a következménye, mert nekem az a reményem, hogy midőn elvégzem munkámat, amelynek elvégzéséhez — igaza van t. barátomnak — nagyon ragaszkodom, akkor a Tudományos Akadémiában meg fogom ismertetni a vagyonváltság elméleti rendszerét és meg vagyok győződve arról, hogy akkor azok, akik ma kételkednek benne, látni fogják, hogy az én rendszerem, amelyet az egész külföld ismer, elméletileg is teljes és csak az a roppant baja van, hogy csak az tudja átnézni, aki az egészet látja. Minden javaslatomnak az a baja, hogy csak az egészből látható annak a helyessége, ez a javaslat is olyan. Elméleti szempontból azt mondtam magamnak, hogy ennek az országnak a holt terheit fedezniök kell azoknak, akik eddig kerestek és akik ezután keresnek, azoknak a jövő költségvetéseket kell fedezniök. Az előbbiektől elveszem a vagyonváltságot. De mit veszek el? En nem veszem el a vagyon 90%-át mint Németországban teszik, ahol a szociáldemokraták még egyszer megakarják csinálni a vagyonváltságot. (Derültség.) Ezt olvastam tegnap, hogy a németek a Reichsvermögenabgabe-t még egyszer meg akarják csinálni. B. Szterényi József: Bolondgombák mindenütt teremnek! Hegedüs Loránt pénzügyminister: Ezt nem lehet megcsinálni; nem csinálhatom azt sem, amit Ausztriában tettek. Hanem megteszem azt, hogy miután a háború öt évig tartott és elméletileg a háború alatt minden vagyon 4%-ot hozott, tehát a háború alatt szerzett hozamot, vagyis a vagyonból 20%-ot fogok elvenni. T. barátom azt mondja, kivételekkel. Nagyon téved, az órtékpapirok sokkal többet fizetnek, mint 20%-ot. Vannak a tőzsdén nem jegyzett papirok ; ami ezeket illeti, jellemző, hogy ezeknél a kulcs oly magas, hogy az országos pénzügyi tanács szükségesnek látta, hogy hozzak egy novellát ; novella azonban nem kell, mert a keddi javaslatomban benne lesz, hogy leszállítjuk a tőkésitósi kamatlábat, mert a váltságok jóval túlmennek a 20%-on. Ez meg fog történni. A budapesti tőzsdén jegyzett részvényeknek vettem a decemberi kurzus szerinti kétharmadát abban a hitben, hogy egyharmadot esnek a papirok; de nem annyit estek, hanem nagyobb mértékben, — igy erre ezek a papirok 23—27% vagyonváltságot fizetnek. Mindezek az érvek azt mutatják, hogy az a felfogás, mintha a hadikölcsönből többet vennék el, mint a többiből, merően téves, mert a 20% a vagyonváltság állandó kulcsa, s 6%-nál többet nem tudunk kifizetni. Ha valaki az összes javaslatokat átnézi, láthatja a rendszert, hogy senki oly kedvezményben, mint a hadikölcsönös, nem részesül. Először az első vagyonváltságban az van, hogy az intézetek, különösen vidéki intézetek alaptőkéjét 60%-áig fizethetik a váltságot hadikölcsönben, — elfogadom százon, dacára, hogy sohasem jegyeztek százon, s a mérlegükben 40—50%-on állnak. Örüljenek, ha ezt meg fogják kapni. Továbbmegyek. A vagyonváltság második része értelmében, amelyet kedden nyújtok be, mindenki a rá kirótt vagyonváltságnak felét fizetheti hadikölcsönben, megint névértékben számitva. Ez is nagy előny. (Felkiáltások jobbfelöl : Áz eredeti jegyzés !) Eredeti jegyzésnek és nosztrifikálva kell lennie, sem külföldit, sem későbbieket nem fogadok el. (Helyeslés jobbfelöl) Továbbá — s itt eltérek Kolozsi t. barátomtól — a nagyobb vagyonok háborús váltságában nem veszem még egyszer adó alá a hadikölcsönöket, vagyis attól, aki a háborúban földet vett, kétszer annyit veszek el, mint attól, aki nem a háború alatt vette a földjét. Ellenben a hadikölcsönöstől többet a 20%-nál nem veszek el; vagyis a hadikölcsönöst körülvettem annyi mindenféle védelemmel, amennyi a rendszerbe beleilleszthető volt. Elismerem, hogy áldozatot követelek tőle, mert az állam máskép összeroppanna, de ezt viseli nemcsak a hadikölcsönös, hanem minden állami kötvénytulajdonos. Ennek ellenére hajlandó vagyok belemenni a módosításba, hogy a kisebb — 100 és 50 K-ás — címleteknél 15% legyen a váltság kulcsa. (Egy hang balfélol : Ez semmi !) Gaal Gaszton : A nagynak semmi, de a kisembernek az is valami! Hegedüs Loránt pénzügyminister: Ez azt jelenti, hogy 1000 koronáig száz koronás címlete lehet neki, tovább nem mehetek, annál kevésbé, mert minden személyi megkülönböztetés ilyen rendszerben annyira gyűlöletes és olyan sok kijátszásra vezet, hogy továbbmenni nem is lehet. T. barátom azt kérdi, hogy miért van az erkölcsi testületeknek kedvezményük ? Azért, mert ha a nyugdíjalapokból elvettem volna, az államnak meg kellett volna fizetni az állampénztárból. De magánszeméllyel nem tehetem, azért harmadszor mondom, hogy mindenki köteles hadiváltságot fizetni, mivel akkor tőkéjének járulékát jobb kamatokban fogja kapni és papírja többet fog érni, mint eddig.