Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-210
A Nemzetgyűlés 210. ülése 1921. évi pinius hó 16-án, csütörtökön. 83 a vagyonváltság magasabb kulcsa alól. (Élénk helyeslés.) Lehet, hogy számszerűleg néhány milliót yeszit ezzel a pénzügyminister ur, de méltóztassék elhinni, hogy mi, akik ismerjük a népet, nyugodt szívvel konstatálhatjuk és biztosithatjuk a pénzügyminister urat, hogy ezzel a csekély anyagi veszteséggel szemben óriási lesz az az erkölcsi haszon, mi ebből az intézkedésből fakad. (Igaz ! Ugy van !) Méltóztassanak azért megengengedni, hogy a részletes tárgyalás során majd erre vonatkozólag határozati javaslatot adhassak be. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik báró Szterényi József. B. Szterényi József : T. Nemzetgyűlés 1 Egész röviden kivánok a tárgyalás alatt levő javaslathoz hozzászólni, kétféle észrevételt akarván a t. pénzügyminister ur figyelmébe ajánlani. Mielőtt azonban a javaslatnak ezen két pontjához, nevezetesen a váltságkulcshoz, a 20°/o-os kulcshoz és a 3. szakaszban foglalt kivételekhez hozzászólnék, ne vegye rossz néven a t. pénzügyminister ur, hogy észrevétel tárgyává kell tennem a törvényelőkészitésnek és előterjesztésnek azt a módját, amellyel itt szemben állunk, amidőn a ijpénzügy minister ur úgyszólván hónapokkal ezelőtt terjesztette már be eredeti javaslatát, azt előttünk ismeretlen okokból nem tárgyaltatta annak idején, majd a p énzügyi bizottság elé négy külön módositó törvényjavaslatszöveget terjesztett, és legújabban ismét a pénzügyi bizottság határozatával szemben egy külön móditást osztatott szét, amely ugy szól, hogy » aTpen zügyi bizottság által megállapított szöveggel szemben a következő módosítások javasoltatnak«. Távol áll tőlem, hogy a pénzügyminister urnák azt a jogát kétségbevonjam, hogy a tárgyalás során is terjeszthessen elő módosításokat ; hiszen a dolog természetében rejlik, hogy utóbb felmerült részletek tekintetében módosító javaslatok tétessenek. De engedelmet kérek, ezek a javaslatok nem lehetnek olyanok, amelyek elvi jelentőségűek, és nem lehetnek, nézetem szerint, olyanok, amelyek egész adózási rendszerünket érintik, amint itt az 1. szakaszhoz javaslandó módosítások tekintetében történt, ahol az eddigi beszolgáltatási kényszer helyébe technikai okokból a lebélyegzési rendszer alkalmaztatik majd, és egy uj adósági típus — hangsúlyozom, hogy az eljárásban, a technikai részben — a könyvadóságok rendszere honosíttatnék meg. Félreértések elkerülése végett meg kell jegyeznem, hogy nincs észrevételem az 1. szakaszhoz javaslandó] módosítások ellen, sőt azokat feltétlenül célszerűbbeknek, helyesebbeknek tartom, mint az eredetileg tervezett javaslatot. Nekem csupán az ellen van kifogásom technikai okokból és a törvényhozás tárgyalásának komolysága szempontjából, hogy az anyag, amely idekerül, ugy legyen elkészítve, hogy magunk is, akik azzal foglalkozunk, ugy foglalkozhassunk vele, hogy kellő előkészítés lehetséges legyen, vagyis komolyan foglalkozhassunk vele. A t. minister ur két minapi felszólalásra kijelentette, hogy a jövőben kerülni fogja ezt, és legalább ki fogja nyomatni az ilyen javaslatokat. A t. minister ur eleget is tett a kinyomatásnak, de nem tett eleget annak, amit én kifogásolok, hogy a javaslatok, amelyek idekerülnek a Nemzetgyűlés elé, legyenek átgondolva, előkészítve, olyképen, hogy azokon azután a rendszerváltozások szüksége ne forduljon elő. Mert engedje meg nekem, t. barátom, hogy figyelmébe ajánljam azt a körülményt, amelyet azt hiszem, sokan — és akik a gazdasági életet ismerik, mindnyájan — igazolni fognak, hogy nem az a teherviselés nyugtalanítja a közönséget, amelyet a minister ur reá ró, tisztában van azzal mindenki, hogy a kényszerhelyzetnek eleget kell tenni, a végsőkig kell áldozni ; a nyugtalankodás, a bizonytalanság, a márólholnapra való megváltoztatása a terveknek és rendszereknek, ez az, ami a közönséget nyugtalanítja és higgye meg, t. barátom, hogy a tőzsdén pl. az a példátlan zuhanás, amely nálunk előfordult, nem a zürichi kurzussal van kapcsolatban, hanem ennek alapja az a nyugtalanság, amely a közönség körében van, mert hiszen tudjuk, be van bizonyítva, hogy a magasabb zürichi kurzus mellett sokkal magasabban állottak az értékpapírok általában, mint ahogy az alacsony zürichi kurzus mellett állanak. Mit bizonyít ez ? Azt, hogy az a kapcsolat, amelyet konstruálni szeretnek és amely a valutának Zürichben való jegyzése és a budapesti tőzsdei jegyzés között van, ez a kapcsolat nem áll fenn, legfeljebb csak igen kis részben. Egész más tényezők azok, amelyek ezt az eredményt előidézik és ebben igen nagy része van annak a nyugtalanságnak, amely a közönséget idegessé teszi, amely miatt nem tud megnyugodni gazdasági munkájában és felfogásában, pedig nyugodtság nélkül a gazdasági élet elképzelhetetlen. Ajánlom tehát a t. minister ur ügyemébe ezt az észrevételt, Méltóztassék már most megengedni, hogy rátérjek röviden magára a javaslatra. Itt mindenekelőtt legyen szabad tiltakoznom a pénzügyi bizottság jelentésének egy része ellen és pedig a pénzügyminister ur felfogása érdekében, amely felfogáshoz annak idején magam is csatlakoztam, amig azok a kiváló pénzügyi szakemberek, akiket méltóztatott velem együtt annak idején meghallgatni a kamatredukció kérdésében, meg nem győztek arról, hogy az a rendszer a helyesebb, amely vagyonváltság alá vonja a fix kamatozású állampapírokat és nem az, amely kamatredukcióval foglalkozik. A pénzügyminister ur eredeti terve a kamatredukció volt, s a minister ur ragaszkodott ehhez, bár kiváló elődjei az ellenkezőt javasolták. Ma eltért tőle, — dicséretére legyen mondva, hogy eltért — de hogy arra az előbbi álláspontjára azt lehessen mondani, hogy úgy állam11*
