Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-210

84 A Nemzetgyűlés 210. ülése 1921. évi június hó 16-án, csütörtökön. erkölcsi, — t. Nemzetgyűlés, méltóztassék ezt a fogalmat kellő mértékben értékelni — mint államhiteli és állampénzügyi szempontokból megengedhetetlennek tartja a pénzügyi bizottság azt az előző álláspontot, ez az, ami ellen itt a Nemzetgyűlésen óvást kell emelnem, mert semmiféle államerkölcsi szempontot érintve, vagy pláne veszélyeztetve, nem láttam, nem látnék és nem láthatok abban, ha egy állam kormánya a törvényhozás elé az állam pénzügyi helyzetének kellő mérlegelése alapján azt a javaslatot terjeszti, hogy 6 vagy 5'5°/o-os kamatszolgáltatás redukáltassák az állam tényleges pénzügyi helyzetéhez képest 3%-ra. Milosevics János: Az államcsőd bejelentése volna, ha ez megtörténnék. B. Szterényi József : Bocsánatot kérek, méltóztassék annyi komolyságot saját ministeréről és kormányáról feltenni, hogy tudatában van felelősségének teljes mértékben, tudatában van annak, hogy olyant nem javasol és olyant nem fedez személyével és politikájával, ami államerkölcsi szempontokba ütközik. (Mozgás.) Milosevics János : Az állam hitelét nem emeli. B. Szterényi József: Ami pedig azt illeti, hogy a kamatredukció egyenlő volna az államcsőddel, annyi konverzionális eljárás volt a múltban, amely az államhitel megrázkódtatása nélkül, az állam tekintélyének érintése nélkül, sőt ellenkezőleg, az államhitel emelése érdekében magas kamatozást leszállítottunk alacsony kamatozásra, épen azért, mert az állam gazdasági, pénzügyi viszonyai annyira konszolidálódtak, hogy nem szorult már arra, hogy magasabb kamatot fizessen. Ezt a bizonyos jelszót tehát, hogy »államcsőd«, küszöböljük ki, ilyen könnyen kiejtett kijelentéseket ne tegyünk, mert ez a mi államhitelünket, tekintélyünket nem öregbiti. Milosevics János : De az állampapírok hitelét sem öregbiti ez. B. Szterényi József: Ezt mellékesen megjegyezve, méltóztassanak megengedni, hogy most már rátérjek arra a két részletkérdésre, amelyet a t. minister ur figyelmébe kivánok ajánlani. Ernst Sándor t. képviselőtársam és utána Schiessl t. képviselőtársam már kifogásolta a 20 százalékos vagyonváltsági kulcsot a hadikötvényeknél. Méltóztassék megengedni, hogy csatlakozva t. képviselőtársaimhoz, én is e kulcsnak magassága ellen emeljek szót. Egyébként természetszerűleg a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. De méltóztassék egyrészt visszamenni abba a szomorú időbe, amikor a háború sikeres továbbvitele érdekében a változó kormányok a törvényhozás buzgó támogatásával, az összes tényezők lelkesítő közreműködésével az egész közvéleményt, gazdagot, szegényt, a palotától a kunyhóig mindenkit igyekeztek belevinni hazafias kötelességük teljesítésébe. Majdnem prémiumokat tűztek ki a hadikölesönjegyzésre és az a versengés, amely folyt, hogy ki tud többet, nagyobb eredményt elérni ezen a téren. Szilágyi Lajos: A katonák is fizetnek váltságot, B. Szterényi József: Második észrevételem arra fog vonatkozni, amit t. barátom közbeszólt, t. i. a harmadik pontra vonatkozó kivételekre; most továbbmegyek és felemlítem, hogy akkor az állam egész becsületét kötötte hozzá és t. barátom az előadói székből helyesen mindannyiunk lelkesedése és támogatása mellett hirdette azt a kötelességet, amely mindegyikünkre hárul, hogy erejéhez, vagyoni viszonyaihoz képest vegyen részt eme kötelesség teljesítésében. Es a nemzet, becsületére legyen mondva, teljesítette is kötelességét, a falu ép ugy, mint a város, a szegény ép ugy, mint a vagyonos osztály — és legyünk igazságosak, a szegényebb és a középosztály erősebben, mint a vagyonos osztály. (Ugy van! balfelöl.) Teljesítettük mindannyian a magunk erején túl is, azt a kötelességet, amelylyel az országnak tartoztunk. És most a vagyonváltságnál vissza kell vezetnem a t. Nemzetgyűlést a pénzügyminister ur első expozéjára, amikor nagyon helyesen, mindannyiunk helyeslése közben kijelentette, hogy mig. a részvénytársaságok vagyonváltságát 15°/o-ra tervezi, mig a kereskedőnek az árukészlete után, a gazdának fundus instructusa után a minimumra fogja redukálni a vagyonváltságát, arra a minimumra, amely a tényleges helyzetnek megfelel, tehát ott túlzott követeléseket nem fog támasztani, addig — ha jól emlékszem, ezek voltak t. barátom szavai — az, aki azt a luxust engedi meg magának, hogy külföldi papírokat és külföldi valutákat tartson, az fizessen többet, fizessen 20°/o-ot. Ezt mindannyian helyeseltük. Es most, t. Nemzetgyűlés, egy kategóriába soroztattak a külföldi értékekkel a hadikölcsönbirtokosok is. Engedje meg nekem t. barátom, a pénzügyminister ur, hogy szociális szempontból is, de abból az állami becsületbeli kötelességből kifolyólag, amelyet annyiszor hirdettünk, ő is, én is, mások is, igen súlyosan elhibázott dolognak tartom, hogy egyenlő kulcsot méltóztatik megállapítani a külföldi értékek ós a hazai állampapírok között. Épen ezért a részleteknél leszek bátor javaslatot előterjeszteni, hogy a 20%-os vagyonváltság 15°/o-ra mérsékeltessék, arra a százalékkulcsra, amellyel a hazai értékpapírok általában adóznak. Már most, t. Nemzetgyűlés, midőn ezt a módosításomat bejelentem és már előre a t. pénzügyminiszter ur figyelmébe ajánlom azon magasabb állami szempontból — igenis, ide talál a pénzügyi bizottságnak megjegyzése, amelyet a pénzügyminister ur ellen, természetesen öntudatlanul, alkalmazott —- államerkölcsi szempontból ajánlom elfogadásra, ugyanakkor kérdést kell tennem a t. pénzügyminister úrhoz, hogy megfelelnek-e az igazságnak azok a közlések., melyek