Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-210

82 A Nem&etgyülés 210. ülése 1921. mert, miként legutóbb egy nagy bank kimutatásából láttuk, a jegyzések körülbelül 90%-a 10.000 koronán aluli jegyzés. A szociális érdek azt kívánja, hogy az 1000 koronán aluli jegyzések váltságmentesek maradjanak, épugy, mint megvan ez a betéteknél, 100.000 koronáig pedig progressziv legyen a kulcs. (Az elnöki szélcet Kenéz Béla foglalja el) T. Nemzetgyűlés ! A hadikölcsönjegyzésre vonatkozólag legyen szabad nekem, mint egy kisebb vidéki pénzintézet vezetőjének, hivatkoznom egy példára. (Halljuk! Halljuk!) Annak idején szokásos volt, hogy hazafias kötelességből mindenki jegyzésre buzdította azokat, akikről tudta, hogy kisebb-nagyobb betétjeik vannak. így tettem én is. Volt nálunk egy 70 éves öreg özvegyember, akinek 50.000 korona betétje volt a mi pénzintézetünknél, s ezt én rábeszéltem, hogy vegyen hadikölcsönkötvényeket. Egy szép napon eljött hozzám s megkérdezte, kikaphatja-e tőlünk az egész összeget, mert ő az egészért hadikölcsönkötvényeket akar jegyezni. Azt feleltem, hogy igen, kikaphatja, de egyidejűleg megkérdeztem, miért akar az egész összegért jegyezni, elég volna, ha az 50.000 korona felét fektetné hadikölcsönbe, mert különben nem marad semmi pénze. Az az ember azonban azt felelte, hogy mivel nálunk csak 2% kamatot kap, az állam pedig 6%-ot fizet, kiveszi az egész pénzét és hadikölcsönbe fekteti. Már most mi lett ezzel az emberrel? Az ő esete eklatáns példa arra hogyan jártak a hadikölcsönt jegyzők közül igen sokan. Az állam ezt az embert teljesen koldussá tette. Határozottan tudom, hogy ezen az 50.000 koronán kivül az illetőnek semmi más vagyona nem volt. Egy szoba-konyhából álló lakásban lakott, de az sem az ő tulajdona volt. Egy ideig semmit nem kapott a kadikölcsönkötvények után, — tudvalevő, hogy az állam nem váltotta be a szelvényeket — ugy hogy teljesen koldussorsra jutott és csak mások támogatásából tengődött. Nagyon kérem azért a pénzügyminister urat, tartsa szem előtt az elmondottakat és, amennyire csak lehet, méltányosabb kulcs megalapitásával jöjjön segítségükre ezeknek a kisembereknek. Amidőn a pénzügyminister urat ismételten is kérem, hogy a beszédemben felhozott szempontokat lehetőleg érvényesítse és igy a magyar állam hitelét a közönség minden rétegében megszilárdítani segítsen, kijelentem, hogy a javaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik? Szabóky Jenő jegyző: Mózer Ernő! Mózer Ernő :T. Nemzetgyűlés! Előrebocsátja azt, hogy pénzügyi konszolidációnk és államháztartásunk rendbehozatala szempontjából ezt a javaslatot feltétlenül szükségesnek és megévi június hó 16-án, csütörtökön. szavazandónak tartom, engedje meg a tisztelt Nemzetgyűlés azonban, hogy csupán egyetlenegy motívumra mutassak rá. (Halljuk! Halljuk!) A régi közmondás szerint a szegény embert még az ág is huzza. Jelen esetben ez a bizonyos ág, még pedig tüskés ág, a mi pénzügyministerünk, aki igazán mindenkiről minden vagyont le akar huzní, amit aztán már nem tartok egészen helyesnek, mert hiszen szükségünk van arra, hogy a különféle adók és vagyonválságok, amelyek az egész országban behajtásra kerülnek, necsak kellemetlen érzéseket fakasszanak a nép lelkében, hanem azt a tudatot is felkeltsék benne, hogy mindezekre szükség van, ha ebben az országban élni, dolgozni és gazdagodni akarunk. A javaslathói csak egyetlenegy motívumot, a kistőkések dolgát szakítom ki. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Ha visszaemlékezünk arra, hogy a hadikölcsönök egy nagy része, lehet mondani, óriási többsége hogyan keletkezett, akkor megelevenedik előttünk az az idő, amikor a pap a szószékről, a tanitó az iskolában, a hivatalnok az ő hivatalos helyiségében, a katonaság a Hinterlandban, a fronton és a front mögött szinte kényszeritette, szinte presszionálta, rábeszélte a népet, katonákat, hogy minden tőkéjét hadikölcsönbe fektesse. Emlékezhetünk, hogy a katona nem kaphatott másként szabadságot, csak ha hadikölcsönkötvényt jegyzett. Ha a katona rendbe akarta hozni otthonát, gazdaságát, avagy meg akarta látogatni családját, akkor tudtára adták, hogy igen, megkapod a szabadságot, de jegyezned kell ennyi és ennyi hadikölcsönt. Temesváry Imre: Elég erkölcstelen dolog volt ! (Felkiáltások jobb felöl : Pedig igy történt !) Mózer Ernő : Ezren és ezren mentek haza katonák azért, hogy tőkéjüket a takarékhói kivegyék és hadikölcsönbe fektessék, már pedig, ha ezek az összegek, amelyek a háború előtti időkből származtak, továbbra is a takarékban maradtak volna, ma váltságmentesek lennének, igy pedig feltétlenül vagyonváltság alá esnek. A vagyonváltság-javaslat szerint a 100.000 koronán aluli, háboruév előtti tőkék, betétek, amelyek csak kamataikkal szaporodtak, váltságmentesek. Ezzel szemben a hadikölcsönt jegyzők, akik évek óta nem kapják kamataikat, akik folyton csak remélik, hogy egyszer majd az állam meg fogja tartani igéretét és beváltja azokat, ha ezt a törvényt megszavazzuk, tőkéjük egy részét ismét el fogják veszíteni. Ezért bár beszédem elején kijelentettem, hogy nagy általánosságban ezt a javaslatot feltétlenül szükségesnek és helyesnek tartom — és ezt Ernst Sándor képviselőtársam igen szépen ki is fejtette, megokolva a javaslat szükségességét, — mégis arra kell kérnem a t. péuzügyminister urat, igyekezzék még most, az utolsó pillanatban is módot találni arra, hogy az 50 és 100 koronás kis címleteket, ha nem is a teljes egészében, de legalább részben mentesítse