Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-209

68 A Nemzetgyűlés 209. ülése 1921. évi június hó 15-én, szerdán. Szabó József (budapesti) : Nem a létszámot a mennyiséghez, hanem a mennyiséget kellene a létszámhoz szabni. Csak igy lehetne egészséges szociálpolitikát inaugurálni. Haller István: Mindig a legutolsó, aki nem tudja áthárítani a költségeket, az fizet rá. (Folytonos zaj.) SzaDó József (budapesti) : Azt szeretném tehát, ha a közélelmezésügyi minister ur ezt a rendelkezést visszavonná és az emiitett szempontok szerint adna ki uj rendelkezést. Szijj Bálint : Ezt visszavonni és semmi mást kiadni. (Zaj.) Szabó József (budapesti) : Azoknak nyújtson támogatást, azokat részesitse hatósági ellátásban, akik jövedelmüknél, anyagi helyzetüknél fogva arra reá vannak utalva. De minthogy ezt nem remélem, bátor vagyok a következő interpellációt előterjeszteni a közélelmezésügyi minister úrhoz (olvassa): »Hajlandó-e a közélelmezésügyi minister ur az 1921/22. gazdasági évben liszttel ellátatlanok kataszterének összeállitásáról szóló 33.500/921. számú rendeletét olyképen megváltoztatni, hogy a hatósági lisztellátás kiterjesztessék a rendeletben felsoroltakon kivül a magántisztviselőkre, a kereskedelmi alkalmazottakra, a földmunkásokra, a kisiparosokra és általában mindazokra, kik jövedelmi viszonyaiknál fogva a hatósági ellátásra vannak utalva és természetbeni ellátásban nem részesülnek ?« Szijj Bálint: Vegye bele, hogy az összeseket el kell látni! Elnök : Az interpelláció kiadatik a közélelmezésügyi minister urnák. Szólásra következik ? Szabó István (sókor ópátkai) : A házszabályok 215. §-a alapján szót kérek. Elnök: A képviselő urat a 215. § alapján személyes kérdésben a szó megilleti. Szabó István (sókorópátkai) : T. Nemzetgyűlés ! A közélelmezésügyi minister ur szóban forgó rendeletének megjelenése után egyes lapokban azt lehetett olvasni, hogy annak, hogy a földmunkásokat nem vették fel az ellátatlanok kategóriájába, különösen a gazdaképviselők voltak az okai. Szabó igen t. képviselőtársam ezt most mintha megerősítette volna. Én megnyugtathatom önt, t. képviselőtársam, hogy a kisgazdaképviselőknek semmi befolyásuk nem volt arra, hogy a földmunkásokat ne vegyék fel, ha azonban megtörtént, én azt hiszem, egész helyesen történt a földmunkások érdekében, mert hadd hallja meg az ország tisztán, mi történt. Amikor a földmunkásokat felvették az ellátatlanok kategóriájába, ezzel csak a kálváriát járatták velük, mert sokszor három-négy hónapig nem kapták meg az ellátmányukat, amikor pedig végre megkapták, élvezhetetlen állapotban kapták, a faluban pedig nem szerezhettek semmit, hacsak uzsoraáron nem, A faluból mindent elrekviráltak, nem szerezhettek be semmit, tehát koplalva kellett bevárni, amig a nehézkes hatósági ellátásban részük lehetett. Azután, t. képviselőtársam, amikor a földmunkásokat is igen helyesen védelmébe veszi, igazsa gosnak tartja-e azt, ami a múlt esztendőben megtörtént, hogy pl. a konvencióért dolgozó mezőgazdasági cselédeknek és munkásoknak elvették a felesleges gabonáját, elrekvirálták alacsonyan meghatározott áron . . . Elnök : Kérem, ez már túlmegy a személyes kérdés határán. Szabó József (budapesti) : Én nem voltam közélelmezésügyi minister ! Szabó István (sókorópátkai) : Bocsánatot kérek, t. Nemzetgyűlés, nem folytatom tovább, csak azt akarom ezzel kifejteni, hogy felesleges védelmébe vennie a földmunkásokat, mert ha ránk bizzák, megvédjük mi őket, jöjjön csak ide a törvényjavaslat, megmutatjuk, hogy igazságot szolgáltatunk. Elnök : Szólásra következik ? Gerencsér István jegyző : Rupert Rezső ! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Az idő előrehaladottságára való tekintettel kérem, méltóztassanak megengedni, hogy interpellációmat elhalaszthássam. (Helyeslés.) Elnök : A Nemzetgyűlés az interpelláció elhalasztásához megadja az engedélyt. Következik ? Gerencsér István jegyző: Gaal G-aszton! Gaal Gaszton: Tisztelt Nemzetgyűlés! (Halljuk ! Halljuk !) Méltóztassanak megengedni, hogy én, aki életemben ma interpellálok először és pedig azért, mert amiket szükségesnek tartottam elmondani, azok elmondására többnyire a rendes vita folyamán mindig találtam alkalmat, — most egy sürgősebb jelentőségű dologról lévén szó — dacára az előhaladott időnek, ezt az interpellációmat lehető rövidre fogva, előterjeszthessem. (Halljuk ! Halljuk !) A 44000/920. számú közélelmezési mínisteri rendelettel kívánok foglalkozni. Mielőtt azonban rátérnék magára a rendeletre, legyen szabad annak a törvénynek, amely a kormánynak e rendelet kibocsátására jogot adott, megfelelő szakaszát felolvasni. Az 1894 : L. te. 3. §-a a következőképen szól (olvassa): »A ministerium közérdekből azt is elrendelheti, hogy az életszükségleti és más elsőrendű közszükségleti cikkek birtokosa cikkeiből a saját házi vagy gazdasági szükségletének megállapított mértékét meghaladó memryiséget a közigazgatási hatóság felszólítására . . . köteles a közigazgatási hatóságnak átengedni.« Tehát a törvény világosan és határozottan megmondja azt, hogy a gazda, amennyiben oly cikkei vannak, amelyek közszükséglet cimén igény be vehetők — kizárólag csak a saját házi és gazdasági szükségletén túlmenő feleslegeket tartozik beszolgáltatni, (ügy van! jobb felöl) T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem, az kétségbevonhatatlan jogelv, hogy kormányrendeletet csak