Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-209
58 A Nemzetgyűlés 209. ülése 19; (Szünet után.) (Az elnöki széket Bottlik József foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Következnek az interpellációk. Szólásra következik ? Gerencsér István jegyző: Hegedüs György! HegedÜS György: T. Nemzetgyűlés! Ellenzéki minőségben foglalok itt a Nemzetgyűlésen helyet, azonban a kormány iránt mégis bizonyos tisztelettel viseltetem, mert annyit már eddig is megállapítottam róla, hogy habár nem is kellő elhatározottsággal és nem is kellő eréllyel, de mégis munkához fogott. Ezt én a jövő szempontjából biztató fénysugárnak taitom az után a meglehetősen kaotikus és tétlen állapot után, amely politikai életünket hosszú időn át uralta. Hinni merem, hogy a ministerelnök ur, akinek fényes történeti neve, nagy kvalitása, politikai érzéke van, ezt a fénysugarat ki fogja bőviteni, szélesíteni és hogy működése és a beléje helyezett bizalom ki fogja küszöbölni azokat a nagy ellentéteket, amik politikai életünkben vannak. Meg vagyok győződve arról is, hogy bár az egyes társadalmi osztályoknak céljai különbözők és érdekeik nem azonosak, mégis a mélyreható nagy kérdésekben, amelyek valóban a nemzet javát szolgálják, sem az egyes osztályok, és sem az egyes pártok között össze nem kapcsolható szándékok nincsenek. Ezt tartom én a jelen helyzetben a második biztató fénysugárnak. T. Nemzetgyűlés ! Ez a kormány hozott magával kvalitást, azonban azt kell látni, hogy az az erő, melyet képvisel, és az a bizalom, amely feléje fordul, nem használtatik fel gazdaságpolitikai kérdésekben arra, hogy itt százezreknek vágyait elégitse ki, politikai vonatkozásokban pedig a régi érának szelleme kezdi elkopott, elmúlt gondolatait, embereit elővenni. Ez nyugtalanságot okoz, mert hiszen at. ministerelnök ur székfoglalójában, hogy igy mondjam, azt a kijelentést tette, hogy az ujabb idők politikáját nem lehet ott folytatni, ahol gróf Tisza István elhagyta. (Helyeslés jobbfdől.) Ez helyes, hiszen hosszú ideig a magyar politikai élet iránya és célja, valamint egész jelleme felsőbbb osztályok érdekét szolgálta és azon alapult. Ettől a múlttól tehát el kell fordulnunk és politikánk uj bázisául, súlypontjául, épitőterületéül a falut kell megjelölni, mint szűz, érintetlen talajt. Ezért- arra kérem az igen tisztelt ministerelnök urat, hogy tekintetét mindennél előbbrevalóan fordítsa a falu felé és ebben a munkájában ne legyen előtte más világ, mint »az okos, megbizható ember, ne legyen előtte más érv, mint az észszerüség, ne legyen más nagyravágyása, mint használni a hazának, a köznek, és ne legyen más gyönyöre, mint a munka«. Azonban arra is kérem őt, hogy gondolkodásmódjának, tetteinek, elhatározásának és céljainak iránytűjét még a legkisebb kérdésekben is .-évi június hó 15-én, szerdán. határozottabban a szigorúan vett keresztény és nemzeti irányzat vezesse. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Nemzeti politikánknak számos eszköz áll rendelkezésére. Ugy gondolom, hogy ezek közül a legerősebb, legjobb és legcélravezetőbb módszer az államalkotó magyar fajnak megtisztítása a rajtalevő idegen fajtól, kifejtése abból a senyvesztő állapotból és abból a tápnélküli vázából, amelyben elt, továbbá ugyancsak megerősítése, izmositása a nemzetfentartó magyar fajnak gazdasági és politikai téren. Ebben a törekvésünkben igyekeznünk kell minden reformot, ami erre a nagy célra felhasználható, feltétlenül keresztülvinni. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Hosszú évszázadokon át a magyar politikának, állami és magántevékenységnek, állami és magánküzdelemnek tere a közjogi tusák mezeje volt, aminek szülőanyja és örökös táplálója az a kényszerű dualizmus volt, amiben Ausztriával éltünk. Ez a jogviszony azonban hála Istennek megszült és igy politikai küzdelmünkből igen nagy százalékban kikapcsolódtak a közjogi viták. A közjogi tevékenység és küzdelmek helyébe és minden aktivitásunkba tehát egy ujabb küzdelemnek, a gazdasági jellegű politikának és harcnak kell bevonulnia. Ebben a gazdasági harcban és elhelyezkedésben és a magam részéről elsősorban a földművelésre, az agrikulturára és az iparra helyezem a fősúlyt, mint olyan foglalkozási ágakra, amelyek »a nemzet véréből fakadnak, a nemzetért vannak és vele szemben nem. idegenek, nem ellenségesek és a magyar fajnak nem kizsákmányolók. De különösen azért helyezem a súlyt erre a két foglalkozási ágra, mert ez a kettő hat legjobban bármely fajnak megerősítésére, nemzeti mivoltának megtartására és felemelésére. A magyar faj politikai és gazdasági megerősödésének azonban legelső, szinte egyetlen feltétele, melyet megvalósítani is tudunk, a földhelyesebb megosztásának kérdése. A magyar jövő, a társadalmi nyugalom, az osztályok megbékélése, egymás megértése, az elvesztett területek visszaszerzése, az osztályok egy r üttműködhetésének lehetősége, valamint a keresztény irányzatnak uralomrajutása, min d-mind szerintem ennek a kérdésnek megoldásától függenek. A 48-as idők nagy szelleme meghozta az első földreformot, amely az országot szabaddá tette ; ez az ujabb reform pedig arra van hivatva, hogy ezt az elszegényedett, elvértelenedett országot nemcsak szabaddá, hanem jobbmóduvá és boldogabbá is tegye. Amikor tehát nagy lelki megnyugvással állapithatjuk meg, hogy hazánknak egyik legnagyobb ellensége, a dualizmus, és ezzel együtt a Habsburguralkodócsaládnak a joga Magyarországra nézve megszűnt, (ügy van ! ügy van ! jobbfelől.) s annak a nem magyar szinü trónnak is vége lett, amely évszázadokon át aranyos lábaival préselte a magyar szivek vérét, (Ugy van! jobbfelől.) ugyanakkor
