Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-209

A Nemzetgyűlés 209. ülése 19.1 örömmel kell látnunk azt, — s azt hiszem, hogy ez minden becsületes magyar ember örömére szolgál — hogy az ország gyeplője egy olyan férfiú kezében van, aki hű szerencsétlen nemzetéhez, aki a zsiros fekete alföldi rögben született, s aki másfél év alatt előbbre vitte az országot, mint előbb évtizedek munkája, s akinek jellemén, becsületén, gondolkozásmódján és törvénytiszteletén megtör minden kisérlet, minden felforgatási szándék, bárhonnan jöjjön is az. S amikor mindezt látjuk és tudjuk, hogy Magyarország ura és kormányzója az első államfő hosszú évszázadok óta, aki betekint a szegény falu kicsiny házaiba is, aki tud jóbarátja lenni a magyar népnek, akkor itt van a kedvező alkalom arra, hogy Magyarország számára a megváltást előkészítsük. A földbirtokpolitika megoldására nálunk az elmúlt évben két törvény hozatott : az egyik az 1920. évi XXIX. te. a házhelyekről és kisbérietekről, a másik pedig az 1920. évi XXXVI. te. amely a földbirtok helyesebb megoszlásáról szól. Ez a törvény tulaj donképen az uj Magyarország alapjait van hivatva lerakni. Azonban azt kell látnunk, hogy ugy az 1920. évi XXIX. te., valamint az 1920. évi XXXVI. te. végrehajtása tárgyában jóformán nem történt még eddig semmi. Feltételezem az államnak minden fiáról, hogy megérti a helyzet súlyos voltát, s hogy nemzetünk kifejlődésével, jövőjével és mindazzal, amiről még csak titokban szabad beszélni, törődik, feltételezem, azt gazdagról és szegényről, a magasabb társadalmi osztályokról és a falu vagyontalan földmiveséről is, hogy ebben az országban megfeszitett munkát, rendet és törvénytiszteletet akar. Épen ezért nem értem meg azt az ellenállást, amelyet a házhelytörvénnyel szemben birtokososztályunk és közigazgatásunk gyakorol. Pákozdi András : Elég sajnos ! Hegedüs György: Véleményem szerint ugyan mindkét törvény korcsmunka s igy igen sok jót, különösen azt, hogy ezen rendkivül fontos kérdéseket alaposan meg fogják oldani, én tőlük nem várom. Ez a két törvény szerintem tulaj donképen nem más, mint garanciák felsorolása arra vonatkozólag, hogy a nagybirtokot hogyan ne lehessen bántani. Ha azonban jóindulattal kezelnék ezt a törvényt, mégis lehetne valamit elérni. A földmi velésügyi minister ur, sajnos, nem szakember, legyenek bár jók a szándékai, — elhiszem, hogy nagyon jók a szándékai — s körülötte a ministeriumban olyan emberek vannak, (Egy hang jobbfelől : Sok az ellensége !) akik nincsenek áthatva az agrár demokráciának gondolatától, és bármit akar is a föl dmi velésügyi minister ur a maga j ó lelkével, irányával és céljaival, abban nem hű támogatói. (Ugy van ! jobbfelől.) Benkő Gábor : Ott van a budi eset ! Hegedüs György: Csak rosszindulat kell tehát hozzá, hogy ez a két törvény holtpontra jusson. Sajnos, azt kell tapasztalnunk, hogy ebből a rosszindulatból pedig van elég. 1. évi június hó 15-én, szerdán. 59 T. Nemzetgyűlés ! A nagy katasztrófából mindenki tanult ebben az országban, azonban azt kell látnunk, hogy egy osztályunk : a nagybirtokosztály, és egy szervünk : a közigazgatás nem tanult semmit sem. E két nagy erőtényező — igen kevés tiszteletreméltó kivétellel — nem áll a hazafias kötelességteljesítés magaslatán. Nem tudják, mi az, a magyar fajt erősiteni, nem tudják, mi az, ezért a fajért áldozatot hozni, szerető lelket mutatni és erről a fajról a messze jövőbe tekintve gondoskodni. Mintha abban a magyar faluban az ő szemüvegükön nézve nem is a magyar népnek egy lésze, a magyar fajnak a katonái élnének, hanem nem tudom micsoda más, akit elnyomni, fejlődésében gátolni kell. Sokfelé járok az országban, de mindenütt azt a panaszt hallom, hogy a házhelytörvényt nem hajtják végre. Én a belügyminister ur erélyében bizom, azonban egy olyan erélyében, amely ezt a törvényt végrehajthatja, nem bizom. Elhiszem róla, hogy ő is fontosnak tartja a házhelykérdést, s ezért feltételezem róla, hogy közigazgatásunknak ezt az ázsiai szellemét és ellenállasát, amelyet a törvénnyel szemben tanusit, meg fogja törni s rá fog mutatni a közigazgatás előtt arra, hogy tulajdonkép ez az ország nem őérettük van s hogy az ő kanapé harcaiknál fontosabb a magyar nemzet érdeke. (Ugy van! jobbfelöl.) MeskÓ Zoltán : A közigazgatásnak is érdeke ! Hegedüs György : A falvakban a lakásínség mindenütt óriási, pedig az építkezési lehetőségek is megvannak már. Minthogy azonban házhelyhez jutni az emberek nem tudnak, sajnos, tapasztalom a kerületemben, hogy az embereket valósággal az utcára teszik ki, ugy hogy kénytelenek istállókban és kamrákban elhelyezkedni. (Ugy van ! jobbfelöl.) Pákozdi András : Saját házából is ki akarják tenni. Hegedüs György : A földkérdés rendezésénél első a házhelykét dés. Hogy akadályok vannak, azt mindnyájan tudjuk. Útjában áll ennek elsősorban a földbirtokos osztály, azután a közigazgatás, de útjában áll ezen törvény megvalósításának a legújabb földbirtokos osztály, a zsidó földbirtokos osztály is ; amely együtt küzd a törvény megvalólitása ellen arisztokráciánkkal, földbirtokos osztá Iyunkkal, amelyek ezt a segitő kezet tőle elfogadták. Itt egymásra találtak. E mellett azonban a kereszhény irányzatnak egyik legfontosabb és legmélyrehatóbb kivánalma is az, hogy az a rengeteg birtok, mely zsidó kézen van, onnan kivétessék, és becsületes, hazáját szerető, hazájához hű föl dmi veséknek adassék át. (Helyeslés jobbfelől.) Fekete tünet az is és szomorú képet vet a magyar lélekre az a tény, hogy földbirtokosaink — nem csoportosítom őket külön társadalmi osztályok szerint, mert ebben majdnem mind egyformák — hihetetlen magas árakat kötnek ki ott, ahol a reform elől kitérni nem lehet. A házhely fél magyar holdakban van megállapitva és vannak helyek, ahol ezért 100.000 koronát is mer-