Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-229

560 r A Nemzetgyűlés 229. ülése 192: Tolyi Gyulához, az akkori szegedi kormány fej ékez ment és tőle kért tanácsot, vele tárgyalt s abban az intencióban akart eljárni visszajövet, mint ahogyan Károlyi Gyula gróf, a szegedi kormány első mi­nistere mondotta neki, aki magának elhervadha­tatlan érdemeket szerzett akkor az ellenforrada­lom körül. B. Szterényí József : Ez igaz ! Gr. Ráday Gedeon belügyminister : Mikor Szegedről visszajött, a románok internálták és olyan szigorú felügyelet alatt tartották, hogy a városhoz közelfekvő tanyájára is csak külön engedéllyel mehetett. így fest a román barátság, az a sok előny és az a sok haszon, amit ő ezáltal a románoktól kapott, hogy elzárták hat hónapra. Jön azután az anyagi része is ennek a dolog­nak. (Halljuk ! Halljuk !) A t. képviselő ur azt mondja, hogy Péchy László főispán ur ott minden­féle piszkos burgonya- és szeszüzleteket folytatott, persze, a román barátságot kihasználva, magának meg nem engedett hasznot vasalt ki. Nézzük meg ezt a szeszüzletet is. (Halljuk ! Halljuk l) A románok kijelentették Péchy László föld­birtokosnak, hogy adjon adóba 700.000 koronát készpénzben vagy pedig ugyanennyi értékű szeszt. A főispán ur nem rendelkezvén a szükséges kész­pénzzel, de meg gondolván arra is, hogyha ő most készpénzt ad, szeszét utólag mégis elviszik — mert hiszen ilyen tapasztalatokra annak idején mind­nyájan szert tettünk .. . (Igaz ! Ugy van !) Meskó Zoltán : Ismerjük a kuncsaftokat ! Gr. Ráday belügyminister... azt mondotta, itt van a szesz, tessék, vigyék el erőszakkal, mert én pénzt nem adok. Ez az a hires szeszkérdés. Már most nézzük meg a burgonyakérdést is. Az interpelláló képviselő ur olyasmit hangozta­tott, hogy a főispán állásával visszaélve, olcsó burgonyát vásárolt az össze az ő szeszgyárának. En az országos burgonya központ közvetitő irodája vezetőjétől, Matavovszky kormánybiztos úrtól kér­tem információt arra, hogy Szatmár megyében mint folytak le ezek a dolgok, és minő üzletek voltak a burgonyaközpont és Péchy László főispán ur között. A következő értesítést vettem onnan.­(Halljuk ! Halljuk ! Olvassa) : »Péchujfalusi Péchy László, Szatmár és Ugocsa vármegyék főispánja ellen felmerült politikai hátterű támadásokból kifolyólag kötelességemnek tartom a következő kijelentéseket megtenni : 1920 március 22-től egész 1921 június l-ig tartó időközben, vagyis azon idő alatt, mig én a niagy. kir. közélelmezési kor­mányzat képviseletében Szabolcs, Szatmár és Bereg és Ung vármegyékben a burgonya szállí­tását, feltárását és irányítását vezettem, vagyis egész megbízatásom tartama alatt nem tapasz­taltamolyanténykedést nevezett főispán ur részé­ről, amellyel a saját burgonyatermésének akár beszolgáltatása alól való mentesítését, akár pedig burgonyatermésének a közfogyasztás alól való egyéb elvonását hivatalos hatalmának vagy tekin­télyének érvényre jutásával még csak meg is kísé­relte volna. Ugyancsak mezőgazdasági szeszgyára . évi jiiiius hó lo-én, pénteheú. nem részesült sem kivételben, sem pedig külön­1 leges elbánásban a romlott burgonyából való szesz­főzések engedélyezése szempontjából, sőt maga a főispán ur őméltósága tiltakozott egy izben az ellen, mikor nyert felhatalmásom alapján szesz­gyárába nagyobbmennyiségü romlott, illetőleg fagyos burgonyát óhajtottam beutalni, — azzal indokolva meg tiltakozását : mint a vármegye fő­ispánja nem akarom kitenni magam esetleges rossz­akaratú »vagy ostoba gyanúsításoknak« — holott ugyanakkor egyéb szeszgyárak különböző kisebb és nagyobb mennyiségű romlott, illetve fagyos burgonyatételeket kaptak kifőzés céljaira. De nem is részesülhetett kivételes elbánásban, vagy nem­vonhatta el burgonyatermését a közfogyasztás elől, mert az 1920 .évi november közepétől a mellém rendelt katonai különítmény ugy az ő gazdaságát, mint a többi gazdaságot is, amelyek szeszgyárral birtak, állandó ellenőrzés alatt tartotta, a termelt készletek nyilvántartattak, magával szemben pe­dig a fokozottabb ellenőrzést a fent emiitett indo­kokból kifolyólag nálam a főisván ur maga kérel­mezte. Az ellenőrzésekre vonatkozó hivatalos ak­ták a megőrzésem alatt levő irattáramból bár­mikor kiemelhetők és megtekinthetők.« Én azt hiszem, hogy ennél korrektebbül nem járhat el ember, mint ahogyan Péchy László fő­ispán ur ebben a kérdésben eljárt. (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés.) Van szerencsém még egy egészen rövid bizo­nyítványt is felolvasni, amely igy szól (olvassa) : »Nyirmedgyes, 1921. Nyirmedgyes község alulírott elöljárósága. Ezennel hivatalosan bizonyítjuk, hogy Péchy László földbirtokos a román megszállás alatt zár alá vett búza és rozs termésének egy részét Nyirmedgyes község ellátatj ai között maximális áron osztotta szét, egy részét pedig a község szegé­nyei között ingyen osztotta szét,« (Felkiáltások : Na tessék !) »Igazoljuk továbbá, hogy a forradal­mak, a kommunisták, majd az oláh csapatok neve­zett birtokosnak itteni gazdaságát teljesen feldúl­ták, kirabolták, instrukcióiban, gazdasági felszerelé­seiben, jószágállományában mérhetetlen károkat okoztak stb., stb.« így néz ki a valóságban ez a sok mindenféle meg nem engedett piszkos üzlet, amit a főispán ur állítólag kötött. De van még egypár kisebb eset. Az interpelláló képviselő ur felemiitette egy Rohay nevű főjegyző ügyét is, amely azok közé tartozik, melyek az al­ispánnál vannak szigorú kivizsgálás végett. Es itt van még egy ügy — azt hiszem, ez volt az, amit akkor nagy szenzációnak jelzett a képviselő ur — amely Suta Pálra vonatkozik. (Halljuk ! Halljuk !) Suta Pál ellen is valószínűleg az alispán foly­tatja most a vizsgálatot. Erről a Suta Pálról elmon­dotta a t. képviselő ur, hogy ez micsoda ember, hogy ez mennyi visszaélést követett el, mi mindent csinált, egy egész bűnlajstromot tárt itt elé, és hogy ennek semmi baja sem történt, mert — és most jött a szenzáció — beszüntettek ellene minden eljárást, tekintettel arra, hogy Suta Pált kinevezte a kép­viselő ur Péchy László főispán ur sógorának^

Next

/
Oldalképek
Tartalom