Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-228

£08 A Nemzetgyűlés 228. ülése 1921. évi július hő lé-én, csütörtökön. és szolgáljak, akkor nem szolgáltam rá sem én, sem ministertársaim, hogy engem és a többieket igy meggyanúsítsanak. (Elénk helyeslés a középen. Közbekiáltások a széls'öbalóldalon.) Somogyi István: Be kell fognia a száját! Bernolák Nándor népjóléti és munkaügyi minister : Az nekem nem elégtétel, hogy a képviselő ur azt mondja, hogy ő azt nem ugy érti, hogy egyénileg saját személyükre nézve legyen takargatnivalójuk. (Zaj a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) de én sem teszek különbséget az egyéni és politikai becsület között; (Helyeslés a középen.) abban a pillanatban, amikor látnám, hogy a kettő között különbséget kell tenni, hogy ennek a minister! széknek az volna az ara, hogy a legcsekélyebb bűnt kelljen eltakarnom, legyen meggyőződve róla, hogy sem én sem ministertársaim között senki itt nem maradhatna és nem maradna meg. (Ugy van! Ugy van! a középen és a jobboldalon.) En a magam részéről azon az állásponton vagyok, hogy ebben az országban a bűnöket igenis üldözni kell (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) és a hatóságoknak a törvényben előirt kötelességüket teljesíteniük kell. A kormány maga, amint azt nagyon jól méltóztatnak tudni, nem vádhatóság. A törvények előírják a bűnök üldözésének kötelességét és az a hatóság, amely ezt nem teljesítené, a legsúlyosabb mulasztást követi el. És én nemcsak a magam, hanem az egész kormány nevében innen is felhívom az ország összes közhatóságait, hogy ahol bármilyen büntetendő cselekmény nyomait észlelik, ott a legenergikusabban járjanak el. (Élénk helyeslés.) Ezt kötelességemnek tartottam itt a Nemzetgyűlés szine előtt bejelenteni. Ismétlem, ez a kormány, amelynek szerencséin van tagja lehetni, a teljes jogrend alapján áll. Senkinek, de senkinek a kedvéért semmiféle bűnt eltakarni nem akar, nem enged és nem fog engedni eltakarni. Mi követeljük azt, hogy ebben az országban álljon helyre a teljes jogegyenlőségen alapuló jogrend, követeljük azt, hogy ahol visszaélések történnek, azokat üldözzék. Kötelességemnek tartottam ezeket bejelenteni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a középen, a jobboldalon és balfelöl.) Elnök: Nap|rj5n4^s.2erint következikiugjjgigterelnök urnák Huszár Káról} képviselő ur •interpellációjára adott válaszának tárgyalása. Szilágyi Lajos: A mai ülésre pártközi paktum volt, ha jól tudjuk! Haller István: Nem volt semmiféle paktum! Személyes kérdésben mindig felszólalhatnak ! Minister mindig beszélhet ! Rassay Károly : Most jön a személyes kérdés ! Gr. Széchenyi Viktor : Megint keverik a kártyát, nem bírnak békességben maradni ! (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Elnök : Huszár Károly képviselő urat illeti a szó. Huszár Károly: T. Nemzetgyűlés! Nagyon kérném azon szerencsétlen magyarok érdekében, akik 5—7 esztendeje szenvednek idegen országok bizonytalan ösvésenyein bujdosva, éhezve, fázva, epidémiákban, tegyük félre néhány pillanatra a szenvedélyeket... Rassay Károly: Uti figura docet! (Egy hang a jobboldalon : Hosszabb időre kell félretenni !) Huszár Károly:... és azután intézzük el a mi itthoni dolgainkat, ha megtettük kötelességeinket azok iránt, akik oly távol vannak oly hosszú idő óta a hazától. Méltóztassék tehát megengedni, hogy minden szenvedély nélkül, teljes higgadtsággal és nyugodtan összefoglaljam mindazt, amit ebben a pillanatban a hadifoglyok kérdésében tudnia kell az egész magyar közvéleménynek és amit a Nemzetgyűlésnek is meg kell tárgyalnia a mai napon. (Halljuk ! Halljuk !) Először azt szeretném megállapítani, hogy tulajdonképen számszerűleg hogy áll a hadifoglyok kérdése. Az osztrák-magyar monarchiában a háború végén volt idegen hadifogoly : orosz 1,064.000, olasz 404.000, szerb 110.000, francia 322, angol 288, román 47.000. Ezek a foglyok ma mind otthon vannak és élvezik családjuk körében a polgári munka és a családi élet örömét és boldogságát. Gr. Széchenyi Viktor : Ez nem érdekes ugye, mert ebből nem lehet botrányt csinálni ! (Zaj a szélsobaloldalon.) Szilágyi Lajos : Megint személyeskedés ! így kezdődnek a botrányok ! (Zaj.) Elnök : Méltóztassanak csendben lenni. Szilágyi Lajos : Ilyen közbeszólásokkal kezdődik mindig. (Zaj.) Huszár Károly : Nagyon kérem t. képviselő urak, . . . Szilágyi Lajos: Mindig a kormánypárti oldalról provokálják az ellenzéket. Gr. Széchenyi Viktor : Bagoly mondja verébnek Huszár Károly: Oroszországban 1918-ban a forradalom kitörésekor volt 401.000 ember, 1919. év július hó végén 293.000 ember és a magyar hadifoglyok száma ma körülbelül 60.000 ember, egyes állitások szerint ennél még jelentékenyen több. Körülbelül 150.000-re tehető azon magyar hadifoglyoknak száma, akikről semmit sem tudunk, akikről körülbelül valószínűnek kell vennünk, hogy Oroszország földjén végképen elpusztulnak. (Felkiáltások: Borzasztó!) 150.000 magyar! 1919 július hó végéig hazaszállittatott Tarnopolon át 40.920 hadifogoly, Varsón át 1839 s a krakó-lembergi vonalon 1118. Oroszországból hazajött 1919. évi július hó végéig 43.877 ember. 1919 augusztus 1-étől a mai napig Lengyelországon át hazajött 6376 ember, Narván, Stettinen, Passaun át 21.170 ember, Koustantinápolyón át 347 ember, Vladivosztokon át 7503 ember, Oroszországból