Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-226
A Nemzetgyűlés 226. ülése 1921. evi juUus hó 12-én, kedden. 487 szén akkor a malmok egészen szabadon őrölnek, mert a tanúsítványi kényszer meg fog szűnni. A 15. §, amelyet uj szakaszként iktattunk be, igen érdekes és bathatós szakasza a javaslatnak, amely azonban nem egészen uj a magyar pénzügyi jogban s abban áll, bogy zálogjogot, és pedig elsőbbséggel biró zálogjogot biztosit az államnak a malmokkal szemben. Ez a rendelkezés azért is érdekes, mert elsőbbségi zálogjogot biztosit azoknak a malmoknak is, amelyek a kincstárral az egyezséget megkötik, azokkal szemben, amelyek ki akarnak maradni. A bizottság tehát minden eszközt kitalált arra, bogy a malmokat beleszorítsa abba, hogy megegyezést kössenek, ami kívánatos ugy a gazdára és a malmokra, mini> az országra nézve. Végül a 16. §-ba kifejezetten belevettük a gazdatársadalom kívánságára azt, hogy a törvény csak egyévi — tulaj donképen nem is egyévi — tartamra szól, ugy, hogy ha ujabb törvényes rendelkezés nem történik, akkor ez az őrlési adó a határidő lejártával ipso facto meg fog szűnni. Már most áttérek a javaslat második részére : az állatforgalmi adóra. Már beszédemnek általános részében bátor voltam rámutatni arra, hogy ez a kétségtelenül íúlyos és bizonyos tekintetben technikai nehézségekkel összekötött adónem azért magasabb az 1%%-nál, mert ezzel szemben az összes egyéb állami állati termények és azoknak az állatoknak a forgalma, amelyek nem voltak az u. n. passzuskényszer alatt, szabad és adómentes marad továbbra is. Kerekes Mihály : Csirke-szakasz ! Őrffy Imre előadó : Itt nemcsak csirkéről van szó, hanem sok egyéb állati termékről is, mint pl. bőr, vaj, tej, stb. Méltóztassék elolvasni. Egyébként számos olyan könnyítést tett a bizottság, amely ezt az adónemet elviselhetőbbé teszi. Először is a bizottság kijelentendőnek tartotta azt, hogy amikor ez az adónem életbelép, az amúgy is annyi kárt okozott és a kivitelt annyira akadályozott kiviteli illeték véglegesen megszűnik az állatoknál. Azonkivül az állat tulajdonjoga átruházásának számos esetében megszünteti az állatforgalmi adót, különösen megszünteti akkor, ha öröklés révén hárul át a tulajdonjog. Azonkivül megszünteti azt abban az esetben is, amelyről az eredeti javaslat nem gondoskodott, ha a vétel szavatossági hiba következtében vagy más okból visszamegy. Ez esetben a lefizetett adót vissza kell téríteni a gazdának. Ez mindenesetre igen fontos könnyítés. A termelő gazdára azonban a legfontosabb az, hogy a bizottság megszüntette az egyetemleges kötelezettséget. Az eredeti javaslat ugy szólt, hogy nemcsak a vevő, hanem az eladó gazda is felelős az adóért. Ezt most egyoldalúvá tettük, "amennyiben kimondtuk, hogy a gazda minden adófelelősség alól mentesül, ha eladja a jószágját. Azért ma tisztán a vevő, aki legnagyobb részt a kereskedők kategóriájába tartozik felelős. Nagyon súlyos rendelkezése volt az eredeti javaslatnak az, hogy bizonyos korban a passzuskényszert mondotta ki akkor is, ha az állat a gazda tulajdonában maradt. Ezt a zaklató és a nyilvántartás szempontjából talán indokolt, de a gazdatársadalomra nézve majdnem tűrhetetlen rendelkezést töröltük a javaslatból. Mindezekre való tekintettel, t. Nemzetgyűlés, azt hiszem, dacára annak, hogy belátom, a második részben foglalt állatforgalmi adó is súlyos és terhes, ennek a megszavazása elől sem lehet kitérni. A harmadik rész, az általános forgalmi adóra vonatkozó rész tekintetében legyen szabad először rámutatnom arra, hogy voltak bizonyos foglalkozási ágak, különösen az erdőgazdaság, amelyek az első két kategóriánál és psdig sem az őrlési adónál, sem az állatforgalmi adónál kellően megadóztatottnak nem voltak tekinthetők s amelyek — szintén a mezőgazdaság kategóriájához tartoznak — az 1%%-os általános forgalmi adó alá sem voltak vonva. Tekintettel arra, hogy az erdőgazdaság épen ma tekintélyes jövedelmet biztosit a tulajdonosoknak s igy méltánytalan lett volna, ha ez a foglalkozási ág teljesen kimaradt volna, ennélfogva a bizottság az erdőből eredő jövedelmet szintén bevonta a 3. kategória alá, vagyis az 1 %%-os adózás alá. Itt, a harmadik résznél apróbb változtatásokat tettünk különösen agrár-szempontokból. így különösen az eredeti szövegezés szerint az aratóvállalkozónak az u. n. aratógazdának is meg kellett volna fizetnie 1%%-ot. Ezt kivettük az adó alól, azonkivül gondolnunk kellett arra, hogy bizonyos szövetkezetek — pl. a tejfeldolgozó szövetkezetek — az eredeti szövegezés szerint szintén iy 2 %-os, adózás alá estek volna, miért is ezeknek a mentességét expressis verbis belevettük a törvényjavaslat keretébe. A 31. §-ban egy fontos és, azt hiszem, igazságos módosítást tettünk a bizományi üzleteket illetőleg. A kereskedelmet teljesen lehetetlenné tette volna az, ha a bizományos, aki tulaj dónké pen csak közvetít, az egész vételár után köteles lett volna a forgalmi adót megfizetni. Erre való tekim tettel ugy a bizományosnál, mint — ami igen fontos — azoknál a szövetkezeteknél, amelyek osztalék gyanánt 5%-nál többet nem fizetnek üzletrészeik után, a forgalmi adót kikapcsoltuk. Hogy példával világítsam meg ezt : kikapcsoltuk a forgalmi adót például a Hangyánál, amelynél ha a központ elad a vidéki szövetkezeteknek, ez jogilag eladás, amely után szintén kellett volna fizetni forgalmi adót. Általában az altruisztikus szövetkezetekre nézve a szakaszban expressis verbis ki van mondva a forgalmiadó-mentesség. Már most a 33. szakaszban van egy fontos változtatás, amelyet beszédein első részében már jeleztem, hogy ugyanis egy százalékról másfél százalékra emeltük fel a forgalmi adót. Ennek több oka volt. Egyik oka, hogy lassankint beáll az olcsóbbodás, ennek következtében az 1%-os adó hozadéka lényegesebben kevesebb lett volna, mint amennyi hozadék a pénzügyminister ur számítása 59*
