Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-226
466 A Nemzetgyűlés 226, ülésé 1921. évi július hó 12-én, kedden. rium megszűnt és helyére a »földmivel és ügyi ministerium« szavakat tette. Már most az egyes paragrafusokat illetőleg mindjárt az elsőnél igen fontos változtatása a bizottságnak az, bogy a csupán darálásra alkalmas készülékeket teljesen kivette a nyilvántartásból, mert őrületes zaklatás lett volna mindenféle apró, csakis állatok etetésére szolgáló darálókészüléket nyilvántartani és ezekre nézve is az őrlési tanúsítványt behozni. Ez érvek előtt kényszerült maga a volt közélelmezési mmisterium kiküldöttje is meghajolni s annak ellenére, hogy ma is félni lehet, hogy sok visszaélés forrása lesz, erre nézve mégis a bizottság az adókényszert véglegesen beszüntette. Ezzel szemben kiemelte az 1. §-ban azt, hogy azokra a gabonaterményekre nézve, amelyek tényleg emberi táplálékul fognak szolgálni, szigorúan keresztülviszi a gazdatársadalom lehető zaklatása nélkül — amint később látni méltóztatnak — a tanusitványi rendszert. (Helyeslés jóbbjelől.) Továbbmenve, igazságtalanságnak látszott, ha azokat a kedvezményeket, amelyeket megadtunk a vámőrlőmalmoknak, nem adtuk volna meg a kereskedelmi malmoknak s ezért a darálásnál a bizottság a kulcsot leszállította ezeknél is 12%-ra. Az őrlési adó kulcsát illetőleg bátorkodom megjegyezni egyébként, hogy amennyiben a gazdapárt részéről konkrét inditvány fog tétetni, a kulcs további leszállítását illetőleg, e tekintetben nehézség nem fog támadni, nagyon természetes, hogy addig a mérvig, ameddig a pénzügyminister ur magát lekötötte. A porlási százalékot illetőleg nagyobb vita volt, mert a malom érdekeltség ebbe nem tudott belenyugodni. A porlási százalék ugyanis olyan nagy volt, hogy azt teljes joggal kifogásolták a gazdák. A törvényjavaslatban most megállapított l 1 /2% porlás talán alacsonyabb a kelleténél itt-ott, de átlagban kiegyenlítődik, mert a modern malmok olyan technikai felkészültséggel dolgoznak, hogy ez a százalék megfelel a tényleges poriásnak. Igen fontos beszúrást tettünk a megszállott területek gabonatermését illetőleg. Tudvalevő, hogy nálunk mindezideig a kereskedelmi malomipar igen fejlett volt s épen azok a bánsági és bácskai részek voltak azok, amelyek szállították a feldolgozásra szolgáló gabonamennyiséget a Budapesten lévő kereskedelmi malmoknak. Hogy ezek — feltéve, hogy ez sikerülni fog — tovább is feldolgozhassák a leszakított részek gabonatermését, a bizottság helyénvalónak találta belevenni a javaslatba, hogy ezeknél, ha a behozattál egyenlő mennyiséget kivisznek, az adót nem fogjuk beszedni. Az '5. §-nál szabatossági módosításokat tettünk, amelyeknek közelebbi ismertetése talán felesleges is. Mindenesetre az őrlési díjat csak a vámmalmoknál tartottuk fenn, míg a többi kategóriánál a »téritmény« kifejezést vettük be, ami inkább csak a szabatosság kedvéért történt. A lényeg az, hogy a gazdák tetszés szerinti mennyiségű őrlési tanúsítványt kapnak és ezzel mehetnek a malomba. Tehát ezzel egyrészt, másrészt azzal, hogy az állattakarmányozásra szükséges daráitatás teljesen mentesittetik az adó alól, meg vagyok győződve arról, hogy a zaklatások megszűnnek, eltekintve attól" az alapos reményünktől, hogy mégis fog sikerülni a 14. § alapján a malmokkal való megegyezés, aminél fogva a tanusitványi rendszer a legtöbb malomnál véglegesen be fog szüntettetni. A malmokat illetőleg enyhítéseket voltunk kénytelenek bevenni a javaslatba. A 8. § 2. és 3. bekezdését, amely túlságosan szigorú volt a malmokra nézve és bizonyos mértékben felesleges is volt, a bizottság törölte. A bizottság elégségesnek tartja a régi 4. bekezdésében foglaltakat, amelyekből most a 2. bekezdés lett. Az adócsalásra nézve szintén módosítást eszközölt a bizottság. Egyrészt szigorított rajta, amennyiben azoknak a visszaéléseknek elejét akarta venni, amelyek ugy támadhatnak, hogy a malmok azzal védekezhettek volna a régi szövegezés szerint, hogy a hozzájuk nem őrlés, hanem megőrzés kedvéért vitték a gabonát, s ezért nem lehetett volna őket megbüntetni. Bármily emberi táplálékra alkalmas gabonanemü abban a pillanatban, amelyben a malomba bekerül, igenis, tanusitványi kényszer alatt áll, amennyiben az illető malom nem vetette magát a kincstárral való egyezség szabályainak alá. Másrészt enyhíteni kellett a szakaszt annyiban, hogy enyhítettük az adócsalásra vonatkozó igen szigorú rendelkezést, nevezetesen, hogy csak akkor lehet a cselekményt adócsalásnak minősíteni, ha van benne a szándékosság, a delazusság. Mert kétségtelenl, hogy nem szándékos cselekmény esetén ezeket a magánéletre is kiható diffamáló büntetéseket nem lehetett alkalmazni. A tulajdonosok tárgyi felelősségénél enyhítéseket tettünk a gazdák érdekében, amennyiben kimondtuk, hogy ha az alkalmazott ütköznék össze a törvény rendelkezésével, emiatt csak a malmoknál, ellenben nem a gazdaságoknál alkalmazottakért felelős a gazda, de itt is természetesen nem büntetőjogilag, hanem csak magánjogilag. Ez a 4. § megfelelő változtatásával éretett el. A pénzbírságoknál és a rendbírságoknál szintén változtatásokat tettünk, amennyiben a pénzbüntetésnél túlságos alacsony értékhatárt állapítottunk meg, mert egy teljesen szegény embernek a 200 korona is sok, s ezért leszállítottuk azt 50 koronára. Ellenben a rendbírságot a kötelességet mulasztó tisztviselőkkel szemben annak felső tételénél erősen felemeltük, mert lehetséges, hogy egy mulasztó, rosszakaratú tisztviselő igen kellemetlen károkat okozhat a gazdáknak. Igen fontos szakasz a 14. §, amely a malmokkal való megegyezésre vonatkozik. E tekintetben a tárgyalások már folyamatban vannak s amennyiben azok — amire alapos a remény — eredménynyel fognak végződni, a törvényjavaslatnak első része tulaj donképen tárgytalanná válik, mert hi-
