Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-226
 Nemzetgyűlés 226. illése 1921.. évi július hő í.2-én, kedden. 465 Már most le kell egyet szegeznem és pedig azt, amit már beszédem elején bátor voltam említeni, hogy a magyar gazdatársadalom teljes joggal megunhatta azt a zaklatást, azt az egyoldalú igénybevételt, amelynek eddig részese és úgyszólván áldozata volt. Leszegezte és megbizást adott nekem a pénzügyi bizottság annak határozott és ünnepélyes kinyilatkoztatására, hogy, igenis, az országnak teljes elismeréssel és köszönettel kell adóznia a magyar gazdatársadalom iránt azért, hogy éveken keresztül hordta az egyoldalú adóztatás súlyos keresztjét, amelyet épen ez a törvényjavaslat lesz hivatva egyszer s mindenkorra vállairól levenni. Az elv tehát olyan, amelyet legkevésbé kifogásolhat az a párt, amelyhez tartozni egyébként szerencsém van. Már most a további kérdés az, hogy e teher megosztása a termelő gazdasági rétegek között igazságos és helyes-e. Ë tekintetben hallottunk, hallunk és bizonyára fogunk is hallani nehézményeket és kritizáló megjegyzéseket. Azonban csak annyit vagyok bátor megegyezni, hogy az az állítás, mintha ez a javaslat az őstermelést, illetőleg ennek két ágát : akár a mezőgazdaságot, akár az állattenyésztést jobban akarná sújtani, nem áll. (Ellenmondás. Felkiáltások jobb felöl : De áll !) És pedig azért nem, mert — és méltóztassanak csak elolvasni a jelentést, ahol részletesen ki van fejtve, hogy a pénzügyminister ur rendszere egészen más, mint a minket környező nyugati államok forgalmi adórendszere. Ott teljesen lehetetlen szisztéma van bevezetve. Ott be van vezetve az, hogy az összes termelés összes terményei, a legcsekélyebb tojás-, tej- és egyéb termények is adó alá vannak véve. Minálunk azonban, hogy egyrészt a zaklatástól megmentsük a gazdatársadalmat, másrészt hogy technikailag lehetővé tegyük az adó behajtását, kiragadott a pénzügyminister ur talán szociális szempontból nem szerencsés, de törvénytechnikai, adóbehajtási szempontból egyedül lehetséges módon, egyes termelési ágakat : a gabonánemüeket és cukorrépát, amelyek központi üzemeken mennek keresztül, amit ismételten elismerem, kényszerhelyzetben tett, de amely rendszertől technikai okokból el térni képes nem volt. Már most az, hogy magában a mezőgazdaságban a forgalom a minimális, vagyis abban az első átruházáskor már is kijut a mezőgazdasági érdekkörből és a kereskedelmet nyomja és, illetőleg sajnos, végeredményben a fogyasztót nyomja, ez . már magában indokolja a valamivel magasabb kulcsot. (Ugy van !) De leginkább indokolja az, hogy csak egyes, mondhatnám, a felének kisebb számú tárgyakat ragadtunk ki a mezőgazdasági produktumok közül, kiengedvén a többit, miért is az előbbit kétségtelenül súlyosabb adóval kellett terhelnünk. Ami már most a törvényjavaslatnak a jövedelmi adóra vonatkozó harmadik részét illeti, itt vagyok bátor rámutatni, hogy félek, a törvényjavaslat e része talán nem fog olyan rövid idő NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — XI. KÖTET. alatt hatályon kivül helyeződni, mint a másik két rész. Az általános forgalmi adó olyan elmélet, melynek sokáig a pénzügytan ellene volt ; azonban ugy látszik, hogy amint már az előbb is emiitettem, a nyugati államok is rájönnek, hogy az egyre fokozódó pénzügyi terhek fedezésére az egyenesadók elégtelenek. Hiszen a pénzügyminister ur is ismételve rámutatott, hogy az egyenesadók tovább fokozása egyenesen lehetetlen. Amint az előbb is mondtam, ez az adóalap olyan kicsiny, s a terhek olyan óriásiak, hogy öt-hat-nyolc-tizszeres emelésre volna szükség, ami pedig lehetetlen, már adótechnikai okokból is, ugy hogy kénytelen-kelletlen ő, aki mint elméleti ember határozottan ellene volt a forgalmi adóknak, kénytelen volt nolens-volens ehhez az adónemhez nyúlni. (Az elnöki széket Bottlik József foglalja el.) Ismétlem, t. Nemzetgyűlési egyetlen súlyos aggályom van ; ez azoknak a munkásoknak az illetményére vonatkozik, akik gabonában kapják ki az illetményeiknek nagyobb részét. E tekintetben azonban lehetségesnek tartok egy áthidaló javaslatot, ha erre a Nemzetgyűlés valamelyik oldaláról konkrét javaslat tétetnék, de csak olyan formában, hogy ez a tétel hárittassék át valamely más termelőosztályra, — de nem az államra. Mert statisztika van arról, hogy amennyiben méltóztatnak kivánni, hogy az összes mezőgazdasági munkások mentesittessenek e gabonavám, illetőleg őrlési adó alól, ez 150—180 milliós bevétel csökkenést jelentene, amit az államháztartás jelen helyzetében nem birna ki. Kerekes Mihály : Ahhoz sziv is kell : elvenni attól, akinek nincs magának sem ! Őrffy Imre előadó : T. Nemzetgyűlés ! Ez általános ismertetések után legyen szabad még rá' mutatnom arra, hogy a bizottság a legintenzívebben a javaslat első részével foglalkozott és pedig azért, mert az őrlési adó az, amely legjobban belevág a magyar agrár-érdekekbe. Az ezzel kapcsolatos kérdések voltak mindig azok, amelyek a legjobban zaklatták a magyar gazdatársadalmat. Felelősségem tudatában leszegezhetem itt azt, hogy mindent elkövettünk, hogy a bizottság a magyar gazdatársadalom által, a különböző érdekképviseletek utján előterjesztett összes kérdéseket honorálja ; csaknem kivétel nélkül honorálta is, különösen pedig azt a legfontosabb panaszt, hogy a nem emberi táplálkozást szolgáló házi feldolgozások teljesen mentesittessenek ugy az adó, mint a tanúsítvány kényszer alól. T. Nemzetgyűlés ! Most egész röviden bátor leszek azokat a módosításokat ismertetni, amelyeket a pénzügyi bizottság magáévá tett. Elhagyta a törvény címéből az ellátatlanok ellátásának biztosítására szolgáló jelzőket, mint ahogy elhagyta a törvény prefáeíóját, élőbeszédjét, mivel ez bizonyos félreértésekre is adhatna okot és szokatlan is. Azután kiigazította a »közélelmezési ministerium« kifejezést az összes helyeken, mivel ez a ministe59