Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-226

A Nemzetgyűlés 226. ülése 1921. évi július hő 12-én. kedden, 463 Forgács Miklós jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—3. §-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak.) Elnök : A törvényjavaslat ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadtatott, annak harmadszori olvasására nézve napirendi javaslatom során fogok javaslatot tenni. Napirend szerint következik a magyar korona országai egyesitett címerének és az ország külön címerének a magánosok és magánjellegű testületek, vállalatok és intézetek által való használhatásáról szóló 1883. évi XVIII. tc-kel megállapított engedélydij felemeléséről szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Őrffy Imre előadó : T. Nemzetgyűlés í Azt hiszem, hogy ezen törvényjavaslat indokolásával nem kell sokáig igénybe vennem a Nemzetgyűlés idejét. A törvényjavaslat benyújtásának oka az, hogy a magyar címer használati díját annak idején egy 2883-ban kelt törvény szabályozta, mely törvény oly díjat állapított meg, mely a mostani viszonyoknak nem felel meg. Ami akkor 50 forint volt, az ma már megfelel annak az összegnek, melyet a javaslat megjelöl, vagyis 5000 K-nak. Tekintettel az államháztartás súlyos helyzetére és arra, hogy valutánk amúgy is leszállt, azt hiszem, hogy ezen törvényjavaslat indokolásánál nem kell hosszasabban tartózkodnunk. Tisztelettel kérem ezért, méltóztassanak ezt a kisebb javaslatot általánosságban és részleteiben minden vita nélkül elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Kíván valaki szólni? (Nemf) Ha szólni senki sem kivan, a vitát berekesztem. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e ezen törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen, vagy nem ? (Igen I) A törvényjavaslat általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatott. Következik a részletes tárgyalás. Forgács Miklós jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—3. §-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök : A törvényjavaslat ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadtatván, harmadszori olvasása tárgyában napirendi javaslatom során fogok indítványt tenni. Következik az ellátatlanok ellátásának biztosítására szolgáló őrlési és forgalmi adóról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Őrffy Imre előadó : T. Nemzetgyűlés ! Ennek a törvényjavaslatnak ismertetésénél és megvédésénél, megvallom, nem lesz egészen könnyű a feladatom. Nem pedig azért, mert egészen kétségtelen, hogy a javaslat által létesíteni szándékolt adó akkor jön, amikor az országot úgyis gazdasági krízis sanyargatja, akkor jön, amikor már úgyis elegendő adó terheli az állam polgárait. Nem lesz könnyű azért, mert egy egészen uj adónemet stauál a javaslat és nem 1 esz könnyű talán azért sem, mert ezzel a törvényjavaslattal szemben egy bizonyos, nem mondom, hogy rosszindulatú, de határ zott hangulat mutatkozott bizonyos körökben, aminek az volt az oka, hogy sokan a törvényjavaslatot hamisan állították be a politikai közvéleménybe. Mindennek dacára kétségtelennek tartom, hogyha megfontolás alá méltóztatnak venni mindazokat az indokokat, amiket egyrészt a ministeri javaslat indokolása, másrészt a bizottság jelentése magában foglal, a Nemzetgyűlés sem fog kitérni ez elől a nehéz kötelesség teljesítése elől és a törvényjavaslatot meg fogja szavazni. Miért, t. Nemzetgyűlés ? Ennek a törvényjavaslatnak igen-igen fontos feladata van, amely feladat kettős. Az első feladata az, aminek tekintetében az ország közvéleménye ma már megoszlottnak nem tekinthető és ez az, hogy most már a mezőgazdasági forgalomban is át kell térnünk végre a szabadforgalom rendszerére. Ezt már mintegy elfogadottnak tekinti a politikai közvélemény, holott ennek a szabad forgalomnak pénzügyi biztosítását, lehetővé tételét ez a törvényjavaslat fogja szolgálni azáltal, hogy az eddig egyoldalú adóztatás rendszerének, ami a rekvirálásokban mutatkozott és ami már épen elegendő mértékben zaklatta a magyar gazdatársadalmat, véget fog vetni. Azonkívül emellett biztosítani óhajtja a törvényjavaslat nagyon természetesen azt is, amely feladat elől a Nemzetgyűlés, ha szociálpolitikát akar követni, nem térhet ki : az ellátatlanok és pedig a legszűkebb kategóriára vont ellátatlanok további ellátását is, mert hiszen a háborús állapot még nem szűnt meg annyira, hogy az állam kitérhetne az elől a speciális feladata elől, hogy a legnehezebb gazdasági jelyzetben lévő társadalmi osztályokat, — ezek alatt most már a legszűkebb kategóriát, vagyis a köztisztviselőket, a hadsereget, a hadiözvegyeket, hadiárvákat, rokkantakat, a jótékony intézeteket, azonkívül a kereset képtelen szegényeket értjük és semmivel sem többet — átmenetileg csakis rövid időre, vagyis arra az időre, amelyet a bizottság külön szakasszal szabályoz, egy esztendőre, ezeket az ellátatlanokat az állam továbbra is mintegy táplálja. A pénzügyminister ur ismételten kijelentette, hogy az államkincstárnak nem lehet feladata, hogy állandó tápintézet maradjon. Azonban méltóztatnak belátni azt is, hogy máról-holnapra átmenni erre a szabadforgalomra ugy, hogy ezeket a gazdaságilag igen gyenge és minden tekintetben kiszolgáltatott néposztályokat egyszerre átadjuk, átengedjük a sorsuknak, az egyszerűen lehetetlen a magyar állam részéről. Ezt a kettős feladatot akarja a törvényjavaslat megvalósítani és én azt hiszem, hogy noha teljes tárgyilagossággal megállapította maga a pénzügyminister ur is, hogy vannak a javaslatnak annak alapgondolatából folyó tökéletlenségei, a javaslat benyújtását megelőző és igen magas színvonalú szakértekezleteken mindig csak negativ kritikával találkoztunk, és amikor felvetettük azt