Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-224
A Nemzetgyűlés 224. ülése 1921. évi július hó 8-án, pénteken. 421 konstatált munkanélküliség kisebb, úgy az 1910. évi, mint az 1900-ik évi népszámlálás alkalmával konstatáltnál. 1900-ban ugyanis a Duna jobbpartján az összes ipari segédszemélyzetnek 17'l c / 0-a, 1910-ben pedig ugyanezen a területen 14"l°/o-a volt munkanélküli. A Duna-Tisza közén, tehát azon a területen, ahol Budapest is fekszik, 1900-ban a munkanélküliek az egész ipari foglalkozással biroknak 18%-át, 1810-ben 9'8°/ 0-át tették ki. Budapesten egymagában azonban ekkor is 21'2 %-kal és 8'6% a százalékkal szerepeltek. Evvel azt hiszem, bizonyítottam, hogy az 1921. január 1-ei megállapított munkanélküliség nem volt abnormis természetű, sőt csekélyebb volt mint 1900-ban vagy 1910-ben. Mondhatnám, hogy az 1900-ban jelentkezett munkanélküliségnek úgyszólván csak a felét tették ki. Ezen idő óta azonban változások történtek. A változások március hónaptól fogva mutatkoznak, attól az időtől kezdve, amikor valutánkban bizonyos javulás jelentkezett. Nem akarom evvel azt mondani, mint hogyha a munkanélküliség egyedül és kizárólag a valutajavulásra volna visszavezethető. Ez távol áll tőlem, hiszen beszédem további folyamán a munkanélküliség okaival is kivánok foglalkozni. De rámutatok arra, hogy azóta bizonyos rosszabbodás állott be. Sajnos, ezen idő óta nem állanak rendelkezésünkre hivatalos statisztikai adatok, úgyhogy bizonyos magánstatisztikákra vagyunk utal va, amelyek azonban természetüknél fogva sem nem pontosak, sem nem megbízhatók és ellentétes adatokat is tartalmaznak. Itt van a Gyáriparosok Szövetségének kimutatása. Ez megállapítja, hogy március hónapban, amikor még normális volt a munkanélküliség állapota, a gépiparban 35—36.000 munkás állott alkalmazásban. Ezzel szemben a csökkenés ma 2500— 3000 főre tehető, úgyhogy azóta 7—8°/o-os munkanélküliségi emelkedés volna megállapítható. Sokkal nagyobb a csökkenés a faiparban. Itt a Gyáriparosok Szövetségének a kimutatása március hónapra 11-—12.000 főnyi létszámot vesz fel, mellyel szemben a mai napon alkalmazásban lévők száma csak 5000-et tenne ki. A vegyészeti iparban 15—16.000-rel szemben ma 7—8000, a textiliparban 16.000-rel szemben 12.000, a téglaiparban 8—10.000-rel szemben 6000 a munkások létszáma. A bőriparban maradtak a viszonyok ugy, ahogy voltak. A grafikai iparban szintén csak egy csekély visszamenés mutatkozik, amennyiben 4500-ról 4000-re csökkent a munkások létszáma. E szerint a statisztika szerint tehát a vases gépiparban jelentékeny csökkenés nem mutatkozik. A faipar, a vegyészeti ipar, a textilipar és a téglaipar azok, amelyek különösen nagy százaléknyi csökkenést mutatnak. De ez bizonyos pontig megmagyarázható. A faipar egy uj ipar ezen a területen és a legnagyobb munkáslétszámot a bútoripar foglalta le, amely az utóbbi időben a konjunktúrát teljesen elvesztette, úgyhogy képtelen ma bútort exportálni. Fogyasztóképességünk is rendkívül csekély, ezért itt kénytelenek voltak a munkások tekintélyes számát elbocsátani. A vegyészeti iparnak és a textiliparnak a nyersanyagai többé-kevésbé külföldről jönnek; minden külföldi import ma egy valuta-spekuláció, amely olyan nagy rizikóval jár, hogy ezekben az iparokban a visszaesés ebből a szempontból érthető. Ami a téglaiparnál mutatkozó 40°/o-os csökkenést illeti, ez visszavezethető az építőipar teljes pangására; épen ennek megszüntetése érdekében vált szükségessé az a kormányakció, mellyel ma már a Nemzetgyűlés is foglalkozott. Ha már most ezen számokat összehasonlítjuk a Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesületének adataival, akkor bizonyos eltérést tapasztalunk. Mert mig a Gyáriparosok Szövetsége a gépiparban 8%-os munkáscsökkenést mutat ki körülbelül 3000 fővel, ezzel szemben a Vasművek és Gépgyárak Országos Egyesülete már sokkal pontosabb statisztikát ad és kimutatja, hogy amig Magyarország gépgyáraiban 1921 április havában a létszám 36.132 főt tett ki, addig a jelenlegi létszám 34.135. Itt tehát április havától a csökkenés 1997 munkást tenne ki. Ez semmiesetre sem olyan lényeges szám, amely különös aggodalomra adna okot. Áttérve a munkanélküliség okaira, bátor vagyok rámutatni arra, hogy egy világ-depresszióval állunk szemben. Hiszen mesterséges korlátokat állított fel a béke nemzetek és nemzetek között. (Igaz ! Ugy van !) Amint az interpelláló képviselő ur is kiemelte, egységes fogyasztási és termelési területeket szétszakítottak, megszakították az összeköttetést olyan centrumok között, melyek egyike a másik nélkül meg sem élhet, (Ugy van ! Ugy van !) a nemzetek gazdasági életében a vérkeringést ugy lekötötték, hogy úgyszólván megszűnt a normális forgalom. (Igaz ! Ugy van!) Ennek természetes következményei a termelés terén is mutatkoznak. Ezen következmények egyike az a munkanélküliség, amely az egész világpiacon mindenütt többé-kevésbé máris mutatkozik. (Ugy van!) De rá kell mutatnom arra is, hogy azok a nagy valutakülönbségek, amelyek a győző- és a legyőzött államok közt, sőt még a győzők közt is és a legyőzöttek közt is mutatkoznak, természetes akadályai a forgalomnak és bizonytalanságukkal minden forgalmat bizonytalanná, minden számvetést úgyszólván lehetetlenné tesznek, (Ugy van!) A harmadik főoka a munkanélküliségnek az, hogy egész Közép-Európában a fogyasztóknak a száma és a fogyasztóképessóge megcsökkent. (Ugy van!) A hosszú háború után mindnyájan szemtanúi vagyunk annak, hogy középosztályunk mennyire tönkrement, már pedig elsősorban a
