Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-224
A Nemzetgyűlés 224. ülése 1921. évi Julius hó 8-án, pénteken- 411 300 millióból egy bizonyos részt a vidéken emelendő épületek létesitésére is fordítson. Egyelőre az a tervünk, hogy Budapesten építeni fogunk 142 egyszobás, 136 kétszobás és 20 diáklakást. Ezeknek költsége 49 millió koronára fog rúgni s ezek olyan gyorsan létesíthetők, nem költséges épületek, amilyenek létesítését épen Frühwirth képviselő ur kívánja. A vidéken pedig 41 millió koronával hasonló épületeket szándékozunk emelni. Ez kitesz összesen 90 millió koronát, a fenmaradó 210 millió koronán pedig Budapesten és vidéken is főképen kétszobás bérházakat akarunk emelni. Felmerült az a kérdés, hogy ezeknél a bérházaknál és esetleg a földszintes épületeknél is az egyszobás lakásokat teljesen mellőzzük, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy az egyszobás lakásokba nem szivesén mennek be az emberek és ott, ahol a családtagok száma nagyobb, tényleg mindenféle hátrányokkal van összekötve, ha ezeket egyszobás lakásokba zsúfoljuk. Ez közegészségügyi, erkölcsi, de mindenféle egyéb szempontból sem kívánatos. Én tehát inkább kétszobás lakásokat szándékozom építtetni és egyszobás lakásokat csak kivételesen, ha arra különös okok forognak fenn. Epugy mellőzni szándékozom a háromszabás lakások építését is, mert — amint Ugron igen tisztelt képviselő ur a bizottsági tárgyaláson nagyon helyesen rámutatott — az már bizonyos luxus kielégítését jelenti, ha ilyen körülmények között háromszobás lakások épitésére is gondolunk. Még csak röviden arról akarom tájékoztatni az igen tisztelt Nemzetgyűlést, hogy a múltban ezen lakásépítési akciók osrán mit létesítettek. Ez a lakásépítési akció 1918-ban indult meg és ebben az esztendőben három kétemeletes bérházat létesítettek Budapesten a főváros által rendelkezésre bocsátott telkeken 71 lakással. Folytatódott ez az akció 1919-ben a proletárdiktatúra letörése után és 1920-ban. Építettek ebben a két esztendőben itt két háromemeletes és egy kétemeletes bérházat 98 lakással. Azonkívül Budapesten 2643 kislakás létesült és alakíttatott át barakk meg egyéb ilyen lakhatóvá tehető minden létesítmény, ugy hogy Budapesten a már emiitett bérházban létesített 170 lakással együtt 2813 lakást termeitek, vidéken pedig 459 lakást, összesen tehát 3272 lakást 68 millió korona költséggel. Ezt az akciót óhajtjuk folytatni ennek a 300 millió koronának felhasználásával, ezzel akarunk segíteni a lakásínségen némiképen és akarjuk munkához juttatni az építőipart, akarjuk munkához juttatni az ezzel kapcsolatos egyéb iparokat és keresethez akarjuk juttatni a munkanélkülieket, (Helyeslés.) a már említett lakásépítő tanács révén pedig meg akarjuk indítani a magánvállalkozás utján is az építkezést és én remélem, hogy ezen a téren is eredményeket fogunk elérhetni. Kérem az igen t. Nemzetgyűlést, méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Bródy Ernő ! Bród y Ernő : T. Nemzetgyűlés ! Az igen t. kereskedelemügyi minister ur beszédéből mindenesetre olyan felvilágosítást kaphattunk, amely megkönnyíti nekünk azt, hogy ehhez a kérdéshez hozzászóljunk. En a magam részéről kijelentem, hogy azért nem fogadhatom el ezt a javaslatot, mert keveslem azt a mértéket, amelyet az igen t. kereskedelemügyi minister ur ebben a javaslatban kontemplált. (Zaj.) Itt felmerült a vidék és a íőváros kérdése. Czettler igen t. nemzetgyűlési képviselő ur azt mondotta, hogy dacára annak, hogy ő vidéki, foglalkozik a budapesti lakáskerdéssel. Engedjék meg viszont, hogy én, mint budapesti képviselő foglalkozzam a vidéki lakáskérdéssel és azt mondjam, hogy ebben a kérdésben nem szabad semmiféle különbséget tenni a város és falu között. Akár budapestiek, akár vidékiek vagyunk, egyformán kell, hogy áthatva legyünk ennek a kérdésnek a fontosságától. Kezdetben csak Budapesten volt ez fontos kérdés, az idők folyamán lett a vidéknek is súlyos és nehéz kérdésévé. Nem kell ellentétet keresni ebben a kérdésben közöttünk. Budapesten is van lakásínség, a vidéken is van lakásínség, Budapest lakáskérdésében, a vidékén is segíteni kell. Kovács Emil : Senki sem keres ellentétet ! Bródy Ernő : Bocsánatot kérek, én mint budapesti ember azt mondom, hogy egyforma érdeklődéssel viseltetem a vidéki lakások iránt is. Kovács Emil : Mindenki igy van ! Bródy Ernő : Épen ezért engedjék meg, hogy arról beszéljek, amit Czettler igen t. képviselőtársam felemiitett. Itt van az 1907 : XLVI. t.-c. a gazdasági munkásházak építésének állami támogatásáról. Ha az ember elolvassa ezt a törvénycikket, akkor látja, hogy ebben meg volt alapozva a munkásházak épitése, de ez abbanmaradt, az idők folyamán ez egy elhalt törvény lett. Ennek a törvénynek 1. §-a azt mondja (olvassa) : »Ha valamely törvényhatóság vagy község munkásházak létesítése céljából gazdasági munkásoknak ingatlant ad el vagy az építéshez kölcsönt nyújt vagy kész munkásházakat ad el vagy ad bérbe, a földmivelésügyi minister : a) az állampénztár költségére ditjtalanul elkészittetheti a szükséges felméréseket, felosztási vázlatokat, terveket, a szerződések és egyéb okmányok terveit ; b) az államkircstár terhére évenkint összesen 300.000 koronáig a törvényhatóság vagy községek irányában a munkások helyett, ezek javára, kötelezettséget vállalhat a vételár, illetőleg a kölcsön után járó évi tőke- és kamattörlesztési részletek meghatározott hányadának legfeljebb száz féléven át, illetőleg a régi bérösszeg meghatározott hányadának legfeljebb 30 éven át való megfizezetésére.« 52*
