Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-224

412 A Nemzetgyűlés 224, ülése 1921. évi július hó 8-án, pénteken, Kerekes Mihály : Tehát ez jobb, mint az uj törvény, amelyet mi hoztunk ! BrÓdy Ernő ; Ennek a törvénynek 8. §-a pedig azt mondja (olvassa) : »Felhatalmaztatik a földmivelésügyi minister, hogy az állami költségvetésben gazdasági munkásházak építésének előmozdítására engedélyezett évi hitelekből, az illető számadási év végéig lel nem használt részösszegeket, 1907. évtől kezdve »Országos gazdasági munkásházépitési alap« létesítésére, illetőleg gyarapítására fordíthassa s ezen alapból a gazdasági munkásházak építését segélyek engedélyezésével előmozdítsa. Ezen alap álladékáról s mikénti felhasználásáról a törvényhezásnak évenkint a költségvetés

4 előirányzatok benyújtásával egyidejűleg jelentés teendő« Hát én nagyon kíváncsi vagyok, vájjon az »Országos gazdasági munkásházépitési alap« milyen tőkeösszeget tüntet fel és a földmivelésügyi ministerium költségvetésében ezen a címen milyen összeg irányoztatik elő. Látszik, hogy vagy a kérdés nem volt aktuális, vagy psdig nem törődtek ezzel a kérdéssel, de tulaj don képen törvény intézkedett arról, hogy a munkásházak építését a vidéken is kellő módon meg lehessen csinálni. Ha azonban a törvényt nem hajtják végre vagy nem megfelelően hajtják végre, akkor a törvény nem ér semmit, a törvény papiroson marad, papirostörvényekkel pedig nem fogjuk tudni az életet előbbre vinni. Ez vonatkozik a kérdésnek vidéki részére. Egyáltalában az egész kérdés szerintem akképen ítélendő meg, hogy normális, rendes viszonyok között sem az államnak, sem a városnak nem feladata a lakásépítés, de viszont akkor, mikor látja, hogy lakásuzsora keletkezik, tehát szabályozóként kell fellépnie, vagy hogy a lakásínség igen nagy, mert nem történik építkezés, beáll a város és az állam részére is az a feladat, hogy ebben a lakástermelésben a maga funkcióját elvégezze. Ezt csinálta Magyarország és Budapest már Wekerle. alatt. Wekerlének elévülhetetlen érdeme az. hogy megcsinálta itt Budapest körül a Wekerle-féle kispesti munkástelepet 1908-ban, létesített munkásházakat, . nagyon kedves, kertes lakásokat, ahol ők nagyon jól érezhetik magukat, ahol hozzáférnek a levegőhöz és a napfényhez, ott van kis kertjük és letelepedhetnek. Ez volt Wekerle akciója. A városnak is volt egy akciója, amikor egykétszobás kislakásokat épített és ez a kölcsönös akció, amelyet egyrészről az állani, másrészről a város lefolytatott, akadályozta meg azt, hogy nagyobb katasztrófa nem keletkezett ; mert a háború alatt ez a kérdés valósággal katasztrofálissá nőtt. A háború alatt sem volt egységesen megoldva ez a kérdés. Igen érdekes adat pl. a háború kezdetén az, hogy 1915-ben Budapesten nagy lakásbőség volt : 3156 üres lakás volt. 1916-nak az elején is még felment az üres lakások száma 2316-ra, csak 1916 után tódult azután a népesség ide Budapestre, valamint a háború későbbi időszakában. (Felkiáltások jobbfdől : A galíciaiak !) Ugron Gábor : Az erdélyi betöréssel függött össze. 1916-ban volt az erdélyi betörés. A galíciaiak már 1914-ben jöttek. BrÓdy Ernő : Jellemző arra, hogy milyen kicsinek látták ezt a kérdést, az, hogy törvénytárunknak van egy törvénye 1915-ből. Az 1915. évi XV. te. 5. §-a igy szól : »Felhatalmaztatik a pénzügyminister, hogy az építési ipar fellendülésének elősegítése céljából a hazai záloglevélkibocsátó-intézetektől, amenynyiben azok építkezések céljaira 50 millió korona tényleges összeg erejéig uj törlesztéses kölcsönösszegeket engedélyeznek és folyósítanak, a magyar királyi államkincstár 20 millió korona értékű záloglevelet vehessen át.« Tehát a háború alatt, 1915-ben, az állam azt hitte, hogy nagy jótékonyságot gyakorol akkor, amikor 20 millió korona értékű záloglevelet vesz és ezáltal az épitőipart előmozdítja. Ez a törvény is papiroson maradt és azt hiszem, még ezt a 20 milliót sem fordították erre a célra. Ez a lakáskérdés valósággal meglepte a várost és a vidéket. Épsn a háború alatt tapasztalhattuk, hegy nemcsak Budapesten, hanem a falvakban is megvan ez a lakásínség. Nagyon természetes, hogy — amint az előttem szólók is rámutattak erre — ez a lakásínség a legszorosabb összefüggésben van a közegészségügy kérdésével, a gyermek- és a csecsemőhalandóság kérdésével. Mert nagyon jól tudjuk, hogy ennek a csecsemőhalandóságnak egyik oka magában a dolog természetében is van, de a másik oka a tudatlanság, hogy tudatlanságból becsukott ablakok mellett élnek ; akkor csukják be az ablakokat, amikor ki kellene azokat nyitni, és azokat a gyerekeket, akiknek nem volna szabad mást, mint egy dietétikus életmódot folytatniuk, mindenféle olyan étellel gyömöszölik tele, amellyel ezek az ártatlan cseppségek elrontják magukat és ezáltal egy csomó olyan betegség származik, amelyek nem következnének be, ha az illetők megfelelőképen fel volnának világosítva. Ehhez a kérdéshez tartozik a lakásínség kérdése is. A vidéken van levegő, mindenütt van, csak a lakások közelében nincsen és ez az oka a munkások nagymérvű halandóságának. Oda kell tehát törekedni, — mert mindkettő egyformán fontos — hogy sem a vidéken, sem Budapesten ne legyen túlzsúfoltság, hogy minden ember — legyen foglalkozása akármi, tehát a munkás is — emberi méltóságához mérten, tisztességes lakásban találja meg a hajlékát. Budaváry László : Azt mondja el a kerületében, hogy a szegény lakásnélkülieket fogadják be a 10 szobás palotákba ! BrÓdy Ernő : Nekem ne méltóztassék tanácsokat adni aziránt, hogy mit mondjak el a kerületemben. En itt nem akartam a magam dolgairól beszélni, de itt van a kezemben egy művem,