Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-224
A Nemzetgyűlés 224. ülése 1921 rom a penzügymmister ur igéretét, hogy ha ez a 300 millió elfogyna . . . (Mozgása bal- és a szélsöbaloldalon.) Bródy Ernő: Valószinüleg már el is fogyott ! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: . . . akkor további összegeket fog engedélyezni. De remélem, illetve helytelen kifejezést használtam, mikor azt mondtam, hogy remélem, mert valószinüleg nem ugy lesz, de azt szeretném, hogy ha akkorra, amikor további hitelre kerülne sor, már a magánépitési tevékenység is megindulna és akkor már nem lenne szükség arra, hogy maga az állam szerepeljen mint épittető. Mindazokat a javaslatokat, amelyeket itt az eddig felszólalt képviselő urak előadtak, a kormány is elismeri, mindazok megtárgyalása annak a lakásépítési tanácsnak feladata lesz. amelynek felállításáról már megemlékeztem és azt hiszem, hogy nagyon rövid idő alatt konkrét javaslatokkal és tényekkel fogunk előállhatni, hogy ez a magánépitési tevékenység meginduljon. Ennyit akartam mondani a lakásínség enyhítéséről. Ennek az akciónak másik feladata az, hogy az épitőipart és ezzel kapcsolatban mindazokat az iparokat munkához juttassa, amelyek az építőiparral öszszefüggnek. Igen t. Nemzetgyűlés ! A lakásínségen való segités tulaj donképen nem a kereskedelemügyi minister feladata, ez a népjóléti és munkaügyi minister vagy a belügy minister feladata. Ha én mégis azt a feladatot vállaltam, hogy segitek a lakásínségen, ezt azért tettem, hogy ezzel az építőiparnak is lendületet adjak. (Helyeslés a középen és a baloldalon.) Ez volt a tulaj don képsni indoka annak, és mikor ezt tettem, ugyanúgy cselekedtem, mint annak idején a pénzügyminister ur, mikor ő a forgalmi adóról szóló törvényjavaslatnak azt a címet adta, hogy az ellátatlanok ellátásáról kivan gondoskodni. Mikor a kislakások építéséről nyújtottunk be törvényjavaslatot, tulajdonképsn az építőiparról akartunk gondoskodni, (Helyeslés a középen és a baloldalon.) A harmadik célja ennek a javaslatnak az, hogy a másik két cél elérésével egyúttal a munkanélkülieket is foglalkozáshoz, munkához juttathassuk. Ismeretes az igen t. Nemzetgyűlés előtt az a súlyos helyzet, amelyben ma iparunk van, s amelynek következménye az, hogy az ipari vállalatok kénytelenek voltak már megkezdeni a munkások elbocsátását, üzemük redukcióját. Ez máig még nagyobb méreteket nem öltött, nem öltött olyan méreteket, melyek különösebben aggasztóak volnának. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ha azonban az ipar helyzete rövidesen meg fog javulni, akkor félő, hogy a munkások elbocsátása hovatovább nagyobb méreteket fog ölteni. Nagy számokról hallottunk beszélni ebben a tekintetben és a sajtóban is folyton olvassuk, hogy mekkorára rag a munkanélküliek száma. Én már egy korábbi beszédem alkalmával foglalkoztam ezzel a kérdéssel és utaltam arra, hogy az 1920. évi december 31-én végrehajtott NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XI. KÖTET. 1. évi július hó S-án, pénteken. 409 népszámlálás az akkori munkanélküliségről is bizonyos tájékoztatást nyújt. Drozdy GyŐZŐ: Azóta rosszabbodott a helyzet ! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: A statisztikai hivatal összeállította a munkanélküliek számát Budapesten, a törvényhatósági joggal felruházott városokban, a rendezett tanácsú városokban és körülbelül 25—30 nagyközségben és megállapította, hogy ezeken a helyeken akkor, december 31-én a munkanélküliek száma összesen 40.115-re rúgott. Drozdy Győző : ötször annyi van ! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister: Akkor nem volt, mert senkinek sem volt oka mást beirni foglalkozásként mint azt, hogy munkanélküli, akinek tényleg nem volt munkája. Drozdy GyŐZŐ : Féltek, hogy internálni fogják őket, mert munkanélküliek ! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : Ott nem kell sem adótól, sem mástól tartani és mindenki szivesen festi helyzetét rosszabb színben, mint amilyen az tényleg. Azt hiszem, hogy ezekben az adatokban bizni nem lehet és ennélfogva akkor a munkanélküliek száma valamivel több volt, mint negyvenezer. Ebből a negyvenezerből körülbelül négyezer volt tisztviselő és ezerötszáz volt mezőgazdasági munkás, ezerhétszáz p?dig háztartási cseléd, ugy hogy a munkanélküli ipari munkások száma nem rúgott többre, mint 34.000-re. Ma kétségtelenül nagyobb ezeknek a száma, de mondom, eddigelé nem olyan aggasztóan nagy, mint ahogy a hírek mondják. Sándor Pál : Sokkal aggasztóbb, mint gondolja a minister ur S (Ugy van ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) DrOZdy GyŐZŐ : Rózsaszínben látja a helyzetet a minister ur ! Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! Én nem akarom a helyzetet szebbnek festeni, mint amilyen. Nekem kötelességem az országot felvilágosítani és megmondani azt, hogy mit tudunk erről és milyen adatok állnak rendelkezésünkre. (Helyeslés a középen.) Érdeklődtem egyes munkaadó-érdekcsoportoknál is, hogy mit tudnak az utóbbi időben elbocsátott munkások számáról. így a vasművek és gépgyárak országos egyesületéhez fordultam és onnan azt az értesitést kaptam, hogy eddigelé, mióta a konjunktúra megromlott, a vas- és gépiparban összesen nem egészen kétezer munkást bocsátottak el. Nagyobb volt az elbocsátások száma a faiparban, mert ennek a helyzete ma a legsúlyosabb, nagyobb elbocsátások történtek a vegyiparban is, ugy hogy én koncedálom azt, hogy a negyvenezret már lényegesen túlhaladja a munkanélküliek száma, azonban nem lehet százezrekről beszélni, mint ahogy ezt ma minden nap halljuk és olvassuk. Talán olvasták az igen t. képviselő urak a lapokban, hogy a ministerelnök ur elnöklete alatt épen tegnapelőtt tartottunk egy értekezletet, 52
