Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-223

394 A Nemzetgyűlés 223. ülése 1921 nem hajtunk végre. A földmivesség sokkal korábban észre fogja venni a földbirtokváltságban azokat a terheket, amelyeket megszavazunk a számára, mintsem érezte volna a birtokreform áldásait. (Egy hang jobbfelöl: Kinek a hibája?) Nekünk is, mindnyájunknak a hibája. Czettler Jenő : A végrehajtási rendelet elmaradt, ez volt a baj! Orbók Attila: A közigazgatás hibája! Frühwirth Mátyás: Nem akarok hibáztatni senkit sem, csak rá akarok mutatni, hogy miben hibázunk valamennyien, midőn a szociális törvényalkotás mellett nem gondoskodunk arról, hogy azzal parallel haladjon a mezőgazdasági téren megfelelő törvényhozásunk. T. Nemzetgyűlés! Most itt van a különböző gépszövetkezetek kérdése; a gyümölcsfeldolgozó szövetkezetek támogatásáról szóló törvényjavaslatok stb., ezek mind hiányoznak. Itt volna az állami buzaraktár kérdése. Én a falumban tapasztaltam, hogy ugy, mint 1914-ben, kénytelen gazda álló termését eladni, mert nincs elegendő készpénze. Az a vád, hogy a falun, a parasztnál van a pénz, már régen nem állhat meg, az ma már rágalom. Figyelem a bankokat, a falusi takarékpénztárakat, hogy ki vesz ki pénzt, ki vesz igénybe hitelt és látom, hogy jómódú gazdaember is megy már a bankba és veszi fel a pénzt és veszi fel a hitelt, látom, hogy a zöld hitelt meg kell szerveznünk, tehát ott kezdjük megint az agrárpolitikát, ahol 1914-ben elhagytuk; ugyanazok a bajaink lesznek, mint amelyek 1914-ben voltak, a parasztok el fognak adósodni, miután olcsó hitelről nincsen gondoskodás. Ha tehát agrártöbbsége van ennek a Nemzetgyűlésnek, akkor fel kell kérni, sőt kényszeríteni kell a kormányt, hogy jöjjön a szükséges agrártörvényekkel, amelyek nélkül lehetetlenség ezt a nemzetet talpraállitani. Itt van a mezőgazdasági ipar számtalan kérdése, amelynek megoldásáról törvényhozási utón kellene gondoskodni, hogy mezőgazdasági iparunkban azok a munkanélküli tömegek el tudjanak helyezkedni, amelyek felszívódtak a faluról a városokba, mert ipari konjunktúra volt annak idején, vissza kell vezetni azokat a tömegeket, amelyek ipari téren nem tudnak elhelyezkedni. De itt az agrártörvényekkel kell elsősorban sikra lépnünk, hogy mi a városok vízfejét lecsapolhassuk és visszavezethessük a tömegeket oda, ahonnan jöttek, a falura, ahol sokkal jobban tudnak boldogulni; a nemzet szempontjából, az ő családjuk szempontjából és a társadalmi béke szempontjából sokkal fontosabb, ha a nagy tömegeket visszavezetjük a faluba, ahol az ő gyökereik, ahol családjuk, rokonságuk van, mintha itt nagy Budapesten szaporítanék az amúgy is nagy proletariátust. (Élénk helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Ezek nagyon fontos kérdések. Ezzel azonban nem akarom azt mondani, hogy ezek a szociális javaslatok, amelyek itt tárgyaltatnak, feleslegesek. Nem. Épen énróévi július hó 7-én, csütörtökön. lam, aki a keresztényszocialista mozgalomban részt vettem, aki e mozgalomban fiatal koromtól fogva élénken munkálkodtam, nem tehető fel, hogy én a szociális törvényjavaslatokat feleslegesnek tartanám ós azokat elhagyni óhajtanám. Ellenkezőleg, minden módot meg akarok ragadni ezek érdekében ós figyelmeztetem a t. Nemzetgyűlést, hogy nekünk az agrártörvényekkel az a célunk, hogy az ipari kérdés megoldása mellett az agrár szociálpolitikai kérdést is megoldjuk. Czettler Jenő: Nagyon helyes! Frühwirth Mátyás: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Az agrártörvényeknek a sürgetése tehát együtt halad és együtt kell hogy haladjon az ipari kérdés megoldásával is; egyiknek sem szabad elmaradni a másiktól, és ha ez a Nemzetgyűlés a mezőgazdaságnak hasznot akar hajtani és elismeri a mezőgazdaság fontosságát, akkor nem szabad tűrnünk, hogy a jövő télre készen ne álljanak azok a törvényjavaslatok, amelyek Magyarország mezőgazdaságának ujjáalkotására okvetlenül szükségesek; ezek nélkül lehetetlenség, hogy ez a Nemzetgyűlés arra hivatkozhassék, hogy a magyar népességnek, az agrárius elemnek, a kisgazdáknak többségét képviseli. Minthogy a lakosságnak többsége földmíves, ebből le kell vonni a konzekvenciákat, mert a törvényhozás mindig köteles a lakosság általános többségének igényeihez alkalmazkodni és mindig azoknak az érdekeit védeni, akik az ország lakosságának nagy többségét képezik. Most áttérve arra a nagyon fontos javaslatra, amely előttünk fekszik, szabad legyen hivatkoznom arra, hogy a lakáskérdés megoldása nemcsak Budapesten fontos, hanem a vidéken is. (Ugy van! Ugy van!) Orbók Attila : Hiába adtak házhelyet, nem tud építkezni a zsellérember ! Frühwirth Mátyás: Nemcsak Budapesten fontos, hogy mi itt az óriási lakászsufoltságot megakasszuk és a lakástermelést megkezdjük, hanem ezt a vidéken, a falun is meg kell indítani. ( Ugy van ! Ugy van !) Ha beletekintünk a faluba, akkor látjuk csak az igazi lakásnyomoruság képét. Látjuk, hogy jómódú gazdaember gyermekei az istállóba szorulnak, — természetesen a cselédség még rosszabbul jár — mert nincs elegendő lakás; nincs többé lakásbőség, mint azelőtt volt. Orbók Attila : ügy van ! Lakbéruzsora van ! Frühwirth Mátyás: Ismerek földmivescsaládokat, amelyektői a háború alatt elrekvirálták a felesleges szobáikat; a díszszobát elrekvirálták, azután visszajöttek a gyermekeik a háborúból, megnősültek: s most egy vagy két szobában húzódik meg három-négy család. Ez nemcsak a mezőgazdaság érdeke szempontjából, de nemzetgazdasági, szociális szempontból (Felkiáltások: Egészségügyi szempontból !) és egészségügyi szem-