Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-223
A Nemzetgyűlés 223. ülése 1921. menekülteket végre tető alá juttassa, a vasúti kocsikat átadja a forgalomnak és a már-már agonizáló építőipart súlyos helyzetéből kimentse. Azt a 300 millió koronát, amelynek felhasználására engedélyt kér a kormány, célszerűbben felhasználni a mai körülmények között alig lehet és akkor, mikor az állam a legnagyobb iparának, az épitőiparnak segítségére siet, nemcsak ezt az ipart menti meg katasztrofális helyzetéből, hanem a termelésnek is megadja azt a lendületet, amely épen ettől az ipartői várja az első lökést a termelés megindítására. Karafiáth Jenő: Kevés a 300 millió! Róbert Emil : A pénzügyi és a közgazdasági bizottság együttes ülésében valamennyi tag hangsúlyozta, hogy kevés äZ HÍ 300 millió korona. Usetty Ferenc: Bizony, lehetne több is. Róbert Emil : A kereskedelemügyi minister ur azonban megnyugtatott afelől, hogy miután a lakáskérdést az állam egymagában amúgy sem tudja megoldani, akciót indít a magántőkének bevonásával a lakáskérdésnek végleges és gyökeres rendezésére. (Helyeslés.) Abban a reményben, hogy ez a lépés csak kezdeményező és ösztönző lesz ahhoz a későbbi akcióhoz, kérem a Nemzetgyűlést, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Frühwirth Mátyás! Frühwirth Mátyás: Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés! Az utóbbi időben láttuk, hogy a tisztelt kormány napról-napra oly javaslatokkal jön a Nemzetgyűlés elé, amelyek mélyen belevágnak a nemzet életének _ kulturális, szociális és gazdasági érdekeibe. Örvendetes jelenség ez, mert ebből azt látjuk, hogy a kormánynak sikerült leküzdenie azokat a pártharcokat, amelyek itt még néhány hónappal ezelőtt dúltak, sikerült leküzdenie azokat a személyi tülekedéseket, amiknek itt tanúi voltunk és rátért a politikai konszolidációnak arra az útjára, amelyen el fog vezetni bennünket a Nemzetgyűlés többtermeléséhez, a Nemzetgyűlés komoly munkálkodásához. Ebben az értelemben üdvözlöm a kereskedelemügyi minister urat, aki ezen a hatalmas szociális téren, a lakásprobléma terén megtette az első nagy lépést, (Ugy van! Ugy van!) amelynek következménye lehet az egész gazdasági élet megindítása. Ugy látom, hogy abban az egész circulus vitiosusban, amelyről mindig beszélünk, hogy ha a koronánk javul, akkor majd megindul a gazdasági termelés, ha megindult £L £jclZ" dasági termelés, akkor megjavul a korona és igy tovább, a lakásépítés az a rés, amelybe ha bedugjuk ujjainkat, azt feszegethetjük, és ha a gazdasági élet vérkeringésébe lüktetést akarunk belevinni, a lakásépítés az, amit meg kell indítani, mert ezzel nemcsak az építőipar, hanem a vele kapcsolatos mindenféle más ipar is munkához jut. Orbók Attila: Harminchét iparág! NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ, 1920—1921. — XI. KÖTET évi július hó 7-én, csütörtökön. 393 Frühwirth Mátyás: Ezzel óriási tömegeket mozgatunk meg, és az a pénz, ami a bankokban hever és amelyet csak óriási kamatmegtéritéssel lehet onnan kihozni, forgalmat kap, vérkeringésbe jut és a nemzetnek óriási haszna lesz belőle. Tisztelt Nemzetgyűlés ! A szociális törvényalkotásoknak egész sorát látjuk itt. Nemrég a pénzügyminister ur fejtegette ki az ő hatalmas pénzügyi terveit, tegnapelőtt a népjóléti minister ur gyönyörű szép terveit hallottuk a szociális élet rekonstrukciója érdekében, a kereskedelemügyi minister ur is állandóan azon dolgozik és törekszik, hogy olyan javaslatokat hozzon ide, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a nemzet talpraálljon, azonban sajnálattal kell konstatálnom, hogy bár agrár-állam vagyunk, a különféle szociális, gazdasági és pénzügyi javaslatok mellett oly kevés agrár törvényjavaslatot láthatunk. Pedig rengeteg kérdés van összefüggésben az agrárkérdésekkel, amiket törvényhozásilag kell rendezni, de az ezekre vonatkozó javaslatokat sehol nem látjuk. Itt van az állattenyésztésnek nagyon fontos kérdése. Más államokban most lóhalálában nyújtják be és szavazzák meg az agrármínisterek és képviselők az állatvédelemre vonatkozó, a mindenféle járványok ellen való védekezésről szóló törvényjavaslatokat. A magyar gazdatársadalomnak rengeteg, milliárdokra menő kára van egy esztendőben, ami abból származik, hogy az állatok elpusztulnak, pedig a bajt sok esetben le lehetne küzdeni, ha meg volna szervezve törvényhozásilag is az állatvédelem. De nemcsak ez, hanem sok száz kérdés van, amit agrár szempontból a nemzetgazdaság terén meg kellene oldani. A háború előtt és alatt mindig a többtermelésről beszéltünk, mindenki a többtermelést hangoztatta és most itt vagyunk az agrárius gondolkodásúak — magamat is agrárgondolkodásu embernek érzem és vallom — és nem látjuk a többtermelésre vonatkozó javaslatokat. Meg kellene tanitani a parasztot, a földmives embert arra, hogy ahol eddig egy szál fű nőtt, ott nőjön ezentúl kettő, ahol egy kalász nőtt, nőjön ezentúl két kalász, mert az az óriási lakosságtöbblet, amely a régihez képest az uj Magyarországon van, kötelességünké teszi nekünk, hogy a többtermelés elvét a mezőgazdaságban győzelemre vigyük. A régi Magyarországban egy négyszögkilométerre 58 lélek esett, a csonka Magyarországban pedig nógyszögkilométerenkint 85-re szaporodott fel a lakosság száma. Ennek ellátásáról gondoskodni kell, még pedig a többtermelés utján, hogy a szükséges búza. rozs előkerüljön, mért máskülönben mindig deficittel fog végződni Magyarország közellátása. Itt vannak a kamarák, amelyekre vonatkozólag régen meghoztuk a törvényt, de azok felállítására nézve még mindig nem hallunk komoly terveket, nem is beszélve a földbirtokreformról, amelyet meghoztunk ugyan, de amelyet 50
