Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-208

À Nemzetgyűlés 208. ülése 1921. évi június hó 14~én, kedden. , 20 volna, hanem megelégedtek azzal, hogy pörköltekkel megveszik őket, hatalmi nyomással maguk mellé állitják, és még a középosztálybeli kishivatalnokok, a középosztálybeli kis önálló exisztenciák is a néppel, a polgársággal szemben ugy szerepeltek, mint valami arisztokrácia. Erről nem tehet a magyar intelligencia, mert a korrupció megakadályozta abban, hogy öntudatra ébredhessen, megakadályozta abban, hogy magát szabad polgárnak, olyannak tekinthesse, amely szabad polgár a saját becsületéből, erejéből él meg, és amelyik büszkén hivatkozhatik arra, hogy amit kap, az nem alamizsna. T. Nemzetgyűlés ! Nem volt ifjúságunk nevelése sem eléggé alkalmas eddig arra, hogy a klasszikus polgár öntudatát, amilyennek pedig kellett volna lenni az intelligenciánk felfogásának, már jókor kifejlessze. Ma is azon az utón vagyunk, hogy elrontjuk ifjúságunkat, mert mint a múltban is a kormányok nem adtak neki jó példát, legfeljebb negativumot, amelyen minden nap felháborodhatott, ha azt látta, hogy úgyszólván idegen zsoldban állnak, hogy idegen érdekekért, a magyar nép ellen kormányoznak, hogy a magyar nemzet egyetemes érdekeit nem tekintik, hanem az alkotmány vonalam kivül és sokszor a haza határán kivül is keresték a magyar érdekeket, az ifjúság ma sem lát jó példát. Ma sem egyéb a politika, mint az egymást örökké váltogató kormányok létfenntartásáért való küzdelem ; minden jó, ami a kormányt megmenti és a nemzet egyetemes érdekeivel nem elsősorban törődnek. Ma is körülbelül ugy vagyunk, hogy a nemzet kormánya elvált az egyetemes nemzeti érdekektől, nem a nemzet közvéleménye szerint kormányoz, hanem a nemzet közvéleménye ellen. Ahelyett, hogy a demokratikus intézményeknek válnék kezdeményezőjévé, megvalósitójává, azt látjuk, hogy minden ellen, amit a tudomány szép és helyes gyanánt tanit, minden ellen itt napról napra támadások történnek egyetlen egy cél érdekében, hogy a kormány a maga helyén megmaradhasson. Hónapokon keresztül nem látunk semmi mást, mint kétségbeeset küzdelmet az egyes ministeri poziciókért. (Mozgás.) A mai magyar politikában elvi kérdések nincsenek. Ebben maga a Nemzetgyűlés is hibás, mert az egyes kérdéseket akkor, amikor azok mint elvi kérdések felmerülnek, sohasem ismeri fel és engedi a nehézségeket folyton megkerülni. Az ilyen politika azonban katasztrófába visz, mert kis affaireknek, kis nehézségeknek megkerülése végre ide szokott vezetni. T- Nemzetgyűlés ! Amikor ilyen kormányzatot látunk a szabad magyar ég alatt, a magyar ifjúságnak ez nem lehet a jó minta; amikor látja, hogy apró, kis álürügyek alatt, a valóságban csak a kormány exisztenciájáért folyik a küzdelem, amikor látja, hogy féltett, századokon át tisztelt és kifejlődött sok hatalmas polgári intézményt lábbal tipornak, amikor látja, hogy a polgári szabadság itt az országban nincs biztositva, . . . Vass József vallás- és közoktatásügyi minister: Ugyan kérem, hogy lehet igy beszélni! (Felkiáltások a szélsőbalról : Nagyon jól beszél ! Zaj a jobboldalon, felkiáltások : Ez nem tartozik ide!) Elragadja a saját paripája, amint látszik ! Elnök: Kérem, képviselő ur, méltóztassék a kolozsvári és pozsonyi egyetemekről szólani. Vass József vallás- és közoktatásügyi minister ." Nem pedig Bécs felé ! Rupert Rezső: Arról beszélek! Mikor az ifjúság látja, hogy nem engedik, hogy azok az ideák, nagy igazságok, amelyeket az egyetemen tanul és magába sziv, az életben is megvalósuljanak, elveszti hitét a jövendőben s elkeseredik ; nem látja célját tanulásának. Ezért szükség van arra is, hogy végre minden magyar kormány is olyan klasszikus polgári kormány, olyan igazi, jó kormány legyen, amely cselekvéseiben a tudomány elveinek megfelel, a tudás birálatát is kibirja és amely a maga kormányzati cselekvéseit és törvényhozását is ugy intézi, hogy az az egyetemi ifjú, aki az egyetemen szabadságjogokról, alkotmányról, a társadalmi vívmányokról tanul, lássa a mintát, az életet is maga előtt, hogy az igazi állam valóban az, amelyikben . minden jót összevéve egyetlenegy szó, az ember, az embereszme az, mely diadalmaskodik s a nemzetet is naggyá teszi. Ha ezt látja, akkor az ifjúság nem jut folytonosan ellentétbe azzal, amire tanitják, hanem egyenesen, tisztán látja előre az utat, és akkor kedve lesz tanulni, akkor ambició hajtja, mert tudja, hogy azzal a tudással, amit az egyetemen nyert, az életben is össze fog találkozni. (Mozgás.) Amikor tehát a menekült egyetemeket útjukra bocsátjuk, egyúttal nekünk magunknak is, akik felelősek vagyunk a ma folyó történelemért, de a kormánynak és az egész társadalomnak is, amely tehetetlenül folyton arról panaszkodik, hogy nincs elég keresztény intelligencia, meg kell tenni a kötelességét és ezt a két egyetemet, amelyet most itt elméletben megcsinálunk, és amelynek exisztenciáját csak részben biztositjuk, egészükben valósággá kell tenni. Minthogy ehhez a realitáshoz a javaslaton keresztül vezet az ut, és minthogy kivételesen azt a reszortot, amely ezt a javaslatot képviseli, a kultuszministeri tárcát oly kezekben látom, ahol igen nagy örömmel konstatálhatom, hogy mindazok a posztulátumok megbecsültetnek, amely postulátumokért mi itt az ellenzéken küzdünk, és az igazi demokratikus irányzat van képviselve a tárca minister ur igen t. személyében, akivel szemben kötelesek vagyunk és tartozunk neki azzal a múltra is visszaható elismeréssel is, hogy az ő nemes, becsületes keresztény liberalizmusa távol állott kezdettől fogva minden előítélettől, mely egyetemeinket megcsonkította, mondom, minthogy ezen a javaslaton keresztül visz az ut oda, ahova