Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-208

26 A Nemzetgyűlés 208. ülése 1921. évi június hó 14-én, kedden. múltban is a legfontosabb volt, a jelenben is a legnehezebb és a jövendőben is a legkétségesebb : az egyetemi ifjúság sorsának kérdése. Leküldjük oda két hatalmas intézményünket, a kolozsvári egyetemet, amely szép hagyományokban gazdag múltra tekinthet vissza és a pozsonyi egyetemet, amely rövid fennállása alatt is megmutatta életrevalóságát, leküldjük a mi végvárainkba. Leküldjük Szegedre, amely anélkül is, hogy menekült egyetemet kapna, teljes joggal, igényelhet magának egyetemet. Leküldjük Pécsre, az Anjou-egyetemnek régi városába, amely szintén jogosult magának a maga érdeméből is, egyetemet igényelni. Amikor tehát mi ezeket a menekült egyetemeket oda leküldjük, akkor evvel a döntéssel a jövőre nézve, azt hiszem, azt is kimondjuk, hogy ha ezek az egyetemek visszamehetnek majd régi székhelyükre, azért Szeged és Pécs egyeteme megmarad ott, azokon a helyeken, a hova most menekültek a kolozsvári és pozsonyi egyetemek. Azonban azt a célt, amelyet az előadó ur oly szépen kifejtett és amelyet a törvényjavaslat indokolása is tartalmaz, hogy t. i. a menekült egyetemek elhelyezésével kulturérdekeinket, becsületügyünket is meg kell védelmeznünk, nem látom teljesen biztositva a javaslattal. Nem pedig azért, mert ezeket az egyetemeket, amelyek egész egyetemek lehetnének, — nem értem a fakultások számát — amelyek integer egyetemek lehetnének, nem küldjük le oly integritással, amelylyel minden egyetemnek birnia kell. A közelmúltban a magyar egyetemeket kiforgatta való mivoltukból az előítélet és fogalmukkal ellentétes intézménnyé reformálta őket akkor, amikor a tanitás és tanulás szabadságának nagy elveit megsértve, behozta a numerus clausust. Numerus clausus alá helyezték az egyetemeket, amelyek nemcsak egy országnak az egyetemei, hanem világintézmények is, mert hiszen minden egyetem, ha a tudományból származó tekintélyre ad, ha ki akarja fejteni a szükséges hatást, melyre rendeltetett, akkor egyetlen nagy szolidaritásban él a világ összes egyetemével. Amely egyetem kilép ebből a nagy szolidaritásból, amely világszerte az egyetemeket összefoglalja, nagyon természetes, hogy ez az egyetem erkölcsileg csonkává és jelentéktelenné válik, és ha mi egyetemeinkkel az ország integritását akarjuk visszaállítani és egy-egy ilyen integritásában megsértett egyetemet küldünk le, vájjon meg tud-e felelni ez az egyetem feladatának ? A leghatalmasabb, a legnagyobb, már az egyetem öncéljától is elvált hatalmas, nagy magyar célja az egyetemnek az, hogy ideforrassza, idevonzza azokat a területeket, amelyeket tőlünk elszakítottak, hogy a magyar kultur integritást továbbra is biztosítsa és megvédelmezze, hogy azokról a területekről ide tóduljon az az ifjúság, amely hivatva lesz arra, hogy a magyar egyetemeken felszerelve magát, magyar tudással, magyar érzéssel, az élettel és ellenségeinkkel megküzdhessen s a nagy missziót, a legnagyobb, a legeredményesebb irredentát fentarthassa. Félek, hogy ezek az egyetemek nem fogják tudni beváltani ezeket a reményeket. A megszállott területek lakossága, és pedig nemcsak felekezetek és nemzetiségek szerint, hanem a tiszta magyarság is egy kissé aggódással néz ide vissza a megmaradt magyar földre. Azt látja, hogy az egyetemi életben is társadalmi, osztálykülönbségek tétetnek és hogy ezek az osztálykülönbségek már abban az első fázisban is éreztetik hatásukat, hogy bejuthat-e valaki a tudomány csarnokába, hogy eltudja-e a maga kis személyére nézve háritani, lökni az útból az ignorabimus szikláját biztosan, hogy hozzájuthat-e a tudás forrásához és teleszívhat] a-e magát tudománnyal akkor is, ha színmagyar ember. Aggodalommal látják a megszállott területen, hogy ma nálunk társadalmi osztályok szerint is eléggé különbözően kezelik e kérdést és nem mindenkit eresztenek a tudomány forrásához. Ha a gyakorlatban enyhités van is, ha talán látunk is itt-ott korrektivumokat, mégis onnan a messze idegenből kedvezőtlenül Ítélik meg ezt a helyzetet. Megnehezítjük ezáltal a magyar ifjúságnak, a megszállott területeken levő idegen testvéreknek és a felekezetök szerint tőlünk különböző ifjaknak idetódulását. Visszariasztjuk őket. Ha itt a tiszta magyar területen nem is kell félnünk attól, hogy ha hajba is kapunk, ha meg is esszük egymást, hogy végzetes baj lesz belőle, mert akik megmaradunk, a tiszta magyar földön maradunk. Ha lehetségesnek tartjuk is a gyűlöletet, az ádáz küzdelmet e földön, méltóztassanak figyelembe venni, hogy ezeket az egyetemeket nemcsak a színtiszta magyar föld számára állítottuk fel, nemcsak a csonka ország határai között a magyarságért való küzdelem céljából küldtük le uj székhelyeikre, hanem azért is, hogy egyúttal nemzetiségi politikát is csináljanak ós főleg azért küldtük le ezeket az egyetemeket, hogy a megszállott területek egyetemei is legyenek, s ezzel mintegy felbátorítsuk a megszállott területen levő ifjakat, tekintet nélkül arra, hogy kik azok ; hogy idejöjjenek és itt tanuljanak. A valódi célt, az igazi, egyetemes, nemzeti érdeket, a nemzet életében teljesítendő missziót akkor töltöttük volna be, ha teljes integritással küldtük volna le ezeket az egyetemeket, ha visszaállítottuk volna ezeknek az egyetemeknek azt a valódi nagyságát, díszét és tekintélyét, mely a világ előtt is imponál s mely alkalmas lenne arra, hogy vonzerőt gyakoroljon a megszállott területeken levő ifjúságra abban a tekintetben, hogy idejöjjenek, (ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) A megszállott területekről baráti kézből is, egyébként is nagyon sok indicium jut tudomásunkra, mely indiciumok szerint ezek a területek visszavágynak és visszavágynak idegenajku