Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-208
24 A Nemzetgyűlés 208. ülése 1921. évi június hó lé-én, kedden. A menekült egyetem tanárai eddig is mindig a magyar nemzeti eszménynek munkásai, fáradhatatlan harcosai voltak és ennek maradtak a száműzetésben is fanatikus hivei. Nem az egyéni önzés mondatja velük, hogy ezeket az egyetemeket fenn kell tartani, hiszen jórészük már teljes penzióval mehetne nyugalomba, de nem vágynak oda, hanem munkálkodni akarnak. Egyetemünk érdemes nesztorai mondották, hogy a megpróbáltatás keserves harcait végig akarják harcolni; ha részesei voltak a kolozsvári egyetem virágzó napjainak, nem hagyhatják el az alma matert a pusztában bolyongás napjaiban sem. Vissza akarják kisérni oda, ahonnan az jogtalanul elűzetett. A kishitüeknek azt üzenik, hogy fel a szivekkel és fejekkel, a magyar kultúra zászlaja lobogjon magasan addig is, m ig a Szamos és Fel-Duna partjaira visszatűzhetjük és a magyar műveltség oltárait a magyar tudományosság eddigi gócpontjain, keleten és nyugaton ismét visszaállíthatjuk. A magyar kultúra szent tüzét azonban addig sem szabad kialudni engedni. Nem ! Mert elvész az a nemzet, mely tudomány nélkül való, mondja a Szentírás. Es a magyar nemzet nem akar elveszni, de élni akar és élni fog, ha Isten után mi is ugy akarjuk. Ajánlom a tövényjavaslatot elfogadásra. (Miénk éljenzés és taps.) Elnök : Temesváry Imre képviselő ur jelentkezett szólásra. Temesváry Imre: T. Nemzetgyűlés! A menekült egyetemek elhelyezéséről szóló törvényjavaslatra nézve az előadó ur gyönyörű szavai után csak néhány szóval óhajtom nézeteimet kifejteni. A menekült egyetemek további fentartását feltétlenül szükségesnek tartom ugy kulturális szempontból, mint nemzetünk erősitése szempontjából. (Helyeslés.) Kulturális szempontból nem állhat itt meg az az állítás, mintha csonka Magyarországnak elegendő volna a debreceni és a budapesti tudományegyetem. Nem állhat meg ez épen tudományos szempontból, mert hiszen a túlzsúfolt egyetemeken, különösen a szemléltető oktatás majdnem lehetetlen. Tehát a tudományos képzés érdekében szükséges, hogy az egyetemi oktatás decentralizáltassék. A budapesti tudományegyetemet igen találóan jellemezte az igen tisztelt kultuszminister ur, mikor azt mamut-egyetemnek nyilvánította, mert itt a hallgatók óriási számára való tekintettel a professzorok a legnagyobb odaadással sem tudják azt az eredményt elérni, különösen az orvosképzés terén, amely ezt a tudományos ágat megilleti. Mert el lehet-e képzelni, hogy egy tanteremben, ahol a professzor £00 hallgatónak kénytelen magyarázni, legföljebb azok a hallgatók hallhatnak és érthetnek valamit, akik a professzor közvetlen közelében vannak? Maga ez az egyetlen állapot is azt igazolja, hogy a menekült egyetemeket továbbra is fenn kell tartani, (Helyeslés.) és igy, ha a budapesti | egyetem hallgatói az ország többi egyetemeiben szét lesznek osztva, az egyetemi képzés sokkal intenzivebb lehet. De ha figyelembe vesszük, hogy csonka Magyarországon még ma is körülbelül 8000 emberre esik egy orvos, egyáltalában nem mondhatjuk azt, hogy ezen a téren túlprodukció van. Mert, azt hiszem, nemzetünk életére ós további fejlődésére felette fontos volna, hogy orvosaink számát szaporítsuk, de ugy szaporítsuk, ,hogy azok kellőleg ki is legyenek képezve. És ezt a kiképzést csak ugy érhetjük el legalaposabban, ha azoknak a tanulásra alkalmas helyeket létesítünk. Igy tehát egyetemet még tulajdonképen létesítenünk kellene, mivel azonban a mostani menekült egyetemek megvannak, azokat nem megszüntetni, de feltétlenül fentartani szükséges. (Helyeslés.) Németország példája is azt bizonyítja, hogy az egyetemek decentralizációja feltétlenül előnyös a kultúra haladására nézve. Németország apró, törpe egyetemeiről kerültek ki Európa leghíresebb tudósai ; igazat kell azonban adnom azoknak, akik azt állítják, hogy egyes tudományágakban túlprodukció van. Ez áll legfőképen a jogászságra, azonban ezt nagyon könnyen eliminálhatnók azáltal, ha a kultuszministerium megszüntetné az egyetemek mellet működő, legtöbbnyire felekezeti jogakadémiákat és a jogakadémiai tanárokat beosztanák az egyetemekre. Ezáltal a jogakadémiai tanárok régi sérelme is könnyen orvosolható lenne, hogy noha egyetemi tanári képesítésük van, legöregebb korukban is legfeljebb csak a VI. fizetési osztályt érhetik el és ez mentesítené az illető felekezeteket is attól a nagy költségtől, amelybe nekik a jogakadémia fenntartása kerül. És azt hiszem, hogy mivel Magyarországon csupán 17—20 jogakadémiai tanár van, igen könnyen be lehetne őket osztani a meglévő egyetemekre. De nemzetünk erősitése szempontjából is felette fontosnak tartanám a menekült egyetemek további fenntartását, mert elvitathatatlan az, hogy a kulturális erő ép oly tényező, mint a fizikai erő és csak ennek a két erőtényezőnek erősitése idézheti elő, hogy ez a nemzet egykor nagy és hatalmas lehessen. (Ugy van!) A kolozsvári egyetemnek Szegedre való helyezése nemzeti szempontból is különös figyelmet érdemel, ha figyelembe vesszük azt az általánosan ismert, de régi kormányaink által egyáltalában nem méltányolt missziót, amelyet Szeged városa évtizedeken keresztül a magyarság erősitése szempontjából kifejtett, hogy t. i. falai között szinmagyarok laknak, akik a magyar szóra tanították a délvidék és KeletMagyarország idegenajku fiait. Ez a nagy miszszió megköveteli azt, hogy most, mikor a trianoni béke ezt a nagy várost Magyarország határszéli városává tette, tudomány gócpontjává is tétessék. Ez szükséges annál is inkább, mert az elszakított területen sínylődő
