Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-208

A Nemzetgyűlés 208. ülése 1921. évi június hó 14-én, kedden. 21 tök száma meghaladta a kétezret és annak tízszerese harcolt a régi tanítványok közül a különböző csatatereken. Az egyetemi épületek, berendezések, a háborút megelőző esztendőben 240 millió értéket képviseltek. Ugyanabban az esztendőben az évi dotációja több volt; mint négymillió korona. Talán érdemes megnézni, hogy ehhez a költséghez Magyarország lakosai nemzetiségi arányszám szerint miképen járultak hozzá ? Csak két számot említek fel : a magyar 63 százalékkal, az oláh 8 százalékkal. A magyar tehát nyolcszorta nagyobb arányban járult hozzá, mint az oláh lakosság. A hallgatók száma az egyetemen a háborúk előtti esztendőben a következő arányszámok szerint oszlott meg: magyar volt 84 százalék, oláh nem egészen 10 százalék, tehát a hallgatók számarányában 8 és félszerte multa felül a magyar hallgatóság száma az oláhokét. Ha a műveltség arányszámát nézzük Magyarországon, alapul véve az írni- és olvasnitudást, a magyarok között volt 71 százalék irni-olvasni tudó, az oláhok között 32 százalék. Középiskolai végzettsége magyarnak volt 2'06 százalék, oláhnak 0'37 százalék. Városi lakos magyar volt 22*40 százalék, oláh 5'57 százalók. Mindez élénken tanúsítja a magyarság erősen kimagasló kulturális főlényét az oláhság fölött. És mégis, mi történt? Amidőn 1918 december 1-én Gyulafehérvár ott az oláhok nemzeti gyűlést tartottak, az anyaországtól való elszakadásukat mondották ki és számbeli többségükre hivatkozva, Erdélyben az impérium átadását követelték. Pedig ez a számbeli többség elenyésző csekélység volt Erdélyben. A percentek arányában oláhság mindössze 55 zalék volt a 45 százaléknyi magyarral és némettel szemben, ami a magyar és erdélyi szászság kulturális fölényét tekintve, igazán elenyésző csekélység. A trianoni hires békekötés mégis nekik ítélte Erdélyt és hozzá a magyarországi részekből olyan területeket is, ahol összefüggő tömegekben másfél millió lakik, köztük a régi kultúrájú színtiszta magyar városok. Az entente megbízásából Erdélybe jövő megszálló oláh hadak ezt sem várták be, hanem türelmetlenül arra törekedtek, hogy minél hamarább rátegyék kezüket a kolozsvári egyetemre. Amikor 1918 december 24-én bejöttek, már december 31-én szuronyos katonák kisérték a katonai főparancsnokság elé az egyetem rektorát. Az ifjúságot minden kigondolható ürügyek alatt zaklatták, üldöztek, a szüleikkel való érintkezéstől, levélváltástól, pénzküldeményektől elzárták és valósággal kiéheztetni törekedtek. Es bár az ifjúság minden provokálástól tartózkodott, őket minden ok nélkül összefogdosták, véresre verték, megbotozták. Mindez előkészítése volt annak, amire elejétől fogva törekedtek, az egyetem elfoglalásának. Erről egyetemünk évkönyveiből a következő adatokat sorolom csak elő: 1918-b kereszténység örömnapján, karácsony szent estéjén vonultak be városunkba az oláhok, mondj 1918/1919-i Almanach, azóta egyetemünk élete a válogatott provokáló zaklatásoknak, gyötretéseknek láncolata volt. Szenvedésünk e napjai lelki emelkedésünk napjaivá vált ; annál is inkább, mert az entente képviselői, Berthelot, Pathé, Sivrieux tábornokok, akik időközben Kolozsváron átutaztak volt, biztosították az egyetemet arról, hogy a románok az egyetem működését zavarni nem fogják. Azonban csalódtunk! 1919 május 10-én, Ferdinánd királlyá koronáztatása ünnepén a városi prefektus rendeletet küldött át az egyetem rektorához, amely Szebenből, a szebeni kormányzótanácstól érkezett, hogy a tanárok tegyék le a hűségesküt Eerdinánd királynak és a szebeni román kormányzótanácsnak a hűségére. Az eskü megtagadása, tették hozzá, egyenlőnek fog vétetni az összes eddig élvezett jogokról való lemondással. Azok a tanárok, akik a hűségesküt leteszik, megmaradhatnak jogaik élvezetében, ha az eskü letétele napjától két esztendő leforgása alatt az oláh nyelvet írásban és szóban annyira elsajátítják, hogy oláh nyelven előadásokat tarthatnak. A válasz megadására kétszer 24 órát tűztek ki, szombat déltől hétfő délelőtt 10 óráig. A rektor közölvén ezt a rendeletet az egyetemi karokkal, tanácskozásra ültek össze és egyhangú határozatban kimondták, hogy a román kormány felhívását jogszerűnek el nem ismerik, mert az egyetem székhelyének katonai megszálása az egyetem jogi helyzetét nem befolyásolhatja. Nem pedig azért, mert a hágai II. békekongresszus jogtétele szerint a megszálló hatalom a megszállott területen érvényben lévő jogot fentartani köteles. A hágai egyezmény 45. artikulusa azt is kimondja, hogy a megszállott területek lakosságát a megszálló hatalom iránti hűségesküre kényszeríteni tilos. Ugyancsak a hágai értekezlet 56. §-sa szerint az oktatás és a tudomány számára rendelt intézmények, ha államiak is, magántulajdon gyanánt kezelendők. Mindezek alapján tehát a tanárok az • egyetem átvételét jogosnak el nem ismerték, mint illetéktelent visszautasították, tiltakoztak ellene és orvoslás végett a békekonferenciához fellebbeztek. Ezen határozat következményeképen az eskü letételét megtagadták. Száznál több egyetemi tanár között egyetlenegy sem akadt, aki hűségesküt tett volna. A rektor a karok határozatát átküldte a prefektushoz 12-én délelőtt 10 órakor. Egy félóra múlva felvonult az előre készenlétbe helyezett katonaság, körülfogta az egyetemet és bevonult a pópákból, tanárokból, sőt egyetemi hallgatókból már előbb szervezett átvevő-bizottság az egyetem falai közé, megszállották a rektorátust, a dékáni hivatalokat, az intézeteket,