Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-208

22 A Nemzetgyűlés 208. ülése 1921. évi június hó 14-én, kedden. szemináriumokat, könyvtárat és fegyveres hatalommal az egyetemet erőszakkal átvették, azzal a kijelentéssel, liogy mivel az egyetemi tanárok a román királynak és a nagyszebeni kormányzótanácsnak a hűségesküt le nem teszik, az egyetemet átveszik és minden további előadást megszüntetnek. Az átvétel karhatalommal mindenütt végre is hajtatott. A rektor azzal a mondással adta át az egyetemet, hogy az egyetem épületét egyelőre átvehetik ugyan, de a tudományt semmiféle erőszak el nem veheti. Hogy az épület mellett a tudományt tényleg nem vették át, mutatta az, hogy nemsokára háromhónapos tanfolyamot szerveztek abból a célból, hogy a falusi tanitókból tanárokat képezzenek. Tehát három hónap alatt akarták elvégezni azt, amit az egyetemi tanitás 4 év alatt is nehezen tud elvégezni, t. i. a tanárképzést. Ilyen gyorsforraló tanfolyamokon képezték a falusi tanítókat középiskolai tanárokká, ezeket viszont, pópákkal egyetemben egyetemi tanárokká nevezték ki, s fentartottak egypár tanszéket a protegáló franciák számára, Bukarestből, Jassyból hozattak vándortanárokat, szóval ugy ahogy berendezték az egyetemet és a megnyitásnál mindenkinek lehetővé tették az egyetemre való beiratkozást, nem kötötték kvalifikációhoz, nem kötötték érettségi vizsgához, odacsőditettek boldog, boldogtalant, csak hogy kimutathassák, hogy a kolozsvári román egyetem virágzik. A virágzást misem bizonyitja jobban, mint hogy a klinikák átvételével a betegek nagy része csakhamar elhagyta az addig zsúfolásig megtöltött kórházakat. Az egyetem elfoglalását nemsokára követte a tanárok kiűzetése. Augusztus 9-én hivatalos rendelet jelent meg, amely szerint azok, akik állami hivatalnokok voltak, de hűségesküt nem tettek le a román király és a román kormányzótanács hűségére és nem születtek Erdélyben, vagy a román hadak által megszállott magyarországi részek területén, idegeneknek minősíttetnek. Az ilyen idegenek azután egy október hó 29-én kelt rendelet értelmében öt napon belül, legkésőbb november 4-én déli 12 óráig Kolozsvárt elhagyni voltak kötelesek. így a tanárok nagy része kénytelen volt Kolozsvásről eltávozni. Szerintük repatriáltattak, magyarul mondva, kiűzettek. Ez rövid története a kolozsvári egyetem erőszakos elfoglalásának. Ha formájában talán kíméletesebb is, de lényegében ugyanez volt a pozsonyi egyetemnek a csehek által történt elfoglalásának históriája is. A két száműzött egyetem tanárai és tanítványai nagyrészt Budapestre jőve, a közoktatásügyi kormány nagylelkű gondoskodásából itt találtak olyan, amilyen elhelyezést és módot nyertek arra, hogy tanítási és tudományos működését 1920 elejétől kezdve a két menekült egyetem együttesen megkezdhesse. Időközben Szeged város küldöttség utján kereste fel a kolozsvári egyetemet és meghívta falai közé, biztosítván tisztességes, a tudomány céljainak megfelelő elhelyezést. A közoktatásügyi ministerium és az egyetem tárgyalásba bocsátkozván és Szegeden is helyszíni szemlét tartván, lassanként megért az eszme, hogy a kolozsvári egyetem működésének színhelyét Szegedre tegye át. Ugyanilyen lépések történtek az ezidőszerint megszállott Pécs városa részéről és megérett az az eszme is, hogy a felszabadulás után a pozsonyi egyetem Pécs városának tudományt szerető falai között nyerjen elhelyezést. Ezeknek a megvalósítását célozza az előttünk fekvő törvényjavaslat. T. Nemzetgyűlés ! A törvényjavaslat igen szép, tömör és meggyőző indokolása feleslegessé teszi, hogy én ezzel az indokolással hosszabban, behatóbban és bővebben foglalkozzam. Mindenki meggyőződhetik abból, aki elolvasta, hogy az egyetemek fentartása a mi törvényhozásunk erkölcsi kötelessége. Erkölcsi kötelessége azért, mert országunk feldarabolásával a nemzeti egységet mi egyelőre csak szellemileg tarthatjuk fenn. Minthogy országunk régi határainak visszaállítására és nemzetünk egyesítésére ezidőszerint eredményesen csak a kultúra fegyvereivel küzdhetünk, minden eszközt meg kell ragadnunk arra, hogy kulturfölényünket ellenséges szomszédaink fölött továbbra is fentarthassuk. Ezt a célt elsősorban a magyar tudományosság fejlesztése és a tudományosság gócpontjainak, az egyetemeknek fentartása szolgálja; mert tanintézeteink között egy sincsen, melynek szellemi kihatása az elszakított országrészek lakosságára nézve mélyebben ható volna, mint egyetemeinké. (Ugy van!) Magyarország kormányzója a budapesti egyetem közgazdasági karának megnyitó ünnepén, ez év elején ezt mondotta (olvassa) : »Arra kell törekednünk, hogy újra visszaállítsuk és még sokkal nagyobbá, erősebbé tegyük a magyar tudást, a magyar kultúra fölényét Európa keletén.« Magyarország volt kultuszministere, most a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Berzeviczy Albert ugyanezen az ünnepélyen ezt mondotta (olvassa) : »Meggyőződésem, hogy Magyarország csak szellemi kiválóságának bizonyítékai által emelkedhetik föl a nemzetek családjában arra a polcra, mely fényes múltjánál fogva megilleti, hogy jövő politikai szerepünk is nagyrészt attól az eredménytől függ, melyet a szellemi munkában és különösen a tudományok művelésében felmutatni tudunk!« T. Nemzetgyűlés ! A nemzet nemcsak nyelvében, hanem főként nemzeti kultúrájában él. Ez fűzi össze a nemzetnek idegen politikai határok közé elszakított testvéreit. Ezt a köteléket nem szabad meglazulni engedni, sőt minél erősebbé kell tenni. A nemzeti kultúrának egyet-