Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-218

274 A Nemzetgyűlés 218. ülése 1921. évi július hó 1-én, pénteken. pont. Mind a két szempontból, de különösen szociális szempontból nagy haladást jelent a törvényjavaslat. Nagy haladást jelent különösen a tekintetben, hogy a peres ügyeket intéző fórumokat a jövőben a törvény egyesíteni fogja és ezáltal megszünteti azt a sok kellemetlenséget, mely a múltban a munkásságot, a biztosítottakat, a különféle utánjárásokkal érte. Végtelenül örülök ennek, mert tudok eseteket, amikor a munkások követeléseiket, jogaikat a múltban egyszerűen nem érvényesítették, csak azért, mert megunták a sok utánjárást, mert nem tudták, hogy melyik fórum elé tartozik az ügyük, és semhogy sokat járkáljanak és küldözgessék őket egyik hivatalból a másikba, inkább lemondtak minden igényükről és minden jogorvoslatról. Sokszor megtörtént, hogy maga az illetékes hatóság se tudta, hogy tulajdonképen hova tartozik az ügy és nemcsak a biztosított, de maga a tisztviselő, a hatósági közeg, mely hivatva lett volna az ügyben bíráskodni, sem volt egészen biztos, hogy az ő, vagy esetleg más , hatóság hatáskörébe tartozik-e az ügy. Az Állami Munkásbiztositó Hivatalt ez a javaslat megszünteti. Egészen őszintén kijelentem, hogy nem sajnálom, hogy ez a hivatal megszűnik. Nem sajnálom főképen azért, mert ebben a hivatalban sem láttam a múltban biztosítva azt a fő, kardinális követelését a munkásságnak, és a magam részéről hangoztathatom, különösen a keresztény-szocialista munkásságnak, hogy a politika a hivatalokból egyszer és mindenkorra kizárassék. B. Szterényi József: Az bíróság volt! Szabó József (budapesti) : Ha bíróság is volt, de magában az Állami Munkásbiztositó Hivatalban nem volt ritka dolog a politika, hanem állandóan napirenden volt. Hogy ez így van, azt nem is én mondom, mert azok is, akik a politikát oda bevitték, elismerik ezt. A »Népszava« legutóbbi példánya erről a következőket irja (olvassa) : »Az 1907 : XII. t.-c. az Állami Munkásbiztositó Hivatalt teljesen független testületnek szervezte, amelynek a politikai változásoktól függetlenül a munkásbiztositó-pénztárak kezelését ellenőrizni, működését irányítani és a munkásbiztositást fejleszteni kellett volna.« Tényleg igy kellett volna. Ezután ezt irja (olvassa) : »A hivatal azonban nem tudta magát a napi politika hatása alól kivonni, nem tudta függetlenségét megóvni, hagyta magát ide-oda tologatni s ráncigálni, noha szakhivatal volt és aki ott dolgozott, értette dolgát. Ahelyett, hogy fejlesztőjévé vált volna a magyar munkásságnak, inkább megakasztójává vált hosszú időn át.« Ez egy önvallomás, mely szerint az Állami Munkásbiztositó Hivatalban, de mint tudjuk, nemcsak ott, hanem a kerületi hivatalokban is, a politika napirenden való dolog volt, és ha a »Népszava« ezt megállapítja, hozzátehette volna azt is, hogy ez a politikai ide-oda való tolódás nem jelentett mást, mint hol szociáldemokrata, hol kommunista világnézetek színvallását. A magam részéről készséggel fogadom a javaslat ez irányú törekvését, mely szerint a politikát a jövőben egyszer és mindenkorra ki fogja küszöbölni ezekből a szociális intézetekből. Nagy hátrányára volt ez magának a szociális biztositásnak is, és nem volt előnyükre azoknak sem, akik azt hi vén, hogy a saját erejüket fogják általa fejleszteni, a politikát oda bevitték. Fokozza a bíráskodás iránti bizalmat az, ha a biztosított ott tudja saját munkatársait is. Sajnálom ezért, hogy a javaslat e téren egy kis szűkítést hoz javaslatba. Szeretném, ha a népjóléti minister ur engedne e tekintetben a javaslatban elfoglalt álláspontjából és általánosságban helyt adna annak a kívánságnak, hogy a javaslatban tervezett egy-egy ülnök helyett kétkét ülnököt engedne a tanácsba választatni. Az első fokon ennek nincs nagy jelentősége, de a felső fokon már jelentősége van, mert ott az ülnököknek, tehát a biztosítottaknak részvétele egyenesen illuzóriussá válik, ha két delegált mellett három hivatásos birót jelöl ki a javaslat. Illuzóriussá válik ezáltal a küldöttek jelenléte és nincs súlya az ő szavuknak, mert a három biró végeredményben mindig ugy fog határozni, ahogy akar, mert a majoritás biztosítva van a részükre. Nagyon szeretném és nem találnám veszélyesnek, ha a három biró mellett két munkaadó és két munkásdelegált is résztvenne a bíráskodásban. Nem tartom veszélyesnek ezt azért sem, mert ha három bíróval szemben négy ülnök van, a három bírónak nem lesz más munkája, mint a négy ülnök közül csupán egyet meggyőzni álláspontjának helyességére, és ha meggyőzte őket, már megvan a többsége és akaratát a bíráskodás terén keresztül is tudja vinni. A részletes tárgyalás során erre nézve külön javaslatot is fogok tenni, és nagyon szeretném, ha a minister ur és a t. Nemzetgyűlés annak idején ezirányu javaslatomat elfogadná. Kerekes Mihály: El fogjuk fogadni! Szabó József (budapesti) : Második hibája a javaslatnak szerintem az, hogy a felsőbíróságnál az ülnököket nem választják, hanem az elnök nevezi ki őket. Engem csak az az egy szempont vezet, hogy fokozzam a munkások bizalmát a bíráskodás iránt és ezt csak ugy tudom igazán elérni, ha a munkásság azokat az embereket látja a bíráskodásnál, akikben feltétlenül megbizik. A felsőbiráskodást ugy gondolnám, hogy a munkások az ülnököket titkos szavazással saját kebelükből választanák. Erre van precedens. Nagyon sok olyan alakulat van, ahol ily szükebbkörü bizottságokat kell választani. B. Szterényi József: Ez a létező törvényen alapulna Î Szabó József (budapesti) : Lehet, hogy a létezőn, de a javaslat az elnök által kívánja kineveztetni a felsőbiróeágot. A választás által azt remélem elérni, hogy a munkásság még