Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-218

A Nemzetgyűlés 21S, ülése 1921. évi július hő 1-én, pénteken. 265 igénybe a gyermeket, minél fiatalabb, tehát azt mondanám, hogy az első és második osztályba járjon tiz vagy kilenc és fél hónapig az a gyermek, a harmadik és negyedik osztályba járjon kilenc hónapig, az ötödik és hatodik osztályba azonban csak nyolc vagy nyolc és fél hónapig. (Ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Ez keresztülvihető, ezt praxisból mondom. Esetleg a végrehajtási utasításba lehet ezt belefoglalni. Meg kell emlékeznem a gazdasági ismétlőiskoláról. Röviden már érintettem, hogy ez ma abszolúte nem állja meg a helyét, mert hiszen lehetetlen az az anyag, amely a gazdasági ismétlőiskola tanitójára hárul. Méltóztassék elképzelni, hogy egy ezer lakosú községnek van 70—80 ismétlő tanköteles növendéke. Egy tanítónak heti két alkalommal heti nyolc-tiz órában kell három osztályba sorozott 70—80 ismétlőiskolással foglalkoznia. De azt is méltóztassék figyelembe venni, hogy az ismétlőiskolákba bemennek azok is, akik az elemi iskolában nem tudtak csak az első vagy második osztályig jutni és még az irás-olvasás tudományáig sem jutottak el. Ezek is bekerülnek az ismétlőiskolába. Mit csinál ezekkel az a szaktanító, akinek a keze alá kerülnek ? Erre szintén méltóztassék gondolni. Azután ott van az anyag. Eltekintve a vallásoktatástól, azoknak a gyerekeknek, akik részben irni és olvasni is alig tudnak, számtannal, gazdaságtannal, irodalommal, magyar nyelvtannal és nem tudom még mi mindenfélével kell foglalkozniuk, ami mind a félórás rendszerre van beosztva, de félóra sem jut rá. Méltóztassék elképzelni, hogy ha a tanitó Delekezd egy előadásba, mit tud ezekkel a 14—15 esztendős gyermekek előtt félóra alatt ilyen tananyaggal kapcsolatban csinálni. Ismételten kérem tehát a minister urat, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni, hogy az ismétlőiskolások is az elméleti tudományokat november, december, január, február, esetleg március hónapokban félig, vagy egészen rendes iskolába járással sajátítsák el. Ez nem megoldhatatlan, mert ha az egyik tanterembe az egyhuzamos tanítást vezetjük be nyolctól egyig, akkor kettőkor már szabadon áll az a tanterem 4—5—6 óráig és akkor bizonyára olyan eredményeket fog az iskola felmutatni, amilyeneket várunk tőle. Ami magát a gyakorlati tanítást illeti, arról mi csak itt beszélünk, de a földbirtokreformnál sem biztosítottuk az iskolákat arról, dacára, hogy én megkíséreltem, hogy földhöz juttassuk. Az a gazdasági ismétlőiskola azonban csak papiros marad és a gyakorlatban nem lesz belőle semmi. Én tehát szeretném, hogyha a földbirtokreformmal kapcsolatban az államhatalom az iskola hóna alá nyúlna. Ne kérdezzen sokat ! Az a vezetőség, amely azt a 20—30 hold földet átveszi, bizonyára kötelezi majd magát annak a bizonyos járadéknak évi fizetésére és igy az a föld 5—10 vagy 15 év alatt amortizálva lesz ; a kamatot megfizeti az iskola és így semmiféle súlyosabb teher nem háramlik az államra. Akkor, méltóztassék elhinni, a NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—-1921. — XI. KÖTET. községekbe a szakavatott, a kulturális gazdasági fejlődést be lehet majd vezetni és akkor a többtermelés problémája ezen az utón fog megoldatni. Mindenesetre kívánatos, hogy ennek az ismétlőiskolának, általában az iskolának necsak a beiskolázása szigorittassék meg, hanem az az iskola láttassák el a szükséges felszerelésekkel, amelyek a tanítás eredményét legelsősorban befolyásolják. Szabad legyen most már megemlékeznem egy kérdésről, amelyet már voltam bátor a pártban az igen t. minister ur szíves figyelmébe ajánlani. T. i. nekem még mindig aggályaim vannak — és nagyon hálás lennék, ha a t. minister ur ezeket az aggályaimat el tudná oszlatni, ami azonban azt hiszem, nem fog neki sikerülni — az iskolamulasztások igazolására vonatkozólag. Az igazolatlan mulasztások elbírálásának egész ódiumát a törvényjavaslat a tanítóra hárítja. Ez első tekintetre nem látszik igazságtalannak, mert hiszen természetes, hogy e kérdés elbírálása a tanitó kezébe kerül, de méltóztassanak visszanézni és tovább látni. Az állami iskoláknál, ahol a tanitó teljesen független attól a községtől, amelyben megtelepedett és amelynek oktatásügyét vezeti, ez keresztülvihető ; de méltóztassék azokra a többségben levő felekezeti iskolákra gondolni, melyeknek tanítói többé-kevésbé függő helyzetben vannak a szülőktől, akik gyermekeinek mulasztásai felett bírálatot kell mondaniok. Méltóztassanak arra is gondolni, hogy az a falusi szülő még nem áll azon az etikai magaslaton, hogy megértse azt, hogy amikor az ő gyermeke olyan mulasztást követ el, melyről ő is tudja, hogy az nem igazolható és amikor ő elmegy és kéri a tanítót, hogy hát tanitó ur vegye ugy, mintha olyan formák közt mulasztott volna, melyek az igazolást megadják ; mondom, nem tudja megérteni, hogy ezzel szemben azt a tanítót az esküje köti ahhoz, hogy lelkiismeretesen teljesítse kötelességét. Ekkor aztán megkezdődnek a bajok, nem fizetik a párbért, elmarad ez és amaz, ugy hogy az a tanitó, aki faluhelyen amugyis magára van hagyva, ellentétbe kerül azokkal a lakosokkal, azokkal a szülőkkel, akiknek tulaj donképen vezetőjének kellene lennie, akiknek felvilágosításokat kellene adnia, akikkel szemben olyan pozíciót kellene szereznie magának, hogy nehéz időkben a nép az ő szavára hallgasson és azokon az utakon haladjon, melyek a nemzet, a haza fogalmával nem ellenkeznek. Ha ez igy marad, akkor ez a kérdés nem erre az útra fog terelődni. Azt ajánlanám tehát a mélyen tisztelt minister urnák, hogy az iskolaszékre méltóztassék bízni az igazolásokat, ugy hogy a tanitó csak minden mulasztást kimutatni legyen köteles, és az iskolaszék, mely saját kebeléből delegálhat egy három-négy vagy öttagú szükebbkörü bizottságot, mely hetenként elbírálja a mulasztásokat, igazolja vagy nem igazolja az órákat. Ez esetben teljesen elhárul ez az ódium a tanitó vállairól. A rendbirságról kívánnék még egy-két szóval megemlékezni, 34