Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-217

250 A Nemzetgyűlés 21?. ülése 1921. évi június hó 30-án } csütörtökön. Kerekes Mihály: A sokgyerekes családok fogják a nagy forgalmi adót fizetni, mert azok sokat őröltetnek. Magyar Kázmér: Emiitette valaki hogy az uraságok majd nem fognak sokgyermekes csalá­dot alkalmazni. Pedig épen azt alkalmazzák, mert. nekik is van körültekintésük, szivük, lelkük. Amel­lett jól tudják, hogy a sokgyerekü szülő rá van szorulva arra, hogy alkalmazást keressen, viszont a sokgyerekü szülőnél van a kiadós munka. Kecs­kemét határában Gere János nevezetű embernek, aki 150 holdas tanyai birtoknak a bérlője és nem a háborús konjunktúrának felhasználásával 200 holdas tiszamenti birtokot vásárolt, 16 gyermeke van. Egy meghalt még pólyáskorában és 16 gyer­meket nevelt fel. Ezek közül 10—12 állandóan a gazdasági munkában van alkalmazva. Az ilyen családokat nagyon szivesen látják a földbirtoko­sck, mert hiszen ezek az igazi munkásemberek. Az internátusok kérdéséről bátorkodnék még emlitést tenni. Nem értettem ezt egészen az indo­kolásban és mivel nem voltam a Házban, nem lehettem oly szerencsés, hogy a minister ur őex­czellencziájának erre vonatkozó fejtegetéseit hal­lottam volna, tehát nem tudom elképzelni, hogy ez a tanyai internátus miképen is valósitható meg. Ha olyformán méltóztatik ezt tervezni, ahogyan beszélnek róla, hogy az a szegény kis gyermek ne kényszeríttessék arra, hogy naponként tegye meg azt a rettenetes utat és menjen be a távol fekvő iskolába, hanem menjen be hétfőn és szombatig maradjon ott az internátusban, akkor erre azt mondom, hogy ez elméletileg igen szép, igen ked­ves és kivánatos, gyakorlatilag azonban azt je­lentené, hogy ez a kormányrendelkezés az inter­nátus fundamentuma alá temetné magát a tanyai életet és a tanya boldogulását. Mert amelyik ta­nyában nincs gyerek, ott nincs élet, nincs gazda­ság. Hiszen a tanyai élet bölcsessége ugy oldotta meg valahogyan ezt a kérdést, hogy iskolába is járatja a gyerekét, de ki is tudja használni annak munkáját anélkül, hogy ez ártalmára volna a gyereknek. A libapásztorság, pulykapásztorság, csirkegondozás, malacőrzés, tinóőrzés mind gye­rekmunka. Ha ez elmarad, akkor ne beszéljünk tanyai gazdaságról, mert ott a sivatag fog előállni. Ezeket kivántam a törvényjavaslat kapcsán előhozni. Még csak visszatérek a javaslatnak — ha jól tudom — 14. §-ára, amelyik szerint e törvény végrehajtásával három ministerünk bizatik meg­Én a belügyi, a vallásügyi- és az igazságügyminis­ter urak mellé odatenném negyediknek a föld­mivelésügyi ministert is. Ez az iskoláztatás, a leg­elemibb népoktatás, nem tudom, hány százalék­ban a parasztembereknek sora, gondja és dolga, . . . Szádeczky Kardoss Lajos : Hetvenöt százalék­ban ! Magyar Kázmér ... ennek 75%-a, nagy százaléka a tanyára esik, amely tanyát nem is­merheti sem az igazságügy-, sem a belügy-, és bo­csánatot kérek, a kultusz sem ; de ismerheti és is­mernie kell a földmivelésügyi ministernek. Ha nem ismerné, kell hogy legyen neki valaki, vagy sze­reznie kell olyan egyéneket, akik a törvény végre­hajtásának ebben a tekintetben segítségére legye­nek. Ezeket óhajtottam a minister ur figyelmébe ajánlani. Határozati javaslatot nem nyújtok be, mert lojális tisztelettel vagyok az ő intenciói, eddigi működése, egyénisége és szándékai iránt, s ezért a törvényjavaslatot általánosságban a rész­letes tárgyalás alapjául elfcgadom. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Vasadi Balogh György jegyző: Schlachta Margit ! Schlachta Margit : T. Nemzetgyűlés ! Az álta­lános vitában nem kivánok felszólalni, mert több módositó-inditványom van, amiket majd az egyes szakaszok tárgyalásánál fogok elmondani. Ezúttal csak azt kivánom megjegyezni, hogy többrend­beli módositásom azért lesz, mert nem lévén a közoktatásügyi bizottságnak tagja, nem volt al­kalmam a bizottság ülésén ezeket elmondani és ezért fogok magamnak a részletes tárgyalás során erre alkalmat keresni. Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Ki­van még valaki szólni a javaslathoz ? (Nem !) Ha senki sem kivan szólni, a vitát berekesztem. A vallás- és közoktatásügyi minister ur kivan szólni. Vass János vallás- és közoktatásügyi minister : T. Nemzetgyűlés ! A javaslat általános vitája során elhangzott néhány megjegyzés, amelyeket nem akarok teljesen válasz nélkül hagyni, tehát néhány percet szeretnék erre a célra a Nemzetgyűlés ide­jéből igénybe venni. (Halljuk!) Cserti igen t. képviselőtársam arról beszélt, szerény nézetem szermt nagyon helyesen, hogy nem elégséges az iskolát egyik vagy másik orga­nikus részről megfogni és bizonyos intézkedések­kel arra törekedni, hogy az iskolának belső élete, organizmusa rendbe jöjjön, hanem meg kell ta­lálni a lelkét és »az iskola lelke« kifejezés alatt ő ebben az értelemben különösen a tanitót értette, T. Nemzetgyűlés ! Nem szeretem a túlzásokat, amint ő sem festett egyetlenegy árnyalattal sem túlságosan, nem szeretem a túlzásokat se jobbra, se balra, és nem szeretem a folytonos panaszkodá­sokat sem. Azt tudom, hogy a tanítóságnak, ta­nárságnak, egyáltalán mindazoknak, akik Magyar­országon a kultúra szolgálatában hivatásszerűen állanak, dolgai nincsenek teljesen rendben és sok mindenféle kívánnivaló van. Azonban az is egészen bizonyos, hogy semmiféle rétege ennek a meg­tört magyar nemzetnek-nem mondhatja önmagá­ról, hogy teljesen rendben van a szénája, amiből következnék, hogy minden egyes rétegnek, bár­minő munkát végezzen is, ki kell vennie a nehéz időkből a maga részét. Következőleg azt gondo­lom, hogy senkinek sincs nagyobb joga panasz­kodni, hanem mindenkinek vagy egyformán van, vagy egyformán nincs joga arra, hogy panaszt tegyen. Az én lelkemben szakadatlanul rezeg a magyar tanitóság és tanárság minden baja és

Next

/
Oldalképek
Tartalom