Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-217
A Nemzetgyűlés 217. ülése 1921, panasza. (Helyeslés.) He ahelyett, hogy folytonosan mint egy rezonanc-lemez hangot adnék azoknak a panaszoknak, amelyek hozzám érkeznek, inkább cselekedni próbálok, és például a tanítóságnak az állami státusba való tökéletesebb beillesztése dolgában máris megindítottam a tárgyalásokat, (Helyeslés.) valamint a tanítóság minden ügyének rendezése érdekében is épen a mai napon, mielőtt ide jöttem volna, ankéten vettem részt, amelynek célja, hogy a pénzügyi kormányzattal egyetértésben lehetőleg az államháztartás keretei között meg tudjuk oldani ezt a régen sérelmes kérdést. (Helyeslés.) Több más irányban is megpróbáltam cselekedni, de arra kell kérnem mégis az igen t. tanszemélyzetet, különösen a tanítóságot, hogy legyen még egy kevés türelemmel, mint ahogy a magyar nemzetnek magának is, a maga egészének türelemmel kell lenni önmaga, sorsa, jelene iránt, hogy a jövőjét erős és munkára kész lélekkel ki tudja várni. Az is felemlittetett, hogy az iskolamulasztásnak nem utolsó sorban a népnyomor az oka. Kár volna, t. Nemzetgyűlés, erről a kérdésről sokat beszélni. Százalékos statisztikák nem állanak ugyan rendelkezésünkre, de azt tudjuk nagyon jól, hogy tényleg a nyomorúság, a ruhátlanság, a lábbeli hiánya sok esetben oka volt annak, különösen zord időben, hogy a szülő nem tudta a gyermekét iskolába küldeni. Azonban méltóztassanak megengedni, nem ezek az esetlegességek alkotják azt a fő célpontot, ami ellen és aminek megjavítására irányul ez a javaslat. Ha egybe akarom vetni — amint egyik képviselőtársam meg is tette felszólalásában — a különböző fajták iskolázásra való készségét a magyar fajtának ugyanazzal a készségével, akkor arra a szomorú eredményre jutok, hogy a magyar fajban nincs meg, vagy mondjuk : nem nevelték meg benne a nagyobb gondosságot, a nagyobb szeretetet az iskola iránt. (Ugy van ! a hal- és jobbóldalon.) Mert a tótban is nagyobb az iskola iránt való szeretet és gondosság, a németben is nagyobb az iskola iránt való szeretet és gondosság, sőt azt kell mondanom, a régi nagy Magyarországot tekintve, hogy a fajmagyar az iskola iránti gondosságban csak az oláh fajt előzte meg . . . (Ugy van ! half elől.) Giesswein Sándor : Meg a rutént ! Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : ... és a többi magyarországi fajok mögött maradt. A célpontja tehát a javaslatnak ezen a ponton van. Mivel azt látjuk, hogy évtizedeken keresztül nem a legrosszabb módban levő magyar faji rétegek, nem az iskola nélkül szűkölködő magyar faji réteg voltak azok, amelyeknél a legnagyobb iskolamulasztási százalék mutatkozott, szüksége forog fenn annak, hogy rákényszeritsük —mint ahogy az előadó ur nagyon helyesen mondotta — saját boldogulására a mi drága fajunkat, mert hiszen az ő acélos erejében, testében és lelkében rejlik a magyar jövendő. (Ugy van ! a bal- és jobboldalon.) Tehát az ő kultúráját kell nekünk egységesebbé, egyenletesebbé tennünk. Ez is egy évi június hó 30-án, csütörtökön. 251 kifogás volt, amelyre kénytelen vagyok reflektálni. Nagyon helyesen állapította meg Gerencsér igen t. képviselőtársunk, hogy óriási szakadékot, ürt engedtünk fejlődni a város elemi iskolázása és a falu és vidék elemi iskolázása között. (Ugy van ! johbfelől.) Ennek nem szabad továbbra is megtörténnie, egyenlősíteni kell minden erővel a magyar kultúrát az elemi vonalon és az az egyenlősítés nem jelenthet annyit, hogy én a város elemi kultúráját deklasszifikálom, hanem csak annyit jelenthet, hogy a falu, a tanya kultúráját emelem, a maga sajátosságában meghagyva, legalább a város elemi színttájára. (Élénk helyeslés.) Ezért kell nekünk ez a javaslat ; rá kell — hogy ismételjem — szorítanom az én fajomat a saját boldogulásának eszközeire. (Ugy van! Ugy van!) Méltóztattak azután említeni, hogy szükségesek volnának iskolák, szükségesek az iskolaeszközök, amelyek nélkül lehetetlenség eleget tenni az immár törvényben is megszigorítandó kötelezettségeknek. T. Nemzetgyűlés ! Én iskolapalotákkal nem tudom teleszórni az iskolákban szűkölködő vidékeket. (Felkiáltások half elől : Nem is kell !) Ellenben elkötelezem magam itt, a Nemzetgyűlés magas színe előtt, hogy a rendelkezésre bocsátott eszközök mellett, a rendelkezésre bocsátott pénzeszközök keretén belül s mindazon erővel és hatalommal, amely egyébként mint ministernek rendelkezésemre áll, arra fogok törekedni, hogy egyrészt maga az állam teljesítse kötelességét ott, ahol esetleg elmulasztotta volna, de egyúttal minden iskolafentartót a legnyomatékosabban kívánok figyelmeztetni arra, hegy az iskolaientartas jog, amelynek az ellentétje : a kötelesség. (Ugy van ! johbfelől.) A kötelességet tessék teljesít (Élénk helyeslés és taps johbfelől és a középen.) Amikor félénk és izgulékony óvatossággal védenek autonómiát, iskolafentartó jogot és minden egyéb, az iskolaientartas jogával összefüggő jogokat, ugyanekkor kötelesség jár ezzel, mélyen t. Nemzetgyűlés ! És én figyelmeztetni akarok felekezeteket, vármegyéket, városokat, községeket, egyházakat egyaránt : tessék teljesíteni kötelességüket. (Ugy van! Ugy van!) Usetty Ferenc : Uradalmakat is ! Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : Igen nagy nehézsége lesz a törvényjavaslat végrehajtásának a mi tanyai gazdasági rendszerünk. Megvallom őszintén, hogy még nem tudom megmondani elég világosan, hogy konkrét esetben a segítésnek milyen módját fogjuk tudni alkalmazni, vájjon valahol épen a vándortanító-rendszerre lesz-e szükség ; azt természetesen a helyi viszonyok fogják majd eldönteni, hogy vájjon arra lesz-e szükség, hogy mint egy általam is lelkesedéssel üdvözölt határozati javaslatban emlittetik, a gyermekek összegyűjtessenek az u. n. iskolafuvar révén, vagy talán más valami mód kinálkozik-e, nem tudom. De méltóztassanak a törvényjavaslatra vonatkozólag némi megnyugvással tudomá32*
