Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-216

A Nemzetgyűlés 216. ülése 1921. viszonyokkal teljesen ismerős és tudja a legutolsó métermázsáig, hogy kinek hány hold vetése volt, ki mennyit szolgáltatott be, ki mennyit adott el máskép és ki hova tette összes termését el. A Grok. kirendeltségeihez azért ment ez a ren­delkezés, mert fenn akartuk tartani magunknak a jogot abban a tekintetben, hogy a felső fokon való elbirlásnál mi mérlegeljük azt, hogy hol engedhető el a birság, hol nem. Ha a GrOK. kirendeltsége kiszabta a váltság­összeget, az ügy felebbezés utján az alispáni hivatalhoz kerül, ahol a vármegye alispánja mellett, a vármegyei gazdasági felügyelő, továbbá a 100 holdon aluli és a 100 holdon felüli érde­kelteknek képviselője szintén ott van a gazda­közönség részéről ós ez a bizottság bírálja meg azt, ki menthető fel a birság alól. Amennyiben pedig az illető fellebbezés utján jogorvoslatot keres felsőfokon a közélelmezésügyi ministerium­nál, itt a közélelmezésügyi ministeriumban ugyanilyen bizottság bírálja el, hogy ki oldható fel a büntetés, a váltság alól, ki nem. Itt is a földmivelésügyi ministerium egy kiküldöttje, az OMGrE-nek, a Gazdaszövetségnek és ,& Főbérlők Szövetségének egy-egy kirendelt tagja van a bizottságban, akik a legtárgyilagosabban bírál­nak el felsőfokon való elbírálás végett idekerülő minden ügyet. Hiszen azok a panaszok, azok a sérelmek amelyeket Szádeczky Lajos képviselőtársam itt felhozott, közismertek. Ez erősit meg minket mindig jobban és jobban abban a hitben, hogy ezeknek a vexaturáknak már véget kell vetni. Hiszen itt egyik képviselőtársam közbekiáltotta, hogy a vevő, a fogyasztó vett húsz kilót és tizet elvettek, másutt azt panaszolja a termelő, hogy termelt 70 kg-ot és 50-et meghagytak, 20-at elvettek belőle és azt kocsin kellett ide-oda szállítani. Mindezek olyan sértő vexaturák, ame­lyeket nem tud megérteni sem a fogyasztó, sem a termelő ; nem tudják, hogy mire való ez a kicsinyeskedés; ez semmi egyéb, mint pusztán vexatura és az emberek hiábavaló zaklatása. Ezeket kell megszüntetni és mindezek a pana­szok, sérelmek egy csapásra orvosolva lesznek, mihelyt a szabadforgalomra áttérünk. Volt igen t. hivatali elődöm már egy alka­lommal itt a Nemzetgyűlésen kijelentette azt, hogy az elbírálásnál és az elszámolásnál senki­től sem veszünk onnan, ahol nem termett. Ez az elvi kijelentés tehát már az ő ajkáról elhang­zott. Én ezt megerősíthetem és megismételhetem Térfy volt államtitkár ur kijelentését is, amelyre mélyen t. interpelláló képviselőtársam hivatko­zott. A hol a bizottság azt látja, hogy nem termett semmi, ahol azt látja, hogy a legköz­vetlenebb szükségleten kivül felesleg nem mutat­kozott, ott semmiféle váltságösszeget vagy szol­gáltatási kötelezettséget nem ró ki. Az idevonatkozó rendelkezéseket nem tisz­tán én rendeltem el, én csak módosítottam, ami­óta a közélelmezésügyi ministeriumot átvettem. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XI. KÖTET. évi június hó 25-én, szombaton. 233 Fen kellett tartani mégis a felső fokon való elbírálás jogát, azért, hogy ahol nyilvánvaló rosszakarattal, a közszolgáltatás alól való kibú­jással, rosszindulatú csempészéssel állunk szem­ben, akár termelő részéről, akár más részéről, ott a megfelelő bírságot kiróhassuk. Erkölcsi kötelezettség ez azokkal szemben, akik kötele­zettségeiknek eleget tettek. Ismétlem tehát, hogy tekintet nélkül arra, hogy július 5-ón a szabadforgalom már életbe lép, ezeket az elszámolásokat és ezeknek a bir­ság-kérdéseknek az elbírálását mégis végre akarjuk hajtani az egész vonalon. Ezt erkölcsi kötelességből is meg kell tenni, hogy elégtételt szolgáltassunk azoknak, akik kötelezettségeiknek megfeleltek, továbbá, hogy azokkal szemben, akiknél rosszhiszeműséget találunk, a megtorlás el ne maradjon. Ezekben voltam bátor az interpelláló igen t. képviselő ur interpellációjára a választ meg­adni. Kérem a Nemzetgyűlést, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szádeczky-Kardoss Lajos: A választ hálás köszönettel tudomásul veszem. Azt hiszem, igen jó hatást fog kelteni kifelé is a gazdák kö­rében. Elnök: Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: tudomásul veszi-e a t. Nemzetgyűlés a közélelmezési minister urnák Szádeczky képviselő ur interpellációjára adott igen vagy nem? (Igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Ki következik? Birtha József jegyző : Tasnádi Kovács József ! Tasnádi Kovács József: T. Nemzetgyűlés! Az idő előrehaladt voltára való tekintettel na­gyon sokat el kell hagynom abból, amit mon­dani szerettem volna. Reá akartam mutatni rettenés hatásra, ami a magyarok ellen irányuló gettó talmud-zsidó törekvésekből szár­mazik. Rá akartam mutatni arra a szereposz­tásra, amelyet ez a zsidóság követ, hogy t. i. itthon maradt a salakja, az elitje pedig lament és onnan dirigálja őket ellenünk, magyarok el­len. Mindezeket azonban nem mondom el, mert az idő arra késztet, hogy most már senkit se tartóztassanak fel. Röviden figyelmeztetni aka­rom azonban Yázsonyi képviselő urat, aki a beszédem alatt egy közbeszólást tett. Ez az ébredőkre vonatkozó közbeszólása interpellá­cióm tárgyára is tartozik, ezért összekapcsolom a kettőt. Vegye tudomásul Yázsonyi képviselő ur, hogy tegnap volt két esztendeje annak, hogy gyalázatos zsidó pribékek a leggyalázato­sabb módon meggyilkolták Lemberkovics Jenőt. Berend Ivánt és Madarász Sándort. Ezek pedig ébredő magyarok voltak. Hogy az ilyen embe­rek feláldozták életüket, ennek köszönheti az ország, hogy ma újra kezd talpraállam. Ha a 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom