Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-216

234 A Nemzetgyűlés 210. ülése 1921. zsidóknak ez nem tetszik, meg fogmik küzdeni velük. Meglátjuk majd, birjuk-e mi magyarok velük szemben a harcot. Ha ujjat akarnak húzni, ám tessék. Az ilyen mai incidensek arra indítanak bennünket, hogy minden olyan akarást, amire most rá fogok mutatni, eltiporjunk és eltiportassunk. És erre igenis jók lesznek nekünk az Ébredők, a mi ébredő bajtársaink, akik közé magamat is szerencsés vagyok számitani. Itt most újra az 1918. évi november 1-i állapotokat akarják visszahozni. Ez a ghettó talmud-zsidó itt most mindenféle módon újra előretör. És pedig hogy ? Ez sokkal gyávább, semhogy kiálljon a piacra. Mindig fog magának magyarokat ;/

. . . (Közbekiáltásolc : Egy gójt !) Nem gójt. O gój alatt mást ért. Azt mi ugy hívjuk, hogy »díszkeresztény«. Ne méltóztassanak ezeken a kifejezéseken mosolyogni. Ma máiEurópa nagy tudósai foglalkoznak ezekkel a kifejezésekkel és megállapítják azok tartalmát. Méltóztassanak csak egy kicsit a zsidókérdéssel mélyebben foglalkozni, nemcsak ugy, hogy üssük a zsidót és csináljunk pogromot, mert mi, ébredők ezzel nem foglalkozunk, mi ennek a kérdésnek a társadalmi, politikai és gazdasági részével foglalkozunk. Itt van a köztársasági párt. Méltóztatnak tudni, hogy mi ez a köztársasági párt? Ez magát igy nevezte már régóta: országos köztársasági párt. Volt itt Gralilei-klub, voltak itt mindenféle nyugatosok, meg Isten tudja, micsodák. Ezek között mindig volt két-három keresztény ember. Hátuk mögött száz és ezerszámra állott ez a gettó talmud-zsidó. (Ugy van!) Ezek a nyughatatlan, izgága, vagyonhajhászó, minden más nemzetet, nemzetiségűt gójnak, tehát nem embernek, erveszitenivalónak tartó talmud-zsidők voltak azok, akik a maguk hasznára mindenkit, minden nemzetet, nemzeti fajt, vagyont el akartak tiporni vagy el akartak a maguk részére harácsolni. Ilyen a köztársasági párt is. Én már egyszer interpelláltam itt ebben az ügyben. Az igazságügyminister ur intézkedett is. Most a belügyminister úrhoz fordulok ugyanezen törekvések ellen. A magyar embernek köztársaság soha sem kellett. Kimondom nyíltan : megrágalmazása Kossuth Lajosnak, ha őt köztársasági törekvésű embernek nevezik. Meghazudtolta ezt maga Kossuth Lajos az irataiban, meghazudtolta egész negyvennyolcas ténykedése. Másra nem hivatkozom, mint arra, hogy az 1848-iki szabadságharc leverése után is még azon gondolkozott, hogy Magyarországra valami külföldi herceget hozzon királynak. Benkő Gábor: Ez már beszéd! Tasnádi Kovács József: Kossuth Lajosnak csak a Habsburgok ellen volt kifog cl SH- ... Benkő Gábor : Nekünk is ! Tasnádi Kovács József :... illetve a Habsburgoknak azon törekvése ellen, amely veszélyez"évi június hó 25-én, szombaton. tette Magyarország függetlenségét. Azonban a királyság intézménye ellen, a magyar királyság és a magyar király ellen Kossuth Lajos sem szóval, sem cselekedetben soha állást nem foglalt, még a detronizációval sem. Ott csupán a flamingók, akik az akkori időknek mondhatni a galileistái voltak, ezek mint »radikal párt • és ennek függelékei« akartak a zavarosban halászni. Ez getto-talmud törekvés nyilvánul meg ebben az úgynevezett országos köztársasági pártban. Ez folyton vajúdik, folyton előre akar törni és folyton azon igyekszik, hogy gyűléseket rendezzen. A pártban van vagy három eszme-gój. Ezek azok a bizonyos díszkeresztények. Hátuk mögött tömörülnek az úgynevezett köztársasági pártiak. Mi az isten csodájának kell nekünk köztársasági párt, amikor itt senki a világon becsületes magyar keresztény ember nem akar köztársaságot? (Ugy van! jobbfelöl.) Ebben a dologban nincs köztünk különbség nemcsak a Nemzetgyűlésen, de kunt sem. Itt van a kisgazdapárt : ismeri a magyar parasztságot, amely milliókra megy, az ország lakosságának legnagyobb része. Nem akad közöttük egy sem, aki köztársasági lenne. Benkő Gábor : De Habsburgpárti sincs köztük. Tasnádi Kovács József: A magyar paraszt nem köztársaságot akar, hanem a magyar királyt akarná látni. ( Ugy van ! a jobboldalon.) Nem is volna érdemes ezekkel a köztársasági pártiakkal foglalkozni, ha nekik csakugyan az volna a törekvésük, hogy köztársaságot akarnak. Ez utóvégre eszme volna, amellyel — szabad vagy nem szabad — foglalkoznak tudományosan, ha pedig a törvény megengedi, ám agitáljanak mellette ; szerintem ugyan tételes törvény van. amely az agitációt nem engedi meg. Azonban ezek háta megett van ismét a forradalmositás. Ez megineszköz erre. Én nekem, mint ébredő magyarnak és mint keresztény nemzeti párti képviselőnek, kötelességem, hogy minden ilyen tudomásomra hozott törekvésnek ellenálljam és arra az illetékes tényezők figyelmét felhívjam. Bethlen István gróf miniszterelnök itt a Nemzetgyűlés előtt tett fogadalmat arról, hogy minden destruktiv demagógiát le fog törni. Itt az alkalom, tessék ezt kezébe venni. Amint Ráday Gredeon gróf belügyminister urat ismerem, — mert régóta ismerem — ő elég erős kezű ember ahhoz, hogy megfogja a nyakát annak, aki nemzete ellen akar cselekedni. Legyen szabad egy perc alatt pár tiltakozást bejelentenem. A keresztény nemzeti párt nevében kijelentem, hogy nekünk semmi közünk sincs semmiféle köztársasági törekvéshez. Semmiféle köztársasági párttal nem fogódzkodunk. Mi ez ellen tiltakozunk. Mi Magyarország függetlenségének elvi alapján állunk, önálló, független magyar királyságot akarunk. Ezt azért hoztam elő, mert ugyanezek a köztársasági pártiak a maguk népszerűségét ugy akarták bevezetni, hogy azt hazudtak Friedrich Istvánról, hogy ő a köz-