Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-216
A Nemzetgyűlés 216. ülése 1921. Karafiáth Jenő : T. Nemzetgyűlés ! A költségvetési vita során tartott beszédemben, amikor erőteljes szociálpolitikát kértem a kormánytól és különböző egészségügyi intézkedések megtételének szükségességéről szóltam, hosszasan foglalkoztam azzal a kérdéssel, milyen súlyos csapás az országra nézve a gyermekhalandóságnak szörnyűséges veszedelme. Ugyanakkor csak per tangentem érintettem a tejkórdóst is. Ezzel kapcsolatban igen sok levelet kaptam anyáktól, orvosoktól, pedagógusoktól, akik azt mondották, hogy a gyermekhalandóság számottevő csökkenését csak ugy érhetjük el, ha az azt előidéző összes okokkal intenzivebben foglalkozunk. A tejkérdés egyike azoknak a legjelentékenyebb tényezőknek, amelyektől mindezen bajok javitása függ. Ennélfogva nem sajnáltam a fáradságot, alapos tanulmányt folytattam ebben a kérdésben. Ennek folytán vagyok bátor itt a Nemzetgyűlés elé hozni ezt az ügyet, s kapcsolatban a szociálpolitikával és a népesedési politikával, reá akarok világitani a baj egyik kutforrására. T. Nemzetgyűlés! Én nagyon jól tudom azt, hogy a kritika fegyverével élni nagyon könnyű mesterség a mai súlyos időkben, de sokszor a lelkiismeretlenséggel szinte határos az, ha erősebben és indokolatlanul használjuk ezt a fegyvert, a minden tekintetben jót akaró kormány működésével szemben. Tőlem mindez távol áll, én a legteljesebb bizalommal fordulok elsősorban a közélelmezési minister úrhoz és hiszem, hogy nála e téren megértést fogok tapasztalni. És kölcsönös megértéssel a bajon segiteni tudunk. Ami a tejkérdést illeti, a háború előtt a helyzet az volt, hogy naponta körülbelül 350—400.000 liter tej érkezett Budapestre. A háború alatt nagyon lecsökkent ez a mennyiség és a kommunizmus alatt már csak 80—90.000 liter tej érkezett fel. Ebben az évben májusban mindössze 65.000 liter tej érkezett Budapestre, ma pedig körülbelül 90.000—100.000 literről van szó. Azonban nagy baj történt ezen a téren, mert már a háború alatt láttuk azt, hogy egyrészt az ármaximálások, másrészt az, hogy takarmányra volt szüksége a hadseregnek, a pestkörnyéki tejforrások kiapadtak, s ennek következtében a kormánynak a kissé messzebb fekvő tejforrások felhasználásáról kellett gondoskodni. Vác környéke, Lepsény és Székesfehérvár volt a régi terrénum, most azonban egy kicsit talán indokolatlanul messze mentek, és Tolna, Baranya és Somogy vármegyék területe lett az a vidék, ahonnan Budapestnek édes tejjel való ellátásáról kivántak gondoskodni. Ezek a vármegyék azonban oly távol feküsznek a fővárostól, t. Nemzetgyűlés, hogy az innen felhozott tejmennyiségnek 90%-a már nem is kerülhet édesen Budapestre, amiből következik, hogy legfeljebb csak formalinozott, szódázott, vagy neszezett tejet élvezhet a székesfőváros közönsége. T. Nemzetgyűlés! Nem kutatom most azt a kérdést, hogy ezen az állapoton lehetett volna-e évi június hó 25-én, szombaton. 227 preventive segiteni vagy nem. Tény az, hogy bár a két legnagyobb vállalat, a Budapesti Altalános Tejcsarnok és a Budapesti Központi Tejcsarnok a legutóbbi időben is nagy kedvezményekben részesült az állam részéről, amennyiben a rekvirálások, továbbá az ármaximálások folytán e tejvállalatok nagy előnyökhöz jutottak, nem is szólva a cukor, petróleum és korpa kiutalás terén adott megfelelő állami kedvezményről, ezek az előnyök és kedvezmények nem voltak előzetesen ahhoz a szigorú kikötéshez fűzve, hogy ezek a vállalatok régi tejgyüjtő-telepeiken létesítendő megfelelő hütőberendezkedésekkel szüntessék is meg azt az anomáliát, r hogy édes tej alig kerülhessen itt forgalomba. Épen ezért azzal a kéréssel fordulok a közélelmezésügyi minister úrhoz, hogy ha eddig elmulasztották is ezzel a kikötéssel élni, most a közvélemény nyomásának hatása alatt, amikor csak legutóbb is ujabb kölcsönöket kapott ez a két nagy vállalat, legalább utólagosan igyekezzék a minister ur e kívánságoknak érvényt szerezni. A tejkérdésben legutóbb megjelent rendelet, a magyar királyi ministeriumnak 4090/1921. M. E. számú rendelet 2. §-ában akként szabályozta a kérdést, hogy minden termelő, illetve tejszállitó, aki eddig közfogyasztás céljaira, tehát nem feldolgozásra, szállított tejet, saját házi és fejenkénti szükségletnek levonása után folyó évi szeptember hó 30-ikáig köteles ugyanoda szállítani a tejet, ahova a jelen rendelet életbelépésének napján szállítja. E rendelkezés alól indokolt esetben a végrehajtással megbízott ministerek r kivételt tehetnek. Én nagyon szeretném, ha ezzel kapcsolatban helyesbítő intézkedések tétetnének. Bizonyos anomáliák forognak ugyanis fenn a kisgazdákkal szemben. Az történik, t. Nemzetgyűlés, hogy mivel megfelelő hűtőberendezések nincsenek, maguk a tejgyüjtőtelepek is inkább a tejtermékek feldolgozására vetik a fősúlyt, s amig a tejrekvirálások folytán egyes kisgazdák és szövetkezetek arra vannak kényszerítve, hogy ők maguk nem dolgozhatják fel a tejet, addig azoka nagy tejvállalatok, amelyeknek ők szállítani kötelesek, s amelyek az állam részéről subvencionáltatnak, a tőlük elrekvirált tejet nem messze tőlük, a gyüjtótelepeken tejtermékekké dolgozzák fel. Ezzel azonban a tejinségen segítve nincs. Ez az előbb emiitett két nagy vállalat csak legutóbb is egy-egymillió korona kamatmentes kölcsönben részesült, még pedig 15 évre. Sajnos, ennek a kölcsönnek nyújtásakor nem köttetett ki a régi telepek megfelelő azonnali felszerelése ; amire az előbb céloztam, s ezt a sürgősebb tennivalót egy ujabb tejgyüjtőtelep létesítése előzi meg. T. Nemzetgyűlés ! Tekintettel arra, hogy ez az igy tervbe vett uj tejgyüjtőtelep a legjobb esetben is csak jövőre kerülhet üzemképes állapotba, az én kérésem arra irányul, hogy amenynyiben lehetséges, már a közel jövőben méltóz29*
