Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-216

â24 A Nemzetgyűlés 216. ütése 1921. évi június hó 23-én, szombaton. munkásokat, annyira igazolja az ellenzéknek eddig kifejtett akcióját és annyira igazolja egyes képviselőknek itt a Nemzetgyűlésben tett kifakadását, annyira sötét reakció ez, hogy ezzel a kérdéssel sem a sajtónak, sem a nemzetgyűlési pártoknak foglalkozni nem is kellene, mert ez a sajtőnovella soha ebben a Nemzetgyűlésben törvény nem lesz. (Ugy van! balfélöl. Mozgás.) Ehelyett azt ajánlanám a t. Nemzetgyűlés figyelmébe, hogy foglalkozzunk inkább behatóbban azokkal a javaslatokkal, amelyeket az igen tiszteljb honvédelmi minister ur terjesztett elő. Általában azt látom, hogy sem a sajtó, sem a Nemzetgyűlés nem látja át a katonai ellátási törvényjavaslatnak voltaképeni nagy jelentőségét. A katonai ellátási törvényjavaslat nem egy egyszerű nyugdíjtörvény, amely csak meghatározza a nyugdíjak összegét, a nyugdíjasok, özvegyek vagy árvák ellátását, hanem olyan törvény ez, amely ugy polgárt, mint katonát egyaránt érint. A katonát érinti abból a szempontból, mert a katonának tudnia kell, mi történik vele, ha a katonai szolgálatban vagy a harctéri szolgálatban megrokkant. Tudni kell neki azt, hogy mi történik özvegyével vagy árvájával akkor, ha a csatatéren elesik. A polgárembernek viszont tudnia kell azt, hogy mi történik azzal a hozzátartozójával, akit katonasorba szólit a behívóparancs. Tehát polgárt és katonát egyaránt érint a katonai ellátási törvényjavaslat. De ezen felül az egész hadsereg belső értékére, a tisztikar színvonalára, a tisztikar anyagi megélhetésére is nagy kihatással van a katonai ellátási törvény, nem is emlitve azt, hogy minden egyes szülőnél, amikor arra kerül a sor, hogy határoznia kell íiának életpályáját illetőleg és amikor habozik a tekintetben, hogy a katonai pályára adja-e gyermekét vagy sem, ezeknek a polgári egyéneknek elhatározásánál is a katonai ellátási törvény jön mérlegelés alá. Tehát a katonai ellátási törvény egy, a polgárt és katonát egyaránt érdeklő, rendkívül nagyfontosságú törvényjavaslat és olyan szociális törvényalkotás kell hogy legyen, amelynek tető alá hozatalára elsősorban a Nemzetgyűlésnek épen az a pártja volna hivatott és köteles, — értem alatta a keresztény nemzeti egyesülés pártját — amely párt folytonosan a szociális alkotásokat sürgeti. Ezzel tehát foglalkozni kell. Mi, akik itt a Nemzetgyűlés üléstermében az ellenzéki padokban ülünk és az ellenzéki padokról olyan viszaélések ellen, amiket egyes katonai egyének vagy parancsnokok követnek el, kérlelhetetlenül élünk a kritika jogával, most, amikor erről van szó, mi igenis a nemzeti hadsereg iránti szeretettől és lelkesedéstől áthatva, a hadsereg kifejlesztésének szükségétől vezéreltetve, a tisztikar anyagi jólétének, színvonalának, megbízhatóságának emelése érdekében igenis az ellenzék padjairól követeljük, a nemzeti hadsereg érdekében követeljük, hogy a katonai ellátási törvényjavaslatot méltóztassék soron kivűl elővenni és még a parlament nyári szünete előtt letárgyalni. (Elénk helyeslés balfélöl.) Fangler Béla : Itt fogsz ülni akkor december 31-éig? Szilágyi Lajos: Ez, igenis, egy tartozása a törvényhozásnak, ez hozzátartozik a nemzeti hála lerovásához. (Ugy van! bal felől) Azokon felül, amiket felsoroltam, a zűrzavaroknak, igazságtalanságoknak és aránytalanságoknak véget kell már egyszer vetni. És törvényesen kell szabályozni ezeket a kérdéseket. De t. Nemzetgyűlés, ez még nem elég. Az a törvényjavaslat, amit a régi képviselőház 1918. augusztus havában megszavazott és amely a régi képviselőháznak valóban egy dicséretreméltó, nagy alkoása volt és amelynek egyik leglényegesebb részét gróf Tisza Istvánnak a javaslata képezte, az a régi katonai ellátási törvényjavaslat, az lényegesen különbözött azonban attól, amelyet a mai napon szétosztottak közöttünk itt nyomtatásban. A régi 1908-as törvényjavaslat egyaránt felölelte azoknak a katonatiszteknek a sorsáról való gondoskodást, akik hivatásos katonatisztek voltak és azonfelül felölelte a nem hivatásos katonák sorsáról való intézkedést is. Ez a törvényjavaslat, amelyet az igen tisztelt honvédelemügyi minister ur is előterjesztett, csak a hivatásos állományból származó havidíjasok és altisztek sorsáról gondoskodik, mig a törvényjavaslat másik része még hiányzik, (Ugy van! balfelöl. ) Sbzzol a munkaügyi- és népjóléti minister ur nekünk még ezidőszerint adós. Hát t. Nemzetgyűlés, mi nem azt kérjük most, hogy mivel még a munkaügyi és népjóléti minister ur nem terjesztette be a nem hivatásos katonákról gondoskodó javaslatot, ebből kifolyólag halasszuk el most már a hivatásos katonákat tárgyaló javaslatot, hanem fordítva, épen ellenkezőleg, azt kívánjuk, hogy a katonai ellátási törvényjavaslatot kiegészítő azt a másik javaslatot, amelyet ujabban a sajtó úgynevezett rokkantellátási javaslatnak mond, tehát ezt a rokkantellátási javaslatot az igen t. munkaügyi és népjóléti minister ur is soron kivűl terjessze elő. (Ugy van! balfelöl.) T. Nemzetgyűlés ! A nem hivatásos katonák soraiból származott katonai nyugdíjasoknak és ilyen katonák özvegyeinek és árváinak még szomorúbb a sorsa, (Ugy van ! a bal- és jobboldalon.) mint a hivatásos állományból származó nyugdíjasoknak és azok özvegyeinek és árváinak. Es csodálatos módon, mig a háború közben a hivatásos és nem hivatásos katona között különbséget nem tettünk, de különösen nem tettünk ott, ahol életveszélyről volt szó (Ugy van! balfélöl.) hanem a nem hivatásos katona a hivatásos katonával együtt harcolt és együtt áldozta fel az életét, ennek dacára a háború befejezte után a mindenkori kormányok éles különbségeket tettek az anyagi dotálásnál a hivatásos állományból és a nem hivatásos