Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-216

A Nemzetgyűlés 2tő. ülése 1921. évi június hó 25-én, szombaton. 213 dul Budapesten, hogy a villamoson zsebtolvajokat rajtaérnek azon, hogy lopnak. A mostani rendszer szerint elvitték őket a rendőrségre, hónapokon át ültek ott, mig ügyüket letárgyalták. Tasnádi Kovács József : Ezt meg kell szüntetni ! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister : Most egyszerűen odaviszik őket az ügyészhez, az ügyész a tanukat, akik jelen vannak, rögtön a bíró elé viszi és az letárgyalja az ügyet. Azt hiszem, ez olyan praktikus eljárás, amely nemcsak nem sérti a terhelt érdekét, hanem egyenesen a terhelt érdekében áll. Végül ki akarok terjeszkedni a 10. §-ra. Ennél a szakasznál Bródy és Pető t. képviselőtársaim aggályukat fejezték ki abban a tekintetben, hogy mégis csak lehetővé kellene tenni azt, hogy a terhelt is valami tekintetben szóhoz juthasson a főtárgyalás előtt, ha az egész formális kifogásolási eljárást és a vádtanács előtti eljárást nem is folytatjuk le, mert hiszen ez oly óriási apparátus, hogy ha ezt nem küszöböljük ki ezekben az ügyekben, ha ezt meghagyjuk, akkor igazán nagyon veszélyeztetjük azt a célt, amelyet ez a törvényjavaslat elérni óhajt. Azt azonban honorálom, hogy a terheltet valahogyan mégis csak szóhoz lehetne juttatni, és ha olyan inditvánnyal méltóztatnak jönni, amely az igazságügyi bizottságban is szóba került, hogy a terheltnek is lehessen megjegyzéseit, észrevételeit még a tárgyalás előtt a bíróhoz juttatni és ezáltal a biró figyelmét felhivni, és ha a biró ugy látja, hogy itt ugy látszik nem egészen tiszta a dolog, módja legyen neki vagy a nyomozást kiegészíttetni, vagy a vizsgálatot elrendelni, vagy esetleg módja lehessen arra is, hogy beidézze azt a terheltet, általában a feleket és meghallgassa őket. Ha tehát nem is formális vádtanács előtti eljárást folytat, de mégis az ő meggyőződését kissé alátámasztja. Ilyesmiről lehet szó és erről a részletes tárgyalásnál beszélhetünk. Minthogy nem akarom tovább fárasztani a t. Nemzetgyűlés tagjait, kérem, méltóztassék javaslatomat általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. Még egyszer kijelentem, hogy ha olyan jelentőségű indítványokkal méltóztatnak jönni, amelyek azt a célt, amelyet mi a javaslattal elérni akarunk, nem veszélyeztetik túlságosan, nem fogok elzárkózni az ilyen indítványok elfogadásától. (Helyeslés.) Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatik a t. Nemzetgyűlés a bűnvádi eljárás ideiglenes egyszerüsitéséről szóló törvényjavaslatot az igazságügyi bizottság szövegezésében, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Igen. Ilyen értelemben, mondom ki a határozatot. Következik a törvényjavaslat részletekben való tárgyalása. Elsősorban a cím. Birtha József jegyző: (olvassa a törvényjavaslat címét, amely észrevétel nélkül elfogadtatilc. Olvassa az 1. §-t). Tasnádi Kovács József! Tasnádi Kovács József: T. Nemzetgyűlés! Az 1. § ezt a kifejezést használja: »ideiglenesen«, a 13. § pedig megmondja, hogy ez az ideiglenesség három esztendeig tart. Az előadó urnák az a kijelentése, hogy az igazságügyminister ur azt előbb is megszüntetheti, direktívát nem adhat, mert ez tényleg a kormánytól függ, nem a törvénytől. Függ attól is, vájjon feldolgozzák-e az ügyeket, mert hiszen, megszünhetik egy fél év múlva, ha az illető ügyeket letárgyalták. Mivel azonban az ideiglenesen mégis három esztendőre is mehet : hát, ha engem Tomcsányi Vilmos Pál igen t. minister ur biztosit arról, hogy ez alatt a három esztendő alatt, ami ellen nekem nincs kifogásom, mindig abban az igazságügyministeri székben ül, akkor nekem az * ő kijelentései és biztosításai után semmi kifogásom sincs az ellen, hogy ez igy maradjon. Miután azonban a politikai világ a legmulandóbb és legforgandóbb, és nem tudom, hogy ez igy fog-e történni, azért kénytelen vagyok elfoglalt álláspontomnál fogva ezt, hogy »ideiglenesen« egy kicsit megtoldani. Már az általános vitánál is mondtam, hogy a 2. §-ban foglalt esetek ugy értelmezhetők egy kormány részéről,hogy politikai hajszából lehet pl. az inscenirozott hatosági erőszakot, inscenirozott verekedést, az inscenirozott személyes szabadság megsértését felhasználni ugy, amint tegnap jellemeztem, tanuk előállitása, előleges előtérbe tolása által, akiknek meg sem kell esküdniük, mert a vizsgálóbíró elé nem is kerülnek, hogy becsületes keresztény magyar polgárokat, nem destruktíveket, hanem nagyon is ébredő magyarokat, egyenesen zaklatásnak tesznek ki. És itt van az az alap, amely ebben a törvényben igenis áttörheti az 1896 : XXXIII. tcikkben lefektetett azt az alapelvet, amely a polgárok védelmére van felállítva, nemcsak a védelemben, hanem az előkészítő eljárásban a megfelelő gondosság megkövetelésében; ezt ennek a törvénynek esetleges tendenciózus felhasználása igenis keresztültörheti. Hogy tehát ez meg ne történhessék, ki akarnám zárni azt, hogy a jövőben elbírálandó bármiféle ilyen inscenált cselekményekre rá lehessen fogni, hogy ilyen túlságosan gyorsított zaklatásnak alapját képezhessék. Épen azért azt indítványozom, hogy — bár a 2. §-ban foglalt összes cselekményekre, — de csak a törvény életbeléptéig elkövetett cselekményekre vonatkozzék eljárás. Maga a törvényt előkészítő minister ur úgyis ezt akarja. Törvényjavaslata indokolásának második bekezdésében ugyanis mindjárt azt mondja : »annak a körülménynek, hogy a büntetőbiróságok általában nagy hátralékkal küzdenek«, ez és ez az oka. Az igazság agyi bizottság jelentése pedig mindjárt legelői azt mondja

3 hogy »A büntető