Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-216

2Ö8 A Nemzetgyűlés 216. iMsé 1921. a 7. "§ emlit, és sokkal több, sőt veszedelmesen több olyan komplikált és vizsgálatra szoruló ügy lesz ezen törvény uralma alatt, amelyet vizsgálóbíróhoz nem fognak utasítani, amelynek a vizsgálóbíró utján való tisztázását nem lebet kérni, mint amennyi eddig volt. Ez nemcsak a védekezésre jogosult vádlottaknak lesz terhére, hanem a bíróságnak is, mert a bíróság a főtárgyalásokon meg fog győződni arról, hogy az ügyet vizsgálat és vizsgálati eredmény nélkül tisztán látni, letárgyalni és abban ítéletet mondani nem lehet, úgyhogy egy ügyből kettőt csinálunk, mert majd a főtárgyaláson lesz kénytelen a bíróság olyképen rendelkezni, hogy az ügyek visszaadassanak a vizsg Különben is én azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, hogy a mi bűnvádi perrendtartásunkban lefektetett nagy elveket ilyen kényszerűségből és szükségből hozott javaslatokkal, bár csak ideiglenesek is, nem szabad ok nélkül áttörni. De megmondja ugyan a javaslat, hogy csak három évre lesz érvényes, én azonban mégis félek attól, hogy a 3 év elteltével egy következő kormány azt fogja mondani, hogy egészen jól megéltünk "a bűnvádi igazságszolgáltatás terén három évig anélkül, hogy a vádat a főtárgyalás előtt megvizsgáltatták volna, anélkül, hogy az ügyészi vádak a vádtanács által felülbiráltattak volna, és majd a következő kormány azt a példát, amit neki ez az ideiglenes jellegű törvényjavaslat nyújtott, a védelem szabadságának és az emberi jogok megbecsülésének rovására a jövőben is állandósítani fogja. Azért az a véleményem, hogy az ilyen intézkedéseket, hacsak nem feltétlenül szükségesek, még ideiglenesen sem szabad alkalmazni, és a javaslatnak különösen ez a két szakasza lehetetlenné teszi a vádlottak részéről azt, hogy a főtárgyalási eljárás során bebizonyíthassák esetleg a maguk ártatlanságát és tisztességét, miért is a javaslatnak ezen intézkedései a jövő bűnvádi perek szempontjából, de abból a szempontból is veszedelmesek, amit épen el akar hárítani az igen t. igazságügyminister ur, t. i. hogy a bűnperek ne folyjanak olyan hosszadalmasan ; veszedelmes ez, mert a bűnperek egyszerűsítését és meggyorsítását akadályozni fogja, amennyiben akárhányszor az előzetes vizsgálat és az előzetes kifogások hiányában meg fog akadni a főtárgyalás lefolytatása és később merül fel annak szüksége, hogy a hiány pótoltassék. Másfelől pedig nincs meg a védelemnek és az emberi jogoknak sem az a biztonságuk, amit a bűnvádi perrendtartás azoknak a szerencsétleneknek, akik a büntetőbíróság elé kerültek, eddig nyújtott. Ezért én nagyon kérem az igen t. igazságügyminister urat, hogy mivel a cél érdekében ezen szabadságjogoknak és a védelem jogának ilyen korlátozására semmi szükség nincsen, méltóztassék ezeket az általam kifogásolt részeket konszideráció tárgyává tenni, mert amennyiben évi június hó 25-én, szombaton. az általam jelzett irányban ez a javaslat ki nem javittatik, amennyiben a hibák ki nem küszöböltetnek, én, mint jogász, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a törvényjavaslatot csak általánosságban is elfogadhassam. (Helyeslés balfelol.) Elnök : Szólásra senki sincsen feljegyezve. Kivan még valaki szólni? (Senki sem!) Ha szólni senki sem kivan, ugy a vitát berekesztem. Az előadó urat illeti a szó. Héjj Imre előadó: T. Nemzetgyűlés! Mindenekelőtt engedtessék meg nekem, hogy köszönetemnek és örömömnek adjak kifejezést afölött, hogy ilyentárgyilagos és magas színvonalon álló vita indult meg a szőnyegen lévő törvényjavaslatról. Ez nem is lehetett másként, mert hiszen a javaslat csak jogászi és T^jintetőjogi tételeket tárgyal, s így természetes, hogy mindenki a törvényjavaslat által maga elé tűzött cél szempontjából nézte a javaslatot. A magam részéről csak néhány olyan körülményre kívánok reflektálni, amelyeket igen t. képviselőtársaim itt felvetettek. ígérem, hogy igen rövid leszek. (Halljuk! Halljuk!) Tasnádi Kovács Jóózsef igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy ő belenyugodnék e javaslat rendelkezéseibe, ha azok csak az eddig felmerült bűncselekményekre vonatkoznának. Már előadói beszédemben rámutattam, hogy e javaslatra nemcsak azért van szükség, mert a bíróságoknak a kommunizmus alatt beállott szünetelése és a forradalmak alatti zavaros működése következtében az elbírálatlan bűncselekmények száma nagyon felszaporodott, hanem azért is, mert a háború és a két forradalom folytán egy bizonyos fokig megingott a lelkekben is az erkölcsi érzés, a bűnözési hajlam jobban kifejlődött, azt lehet mondani, ez vele jár e zavaros időkkel, amit csak tetézett az a körülmény, hogy elbírálatlanul feküdtek a bűncselekmények a bíróságok előtt, ami még inkább hajtotta az amúgy is hajlamos bűnösöket ujabb cselekmények elkövetésére. Mivel pedig előrelátható, hogy a bűnözési hajlam nem fog csökkenni, rövidesen maga a statisztika is mutatja, hogy az utóbbi időkben sokkal több bűncselekmény követtetik el, mint a békeidőben, azért a törvény készítői ugy kontemplálták a dolgot, hogy körülbelül három esztendő alatt, ha kellő és gyors megtorlásban részesülnek az elkövetett cselekmények, csökkenni fog a bűnözési hajlam is. De nemcsak arról van szó, hogy három évre terveztetik ez a törvény, hanem arról is, hogy a javaslat megadja a jogot az igazságügyminister urnák arra, hogy amennyiben ugy • látná, hogy már előbb bekövetkezett ez a kívánatos állapot, rendelettel maga is megszüntetheti a törvényjavaslat hatályát, vagyis ugy az ideiglenesség, mint az ideiglenességnek egy bizonyos megszorítása is módot ad az igazságügyministernek arra, hogy ha jelentések érkeznek a bíróságoktól