Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-215

14 Nemzetgyűlés 215. ülése 1921. évi június hó 21-én, pénteken. 185 és ezentúl a királyi törvényszékek csak a fontosabb ügyek elintézésével foglalkozhatnak. Minthogy ez igy van és ezt kétségbe vonni nem lehet, hiszen na statisztikánk lenne, kiderülne, hogy az ügyek kétharmad részétől menekül meg oly módon a törvényszék, akkor azt gondolom, hogy mert az anyagi törvénynek módosításával már elértük azt, amit az igazságügyi kormányzat eznttal céloz, oly messzemenő novelláris módosításához a bűnvádi perrendtartásnak, ennek a klasszikus törvénynek, amelyet igen nagy szellemek alkottak meg és ilyen nyugodt időben, a tudományos testületeknek jóváhagyása mellett, elhamarkodva ötletszerűen hozzányúlni nem szabad, nem szükséges. Veszedelem rejtőzik a javaslatban, mert habár hajlandó vagyok mindenben támogatni azt, hogy a régi ügyek végre befejeztessenek, ugy látom, hogy itt nemcsak a régi ügyekre vonatkozólag kérnek tőlünk törvényt, hanem az ujabb ügyekre nézve is, és főleg ezekre nézve, mert mikor a javaslat meg akarja szüntetni a restanciát, kevesbíteni akarja a hátralékot, tulajdonképen fokozza azt, Hiszen az ügyészséget, amelynek az lenne a feladata, hogy most azután igazán lásson a dolga után és készítse elő az ügyeket, juttassa a biróságokat mielőbb abba a helyzetbe, hogy Ítélkezhessenek, ujabb teendőkkel bizza meg, illetve átenged neki olyan ujabb területet, mint aminő a nyomozásban való közvetlen részvétel. Az ügyészek ebbe az uj szerepkörbe szépen bele fognak merülni, roppantul fogja őket érdekelni egyik-másik eset, mindegyik ügyésznek lesz egyegy ily esete, amely esetleg nagyon a szivéhez nőtt, amely az ambícióját felkelti, ebbe beletemetkezik és igy elmarad a többi ügy gyors elintézése. És minthogy vádeljárás van, a bíróság maga nem siettetheti az ügyeket, ott ülhet tétlenül, tehetetlenül, nem ad neki elég anyagot a más téren elfoglalt ügyész. Ez a törvényjavaslat tehát nemcsak hogy nem éri el azt a célt, amelynek érdekében alkották, hanem még fokozza is a restanciát. T. Nemzetgyűlés ! Egyetlen indoka a novelláris módosításnak az a gyakorlati cél lehetvén, hogy a múlt restanciái feldolgoztassanak, semmiképen sem tudom megérteni azt, hogy miért von szabályozási körébe olyan cselekményeket is, amelyek majd csak ezután, három éven belül fognak elkövettetni. Es különösen miért vonja szabályozása körébe ugy és némi tekintetben olyan kedvezéssel, hogy valósággal felhívásnak látszik arra nézve, hogy a büntetendő cselekmények elkövettessenek, szinte felhívás egyes körökhöz, akik benne a mai viszonyok közt kedvezményt, privilégiumot remélhetnek, hogy csak kövessék el ezeket a cselekményeket, mert az ügyészségnek megadott diszkrecionális jog mellett esetleg könnyen szabadulhatnak. • Nem pártpolitikai szempontból fogom fel a kérdést, t. Nemzetgyűlés, hiszen nekünk, ügyvédeknek, jogászoknak a bűnvádi perrendtartás, NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ, 1920—1921. — Sí. KÖTET. az anyagi büntetőtörvény és egyáltalában az egész igazi jogi törvényhozás kedvenc, tisztelt területünk, ez a mi kultuszunknak tárgya, amely kultuszt semmiféle politika kedvéért nem hagyunk el, ós amely kultusz területén és annak oltára előtt mi a világon semmi másért nem imádkozunk, csak azért, amiben bennünket a tiszta tudomány s a jog legmagasabb szempontjai támogatnak. Jó lenne, ha az egész törvényhozást 6Z Si szellem hatná át, mert nem ugy van az, hogy megvan a jogunk, a módunk és a többségünk, csak hozzunk tehát quantum szerint a törvényeket. A törvényeket elsősorban a tudomány hozza és másodsorban vagy vele együtt az életnek, az erkölcsi rendnek nagy követelményei. Ezeket a nagy törvényeiket, akármilyen hatalmas legyen is egy törvényhozás, egyszerűen azért, mert megvan a normális hatalma erre, meg nem sértheti. Nem lehetséges tehát, bármennyire is megvan a többsége talán itt a Házban most ennek a javaslatnak is, hogy a tudomány elveivel, megállapításaival szembehelyezkedve, egyszerűen praktikus okokból, mert az igy tetszik nekünk, hozzunk olyan törvény, amelynek pártját a világon sehol nem lehet találni. (Ugy van! balfelöl.) Az igazságügyi törvényalkotások terén, t. Nemzetgyűlés, a legnagyobb aggodalomra vagyunk ma feljogosítva. Minden, amit itt hosszú időn át látunk, csak arra mutat, hogy hatalmi érdekből fel akarják túrni ezt a területet is, amelyen azelőtt a tudomány uralkodott, magasabb szempontok uralkodtak, ahova nem férkőzhetett be eddig semmiféle hatalmi politika, ahol tényleg oltárra volt emelve a személyes szabadság, a vagyoni szabadság, az életnek, a becsületnek védelme, minden, ami a polgár osult államban értékeset jelent. És most naponként azt látjuk, hogy amig egyrészről más tárcák, de maga az igazságügyi kormányzat is résztvesz oly cselekményekben, oly kormányzati cselekmények inaugurálásában, oly jogszabályalkotásokban, amelyek a jog tiszteletének régi tárgyait, azok biztonságát kockázatossá teszik, a büntetőjogi törvényhozás terén sem a kellő komolysággal jár el, ami aggályos különösen a mai nehéz viszonyok között, amikor könnyen prédára kerülhet a polgári szabadság és a polgári élet vívmányainak minden értéke. Azt hiszem, t. Nemzetgyűlés, hogyha bármely időben ok volt arra, hogy a büntetőjogi szabályok szigorúságán enyhítsenek, legkevésbé alkalmas ilyesmire a mai idő, amikor a legnagyobb szigorra van szükség, mert az erkölcsi rend meglazult és annak szabályozása nem egészíti ki a törvényeket. Ma csaknem önmagukra vannak utalva a törvények, hogy a kellő fékezést kifejtsék azokkal szemben, kik a jogrenddel szembehelyezkedni merészkednek. Ily körülmények között nem látom helyesnek, ha törvényhozási intézkedésekkel a büntetendő cselekmények jelentőségét enyhítjük, az elkövetett cselekmények megítélését, megtorlását, illetőleg pedig lehetővé 24