Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-215
186 A Nemzetgyűlés 215. ülése 1921. évi június hó 2é-én, pénteken. tesszük azt, hogy egyik másik bűncselekmény megtorlása esetleg el is engedtessék. Azt a célt, hogy mi a hátralékot minél előbb feldolgoztatni segitsük, azt hiszem, el lehet érni azzal, ha egyrészről kimondja a törvény, hogy csak múltban elkövetett cselekményekre vonatkozhatik ez a javaslat, hiszen a múlt hátralékáról van szó, másrészről kimondja azt, hogy ez a törvényjavaslat, ez a novella, a novellában megirt különös perrend csak a vétségek területére szoritkozhatik. Amint láttuk, ma az anyagi büntetőjog szabályozása folytán a büntetendő cselekmények igen nagy része már úgyis vétségi területre szorul. Másrészről nem lehet fentartani azt az anomáliát, azt a lehetetlenséget, hogy amig igen súlyos büntettek is most egyesbiróság elé utaltatnak, a vétségeknek igen nagy száma ottmarad a hármastanácsu törvényszéknél, (ügy van ! balfelül.) Azzal, hogy a törvény bűntettnek minősített valamely cselekményt, már jelezte annak veszedelmességét, viszont, ha vétségnek minősitett egy cselekményt, jelezte, hogy az sokkal enyhébb. Ha tehát mi valami tekintetben enyhíteni akarunk, illetőleg garanciákat akarunk elejteni, a legkevesebb veszedelem akkor fenyeget bennünket, ha a kevésbé jelentékeny cselekményekkel szemben ejtjük el ezeket a garanciákat. Hogy a restanciák azután ne szaporodhassanak fel, itt már — habár, mondom, csak a múlt hátraléka feldolgozásának lehetővé tétele céljából — volna helye ennek a rendkívüli törvényhozási intézkedésnek, még inkább abba is bele lehet menni, hogy a jövőre nézve is három éven keresztül elkövetett vétségek még mindig egyesbiró előtt maradjanak. Már most igy felfogva a törvényhozás szóbanforgó kérdését, mi a helyzete ? Az, hogy a fenforgó büntetendő cselekményeknek nagy része úgyis vétség, és különösen az lesz az előzőleg hozott ll j anyagi jogi törvénynél fogva, másrészről az újonnan elkövetett vétségi cselekmények is három évig megmaradván az egyesbiró előtt, minden mód, minden lehetőség megadatik arra nézve, hogy a legsúlyosabb büntetendő cselekményekkel azonban a törvényszékek hármastanácsa foglalkozhassak és ezzel ezeknek elintézését illetőleg meglesz továbbra is a kellő garancia ugy a vád, mint a védelem szempontjából. Ne méltóztassék azt hinni, t. igazságügyminister ur, hogy mi ezeket a büntetendő cselekményeket azért akarjuk a hármastanácsok kezében hagyni, mert féltjük a vádlottakat. Inkább ugy van, hogy félünk attól, hogy nem kapják meg elég szigorúan büntetésüket. Méltóztassék csak elképzelni, t. Nemzetgyűlés és t. igazságügyminister ur, hogy ha a mai időben, amikor a társadalom egy része, egyes csoportjai kedvezményben részesülnek, amikor a társalom egyes részeit terror védi az ellen, hogy velük szemben a megtorlás bekövetkezhessek, ha ina pl, hatóság elleni erőszak miatt, tehát olyan cselekményért, amely ma mindennap előfordul' magánosok elleni erőszak, magánlaksértés, testi sértés miatt, amilyent mindennap elkövetnek az utcán egyes kis ébredő csoportok, odaállítják a mai irányzat oltalma alatt állókat az egyesbiró elé, akkor annak az egyetlen bírónak, szemben állván a társadalom privilegizált erőivel, nem lesz meg az az erkölcsi bátorsága, hogy a törvény teljes szigorúságával sújtson le, mert előre feszélyezni fogja, ha róla tudják majd, hogy azt a súlyos Ítéletet ő hozta. Ezért félnie és remegnie kell. Ellenben, ha hármastanács itél, egyrészt nem tudja meg az, akiről szó van, hogy ezek közül most már — szerinte — melyik a hibás és a bűnös abban, hogy szigorúan Ítéltek, másrészről pedig az a testület három bíróból álló testület, tanács lévén, az ez által meghozott Ítélet mégis tekintélyben is sokkal nagyobb, semhogy amiatt akárki is visszatorlással élni merészelne. Azonkívül szó lehet természetesen a védelem érdekeiről is, szó lehet arról is, hogy az egyesbirói eljárás hibájából esetleg több hónapon keresztül letartóztatásban, előzetes vizsgálati fogságban tartatik oly valaki, akiről az eljárás végén ki fog derülni, — talán a királyi tálalán, ahol a teljes garancia és a tudás egész mértéke biztosítva marad — hogy hónapokon keresztül ártatlanul volt letartóztatva. Mert amint Rassay Károly és Bródy Ernő t. barátaim felemlítették, az egyesbiró elé utalt esetek között igen komplikált tényálladéku, igen nehezen kielemezhető kritériumokkal rendelkező tényálladéku büntetendő cselekmények vannak, amelyeknek felismeréséhez, összehozásához nem elég egyetlen biró tudása, látóköre. Lehet ugyanis valaki igen kiváló büntetőjogász, azért még nem fog tudni megkonstruálni egy-egy ilyen büntetendő cselekményt, nem fogja tudni megállapítani azt, hogy negative mi a helyzet, hogy nem forog fenn büntetendő cselekmény, mert hiszen a javaslat 2. §-ába felvett tényálladékoknak igen nagy része erősen súrol más jogterületeket, a közjogot, közigazgatási jogot, hogy ne is beszéljek a magánjog területéről. Azért jók azok a tanácsok a bíróságnál, azért nagy garanciái az igazságszolgáltatásnak, mert minden téren gyakorlott, minden téren tájékozott, sokoldalúbb birák vehetnek abban részt. A büntetőtanácsban, ugyebár, lehet magánjogász is, aki a büntetőjogba bejátszó magánjogi kérdéseket, amelyek igen finomak, igen nehezek, igen komplikáltak, jobban felismerheti. Ha tehát az a hármastanács megállapítván a helyes diagnózist, látja, hogy bekövetkezhetik az, hogy a felsőbíróság jogi okból szabadon fogja bocsátani azt, aki bizonyos tényálladék alapján terhelve áll a bíróság előtt, akkor megvan a valószínűség, hogy már itt a hármastanács előtt kiszabadul, mert hiszen mindenfélekép, a tudás, a tájékozódottság szempontjából is megvolt a garancia már az elsőfokon ítélő tanácsban, hogy
