Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-215
A Nemzetgyűlés 215. ülése 1921 Rassay Károly : Ez magától értetődik ! (Zaj. Halljuk! Halljuk/ jobbfelőlj Elnök : Csendet kérek ! BrÓdy Ernő: En azt hiszem, hogy ez talán helyesebben fogja az intenciónkat is szolgálni és a szakasz szövegét előre vinné. (Zaj.- Halljuk ! Halljuk !) Igen t. Nemzetgyűlés ! Mag 6. szakasz sem lesz oly veszedelmes. Rassay Károly : De veszedelmes ! BrÓdy Ernő : Bocsánatot kérek, engedje meg a t. képviselőtársam, megmondom, miért nem lesz veszedelmes. Ha kimarad a hatóság elleni erőszak, kimarad a személyes szabadság megsértése, kimarad a magánlaksértés és a lopásért . . . Rassay Károly : Ugy van ! Akkor sem lehet ! (Halljuk ! Halljuk !) BrÓdy Ernő:... a... Ergadelmet kérek, már kijelentettem, hogy én nem vagyok hajlandó ezt az ügyet pártszempontból felfogni, (Helyeslés a bal- és a jobboldalon.) én ezt csak az igazságszolgáltatási szempontból vagyok hajlandó felfogni. Rassay Károly : Rosszul ! BrÓdy Ernő: Nem rosszul! Engedelmet kérek, hogy jól-e, vagy rosszul, azt magam Ítélem meg. Én pedig nem vagyok hajlandó az igazságszolgáltatás kérdéseit a pártpolitikának alárendelni. (Helyeslés balfelől.) Hogy ha az igen t. igazságügyminister ur az én indítványaimat és módositványaimat elfogadja, amelyekben szerintem, mindenféle tendencia elesik,— akkor, engedelmet kérek, semmiféle pártszempontot ide bemagyarázni nem lehet. Patacsi Dénes : Ez az igazság, helyes ! BrÓdy Ernő : Akkor egy pár bűncselekmény szempontjából, igenis, meg lehet tenni azt, amit az igazságügyminister ur itt javasol, — mert hiszen akkor egészen világos, hogy a dolognak nincs más célja, mint az ügyek egyszerűsítése és az ügyek elintézése, (Ugy van ! jobb felől.) ehhez pedig akár ellenzék vagyok, akár kormánypárt vagyok, akárki vagyok, nekem segédkezet kell nyújtanom, mint becsületes magyar embernek. (Ugy van! jobbfelöl.) Patacsi Dénes : Ugy van, egyforma törvényhozók vagyunk ! BrÓdy Ernő : Mondom, igen t. Nemzetgyűlés, a magam részéről még a vizsgálat és a nyomozás kérdésében is megtettem az igazságügyi bizottságban a magam előterjesztéseit és észrevételeit, s itt is, ha a vizsgálat során a terhelt érdekei meg lesznek óva, a magam részéről ennek a törvényjavaslatnak 7. §-át szintén elfogadhatónak tartom. A javaslat 8. §-a uj statáriális eljárást inaugurál azáltal, hogy a királyi ügyészség elé lehet állítani tetten kapás esetén a terheltet. Mindenesetre le van fokozva ennek a jelentősége a bizottság munkája után ; ez csak a testi sértés és lopás esetére és mint az igazságügyminister ur a bizottságban kifejtette, főleg a zsebtolvajokra vonatkozik, akikkel szemben valami különös kíméletnek tényleg nincs helye, s akikkel szemben tényleg azt.a . évi junim hó 24-én, pénteken. 183 nagy apparátust megmozgatni felesleges, mert ügyüket könnyen és gyorsan el lehet intézni. Maga az elv, amint itt statuálva van, nem szerencsés és nem helyes, mert utóvégre, még annak a zsebtolvajnak is lehet mentsége, mindenkinek lehet mentsége, senkit a maga mentségétől megfosztani nem lehet. Ismétlem, még a tolvajnak is lehet mentsége. Talán méltóztattak a napokban olvasni azt a nagyon érdekes esetet, egy előkelő urileány esetét, — azt hiszem, Bolváry Magdának hivják •— bejárta az összes lapokat az a hir, hogy ez a leány cselédminőségben beállott különböző helyekre és lopott ezeken a helyeken. Kiderült. hogy az a leöny öt gimnáziumot végzett és hogy azért lopott, hogy pénzt szerezhessen arra, hogy az érettségiét letehesse. Ugyebár, ha ilyen esettel állunk szemben, ezt sem lehet generalizálni. Még a tolvajnál is vannak különbségek. Minden bűnügy külön ügy, minden ügy konkrét ügy, minden ügy individualizálható. Épen azért akkor, amikor egyszerűsítés és gyorsítás címén belenyulunk a nemzeti és polgári jogokba, nagyon óvatosaknak kell lennünk, nagyon kell vigyáznunk ; a terhelt és a védelem érdekeit nem szabad mellőzni, nem szabad bagatelizálni. Mivel az ügyész&ég ugy is túlságos súlyban, fölényben van szervezeti intézkedéseknél fogva a védelemmel szemben, a védelemnek is meg kell adni a törvényben mindazon garanciákat, amelyeket egy becsületes igazságszolgáltatás a polgári jogok számára megkíván . Miután én a magam részéről azt látom, hegy az igen t. igazságügyminister urnák ebben a javaslatában megvan az a cél, amely az ügyek egyszerűsítésére vonatkozik, a magam részéről abban az esetben, ha módosításaimat a részleteknél elfogadja, a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Gerencsér István jegyző: Rup-rt R z?ő ! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Bár nem ugy látszik, az igazság az, hogy a jognak a legkényesebb területe a bűnvádi perrendtartásra vonatkozó törvényhozási terület. A bűnvádi perrendtartásnak, vagyis az emberek, mondjuk, a bűnösök és sokszor ártatlanok ellen büntetendő cselekmény miatt való eljárásnak a szabályai a személyes szabadságnak, a közrendnek, a közérdeknek is garanciái. A bűnvádi perrendtartás az a primae nonus, amely megakadályozza, tiltja, hogy a polgár a szabadságától birói Ítélet, garanciális eljárás nélkül megfosztassák; hogy az önkénynek egyszerű áldozatává legyen. Akkor tehát, amikor a bűnvádi perrendtartásról hozott törvényekhez hozzányúlunk, — amelyeket igen sok századnak gyakorlati tapasztalata és tudása elemzett ki, próbált ki, s ugy talált jónak, ahogy legutóbbi bűnvádi perrendtartásunkban, az 1896-iki törvényben is látjuk — ezt a legnagyobb óvatossággal, a legnagyobb félelemmel kell tennünk, (Ugy van ! a ssélsőbaloldalonj mert a bűnvádi permidben