Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-215

182 A Nemzetgyűlés 215, ülése 1921, 'évi Junius hó M-m, pénteken. nagyobb dolog, őrá nézve igen súlyos dolog, hogy őt 30 napra tiélték el egy kihágás miatt. Tehát minden ügy lehet igen egyszerű és igen bonyolult. Nem is a büntetőtörvényben foglalt minősítés dönti el ezt. Mert a büntetőtörvénykönyv megállapítja a büntettet, a vétséget, a kihágási törvény megállapítja a kihágást. A kihágás jön legalul, a kihágás a legcsekélyebb súlyú bűncselekmény, mégis mikor valaki kihágással is vádoltatik, rá nézve az a legnagyobb sólyu bűncselekménnyé lép elő, akárhogy van a törvény nomenklatúrája meghatározva. Fontos tehát az, hogy az a terhelt minden időben és minden módon védekezhessék, hogy meg legyen neki adva a védekezés joga, a védekezés szabadsága, hogy ő ne üttessék el egy jogtól, amikor ő hamarább bizonyíthatja be a maga igazát. Miért várjunk egy főtárgyalás meghurcolására, (Ugy van I a szélsőbaloldalon.) miért várjunk arra, hogy ő meghurcoltassék a sajtóban, a nyilvánosság előtt, amikor neki talán módja van a vádtanács előtt, az előtt a biró előtt a maga igazát kimutatni, a maga ártatlanságát bebizonyítani ? Nem kell akkor arra várni, hogy az az ember letiportassék, legázoltassék és oda vitessék a vádlottak padjára. Gaal Gaszton : Az élvezet ! Bródy Ernő : Élvezet ? Gaal Gaszton : Bizonyos köröknek ! (Ugy van ! jobbjelöl.) Bródy Ernő : Hát, bocsánatot kérek, én egyetlenegy polgártársamnak sem kívánom, hogy ilyen élvezetben részesüljön. (Derültség. Helyeslés.) Ellenkezőleg, óvni akarom őket attól, azt hiszem, hogy jogunk van ezt kérni és akkor, amikor az igen t. igazságügyminister ur rendelkezésére bocsátjuk az eszközöket és módokat, hogy az eljárást egyszerűsítse és gyorsítsa, arra kérjük, hogy ne tegye ezt meg a vádlottak rovására ; semmi szükség sincs arra. Ha pedig az igazságügyminister urat — amint én hiszem — e tekintetben nem vezetik tendenciák, akkor méltóztassék megengedni, hogy az a vádlott védekezhessék a főtárgyalás előtt, hogy ő a főtárgyalás előtt megtehesse a maga megjegyzéseit, a maga észrevételeit. (Helyeslés jobbfelől.) És bocsánatot kérek, hiszen a mi vád alá helyezési eljárásunk már maga egy fakultatív vád alá helyezési eljárás, tudjuk, hogy más bűnvádi perrendtartásokban és a mi 1896-i bűavádi perrendtartásunk előtt nálunk is egy kötelező vád alá helyezési eljárás volt, amely kötelező vád alá helyezési eljárás határozataival szemben psrorvoslatoknak volt helye a vádlott részéről, ugy hogy már maga a bűnvádi perrendtartás javított ezen az állapoton a dolog egyszerűsítése szempontjából. Mert itt már a vád alá helyezési eljárásban . . . Vázsonyi Vilmos : Azelőtt a tábláig ment ! Bródy Ernő : Ugy van !.. a vád alá helyezési eljárásban a vádlott részéről perorvoslatoknak helye niiics, őt a vádtanács rögtön vád alá helyezheti és ezzel szemban neki semmi jogorvoslata nincs. Ez tehát már maga egy fakultatív vád alá helyezési eljárás, amely bevált a gyakorlatban ; ő a vádirat ellen nem köteles kifogásokkal élni, de meg van a joga adva arra, hogy kifogásokkal éljen és e jogot szabad legyen neki érvényesíteni. _ Még egy további kritérium van, amely indokolja az én álláspontomat. Ugyanis a mi bűnvádi perrendtartásunk ismeri a közvetlen idézés intézményét. Ha tettenkapás esete forog fenn, ha a tettes a búi cselekményt a bíróság előtt beismerte és ha a beismerés a nyomozás és vizsgálat adataival összhangzásban van, kifogási eljárásnak helye nincs, a vádlott közvetlen idézést kaphat a főtárgyalásra. Tehát, ugyebár, a legsürgősebb esetekben és a kétségtelen, a vita nélküli esetekben megvan a jelenlegi perrendtartás alapján az eszköz és mód arra, hogy az eljárás ne legyen elhúzható, meg van adva az eszköz és mód arra, hogy a kifogás nélkülözhető legyen. Maga a közvetlen idézésre vonatkozó bűavádi perrendtartási rendelkezés kifejezetten kimondja azt, hogy közvetlen idézés esetén kifogásnak helye nincs. Amikor tehát, t. Nemzetgyűlés, ily garanciák állanak fenn, amikor a terhelt beismerése és a tettenkapás esetén joga van az ügyészségnek közvetlen idézéssel főtárgyalásra vinni a vádlottat, amikor vitás kérdés alig van, amikor nincs különös védekezésre szükség és lehetőség : akkor nem követtetik az az eljárás, ellenben minden más esetben, t. Nemzetgyűlés, legyen joga annak a vádlottnak a maga igazát, ártatlanságát, a maga védelmét még a főtárgyalás előadni. A két tárgyalás közötti különbség feltétlenül indokolja azt, hegy mi őt ebben a jogában részesítsük. Itt van továbbá, t. Nemzetgyűlés, a javaslat 6. szakasza, amelyről Rassay Károly igen t. képviselőtársam beszélt, amely szintén, abban az esetben, ha az igen t. minister ur elfogadja majd az én módosításomat, amely a 2. szakaszra vonatkozik és a hatóság elleni erőszak és személyes szabadság és magánlaksértés kihagyását foglalja magában, leegyszerüsittetik ; mert hiszen csak néhány bűncselekményről lesz szó, amelynél ez a szakasz alkalmazható. De itt is — amint ő kiemelte — én a magam részéről is figyelmébe ajánlom az igen t. minister urnák, hogy igy, a maga struktúrájában, ez a szakasz nem fogja azt a célt szolgálni, amelyet szolgálni kivan. Mert hiszen, mint az előttem szólottak kifejtették, abban az esetben, amikor a királyi ügyészség a vádat elejti és az eljárást megszünteti, a jelenleg érvényes bűnvádi perrendtartás szerint a sértettnek mint pótmagán vádlónak joga van átvenni a vádat. Ilyen körülmények között tehát akkor, amikor eltér a legalitás elvétől maga a javaslat és átlép az opportunités elvére, az egész eljárás csak ugy lehet teljes, ha a sértett a maga részéről szintén nem kívánj eljárás továbbfolytatását. Ugy, hogy én meggondolandónak tartom, nem lenne-e célszerű belevenni e javaslat szövegébe még azt is : »és a sértett szmtén nem kívánja a megbüntetését a vádlottnak«.