Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-215
'A Nemzetgyűlés 215. ülése 1921. évi június hó 24-én, pénteken. 381 a felállításáról. Ez újítás. Az igen t. igazságügyminister ur tudja legjobban, neki kell legjobban tudnia, bogy miiyen módon kell és lehet egyszerűsíteni az eljárást. Az igen t. igazságügymirdster úrhoz futnak be a szálak az egész országból arra nézve, hogy milyen bűncselekményeket követnek el leggyakrabban, melyeknek nem túlnagy a jelentősége és melyeknél lehet ennélfogva az eljárás egyszerűsítéséhez folyamodni. Objektíve el kell ismernünk, hogy vannak bizonyos esetek, amelyek nem birják el egy nagy főtárgyaiásnak, nem birják el a nagy bírói apparátusnak a megmozgatását és annak a terhét. Mi magunk, gyakorlati emberek, tudjuk és érezzük sokszor, hogy olyan bűncselekményeknél, amelyek egyszerűek, amelyeknél megvan, mondjuk, a beismerés, és amelyeknél a nyomozás és a vizsgálat nem sok adatot produkál, olyanoknál felesleges az a nagy szcenéria, amikor azok egyszerűen is elintézhetők. Én, mint jogász, azon az állásponton vagyoki hogy igenis, elvileg helyes, indokolt az egyes bírói intézmény felállítása és ebből a szempontból az igazságügyministec ur ezen javaslata ellen én a magam részéről kifogást nem teszek. Én tehát elvileg az egyes birói intézmény ellen állást nem foglalok. (Helyeslés a jobboldalon.) Vannak itt azután más reformok is. Más reformok, amelyek megbeszélése mindenesetre kívánatos és lehetséges. Itt van az a reform, amelyet az igen t. igazságügyminister ur az 5. §-ban statuál, amelyben az ügyészségnek is megengedi azt, hogy nyomozó cselekményeket önmaga is teljesíthessen. Ez a reformujitás. Idáig a bűnvádi perrendtartás szerint csakis a rendőri hatóságok teljesíthettek nyomozást, csakis a rendőri hatóságok teljesíthették az előzetes letartóztatást és a nyomozati cselekményeket. Most az igen t. igazságügyminister ur ezen javaslatában az ügyészségeket is felhatalmazza arra. Annak idején, az 1896-iki bűnvádi perrendtartás tárgyalása alkalmával az eredeti javaslat szintén felhatalmazta erre az ügyészségeket, azonban a képviselőház plénumában indítványt tettek, hogy az ügyészségnek ez a jog ne adassék meg, még pedig hivatkozással az 1877-iki ügyészi törvényre, amely törvény nem engedte meg az ügyészségeknek nyomozó cselekmények teljesítését. A plénum aztán visszautasította e javaslatot az igazságügyi bizottsághoz, ez átdolgozta azt és ma a helyzet ugy áll, hogy a jelenleg érvényes 1896-iki bűnvádi perrendtartás szerint az ügyészség ilyen nyomozó teljesítmények foganatosítására önmagában nincs jogosítva. A mostani javaslat sem rendeli el imperative az ügyésznek ezt a jogosultságát, hanem csak megengedi, hogy ő nyomozást teljesíthessen. Tudjuk azt, hogy ennek a forrása a gyorsított eljárás. A gyorsított eljárásban adták meg ezt a jogDt az ügyésznek. Ennek a jognak a gyakorlásához azonban nem elég msga a jogosultság, ehhez a technikai és fizikai lehetőségnek is meg kell lennie. Pető Sándor; Nagyon rossz tapasztalatokat tettek ! Bródy Ernő: Mondom, én nem megyek bele ennek a kérdésnek az elbírálásába. Egy aggályos szempont jelentkezhetik itt. T. i. az, hogy az az ügyész, aki a nyomozás stádiumától kezdve végig kisérte az ügyet és mint vádló ott volt az ügy egész folyamán, bizonyos ambícióját és prestizséjét köti ahhoz, hogy neki igaza legyen. Viszont más szempontból lehet ennek az eljárásnak előnye is. (Ellenmondások.) Sokszor szoktak panaszkodni bizonyos brutalitásokról. Ezek az ügyészi eljárással kapcsolatban teljesen ki vannak zárva. Mondom, a dolognak lehetnek előnyei, lehetnek hátrányai. A gyakorlat lesz hivatva megállapítani, hogy ez a lépés helyén való-e, hogy ez helyes ujitás-e. Erről ma ítéletet és véleményt olyan brüszken nem lehet mondani. Én azt mondom, hogy igaza van az igazságügyminister urnák, amikur a felhalmozódott sok bűnügy miatt keresi a módokat és eszközöket arra, hogy ezeket csökkentse, az eljárást gyorsítsa és egyszerűsítse. Ez helyes álláspont és ennek az eléréséhez neki segédkezet kell nyújtanunk. (Helyeslés a jobboldalon.) De amikor a célt nézzük, mindig néznünk kell azt is, hogy megfelelő eszközökkel törekszik-e az igazságügyminister ur a maga céljainak elérésére. Amikor ezeket nézzük, szem előtt kell tartanunk egyet. Amikor a cél helyes, akkor nem szabad olyan eszközökhöz nyúlnunk, amelyek a megtámadottnak, az üldözöttnek a helyzetét rosszabbá teszik, mint amilyenbe azelőtt volt. Ebből a szempontból én a magam részéről fontosnak tartom a vádirat elleni kifogások kérdésének a megbeszélését. Az igazságügyminister ur javaslata eltörli a vádirat elleni kifogást. A terheltnek a nyomozás és a vizsgálat szaka után a javaslat szerint a főtárgyalás előtt nem nyílnék alkalma aria, hogy a maga védelmét előadja, a maga ártatlanságát bizonyítsa. Én ezt helybelen újításnak tartom és már most jelzem, hogy a részleteknél erre nézve módosítást fogok beterjeszteni. Mi a különbség ugyanis a \ádirat elleni kifogás tárgyalása, a vádtanácsi eljárás és a főtárgyalás közt ? A vádtanácsi tárgyalás zárt tárgyalás, mig a főtárgyalás nyilvános tárgyalás. A vádtanácsi tárgyaláson a bűncselekménnyel gyanúsított terhelt a jogi kérdésekben, a bizooyitás kérdésében még mindig előadhatja ártatlanságának bizonyitására a maga védekezését. A főtárgyaláson ellenben már odakerül a vádlottak padjára, már meg van hurcolva, már nincs módjában a maga igazát olyan módon bizonyítani, hogy a gyanúnak még az árnyékától is megmeneküljön. Engedelmet kérek, akkor, amikor minden egyes ügy a terhelt ügye, akko r ez igen fontos szempont. Itt ne tessék olyan nagy különböztetéseket tenni, me T t akit sérelem é^, annak a maga dolga a legnagyobb dolog. Hallottuk a múltkor Gaal Gaszton igen t. képviselőtársamat, aki itt egy kihágási ügyet tett szóvá, amelyben őt 30 napi elzárásra ítélték, Neki ez a világon a leg-
