Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-215

Iá Nemzetgyűlés 215. ülése 1921. évi június kő 24-én, pénteken. 177 ződve arról, hogyha ezt megtörtént volna, akkor ilyen formában ez a javaslat nem került volna a Ház elé. Az igán t. igazságügyminister ur az egész javaslat indokolását abban közli velünk, hegy a büntető igazságszolgáltatás csőd előtt áll, mert az ügyek rendkívüli mértékben felszaporodtak. Ig3n örültem volna, ha az igazságügyminister ur, ugy, amint az régen szokásban volt, szives lett volna egyidejűleg statisztikát bocsátani a Nemzetgyűlés rendelkezésére, hegy a Nemzetgyűlés meg tudta volna azt Ítélni, hegy ezek a súlyos rendelkezések tényleg indokoltak-e azokkal a felszaporodott bűnügyekkel szemben, meg tudta volna Ítélni, hogy milyen természetűek azok a bűnügyek és nem valami más remédiumra kellett-e volna a minister urnák és a törvényhozásnak gondolnia . Én itt őszintén megvallom, az amnesztiára gondolok, mert ugy hiszem, hegy ezekben a felszaporodott bűnügyekben — különösen, minthegy maga a javaslat is ugy állítja be a dolgot, hegy itt csekély jelentőségű dolgokról van szó, amire különben bátor leszek visszatérni — az amnesztia lett volna az az eszköz, amellyel az igazságszolgáltatás terhén talán segíteni lehetne, és ez az eszköz, amellyel mindenütt éltek akkor, amikor ilyen forradalmi idők után igyekeztek a rendes igazságszolgáltatás menetébe beleilleszkedni. Nagyon örültem volna annak is, ha az igazságügyminister ur őszinte statisztikát terjesztett volna elénk a birói személyzet létszámáról. Amint méltóztatnak tudni, Magyarország területének több mint kétharmadát elvesztette, viszont épen a birói kar az, amelyből rendkívül sok menekült érkezett erre a kis, csonka területre. Igen tanulságos lett volna a Nemzetgyűlésre, ha szemléltetni méltóztatott volna előttünk azt, hogy ezek a menekült bírák milyen beosztásban, milyen elosztásban nyernek alkalmaztatást, hol, milyen ügyekkel foglalkoznak, és hogy még ezekkel sem lehet-e a felszaporodott munkaterhét legyőzni. Ezeket azonban legnagyobb sajnálatomra nélkülözni voltam kénytelen, s igy el kell fogadnom egyszerűen azt az indokot, amelyet az igen t. igazságügyminister ur előad, hogy olyan horribilis mértékben megszaporodtak a bűnügyek, hogy az igazságszolgáltatás, legalább a büntető igazságszolgáltatás, e javaslat nélkül csőd előtt állana. Nem tudok osztozni az igen t. előadó urnák érvelésében, amelyet a börtönök, a letartóztatási intézetek túlzsúfoltságára vonatkozólag előadott és azt mondotta, hogy ezen nem lehet segíteni ezen törvényjavaslat nélkül. Azt hiszem, hogy ez csak elszólás volt a t. előadó ur részéről, mert ő nagyon jól tudja, hogy bizony ezeknek a letartóztatott embereknek sorsán és a letartóztatási intézetek túlzsúfoltságán a jelenlegi jogszabály igénybevételével is igen könnyen lehet segíteni, hiszen igen tág latitüdöt adnak azok a vizsgálóNEMZETGYÜLESI NAPLÓ. 1920—1921, —- XI, KÖTET. bírónak, hogy szabadon bocsássa azokat az embereket, akiknek letartóztatása nem okvetlenül szükséges. Ez különösen az előzetes letartóztatásra vonatkozik, amint méltóztatott mondani, mert hiszen az előzetes letartóztatás amúgy is terminushoz van kötve és tulajdonképen a túlzsúfoltságot az előzetes letartóztatás nem is idézheti elő, csakis a vizsgálati fogság. Ami a törvényjavaslat konstrukcióját illeti, elsősorban a 2. §-sal kell röviden foglalkoznom. A 2., § sorolja fel ugyanis azokat a bűncselekményeket, amelyek miatt az igazságügyminister ur indokoltnak találta ezt a törvényjavaslatot és amelyekre nézve bizonyos könnyítéseket életbe akar léptetni. Az igen t. előadó ur, de az indokolás is valami olyan könnyedséggel odadobja, hogy ezek csekélyebb jelentőségű bűncselekmények. Bocsánatot kérek, ha végignézem a 2. §-t és végignézem a felsorolt bűncselekményeket, kénytelen vagyok megállapítani, hogy elejétől végig bűntettek vannak (Ugy van I Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) ilyen csekély jelentőségű bűncselekménynek minősítve. De nemcsak az nézem, hogy ezek súlyos büntetési tétel alá esnek épen bűntetti mivoltuknál fogva, hanem nézem azt, hogy milyenek azok a bűncselekmények, amelyeket az igen t. igazságügyminister ur a törvényjavaslat szempontjából csekély jelentőségüeknek minősít. Az első bűncselekmény, amelyre nézve azt méltóztatik megállapítani, hogy ez alkalmas ilyen leegyszerűsített eljárás során való megítélésre, a hatóság elleni erőszak vétsége és bűntette. T. Nemzetgyűlés ! Hivatkozom itt gyakorlati jogásztársaimra, akik meg fogják erősíteni azt az állításomat, hogy nincs egyetlenegy bűncselekmény sem, amelynek tényálladékának megállapítása még normális időkben is olyan nehéz volna, mint a hatóság elleni erőszak .bűncselekménye. Rupert Rezső: Ugy van! Rassay Károly : Ne méltóztassék elfelejteni, hogy ennek a bűncselekménynek meghatározásában és a bíróság megítélésében igen súlyos közjogi garancia van, mert a hatóság elleni erőszakot elbírálva, a bíró egyúttal elbírálja azt is, hogy az a hatóság, amellyel szemben az erőszak elkövettetett, törvényes hatáskörében járt-e el. Épen ezért nem találom alkalmasnak ezt arra, hogy ilyen leegyszerűsített eljárás elé utaljuk. Mai kialakulatlan viszonyaink között, amikor gyakran igazán még jogászemberek sem tudják a hatóság fogalmát a gyakorlati életben meghatározni, mert látunk különféle szerveket máról-holnapra ministeri rendelettel kreálva, ragaszkodnom kell ahhoz, hogy a hatóság elleni erőszak bűncselekményének elbírálása a legerősebb garanciákkal legyen körülvéve, mert itt az állampolgárok érdekéről, egy nagy közjogi garancia védelméről van szó. Minden állampolgárnak jogában van elbirálni a vele szemben álló hatóság tényét abból a szem23