Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-215

176 vi Nemzetgyűlés 215. ülése 1921 igazságügyminister ur az ügyészt, ezért adott be vádiratot, Paksy és Heltai ellen pedig nem utasította máig sem az igazságügyminister ur az ügyészt, tehát ez alszik. A 8. § tehát a polgáro­kat, a becsületes, az ártatlan polgárokat kétség­telenül kiszolgáltatja az ügyész önkényének, még pedig nem is ez a baj, hanem az, hogy kiszol­gáltatja a politikai kormány önkényének. Ezekben elmondottam azckat, amiket itt el­mondani kívántam Én természetesen nem törőd­hetem azzal, hegy tetszik-e valakinek, hogy mit mondok el, nekem kötelességem, mint gyakorlati jogásznak és mint képviselőnek is elmondani, hogy olyan törvényt ne hozzunk, amely a polgárok sza­badságát, még pecîig nem azt a bizonyos sokat emlegetett jogrendet, vagy az internáltakat, ha­nem becsületes, komolyan dolgozó, keresztény, magyar polgárok szabadságát veszélyezteti vagy veszélyeztetheti Ismétlem, — nehogy félreértessem — a ke­resztény nemzeti párt soha személyek ellen nem harcolt. Nehogy tehát az igazságügyminister ur azt higyje, hegy az ő személye ellen van kifogá­sunk ebben a tekintetben, megismétlem, hogy a keresztény nemzeti párt a kormánnyal szemben is épen azért nem fejezte ki bizalmát vagy bizal­matlanságát, mert fentartja magának a jogot, hegy minden egyes törvényjavaslatot a maga i ér­deme szerint bíráljon el, aszerint, hogy azt elfo­gadja-e, nem fogadja-e el, vagy pedig módosítást kivan azon. De az igazságügyminister ur szemé­lyét tiszteljük és becsüljük ugy, amint ő azt meg is érdemli. Ha azonban az igazságügyminister ur olyan lépést tesz, vagy olyan lépésre nyújt mó­dot esetleg az utódjának, vagy nem tudom kiknek, amely veszélyes a polgárokra, a keresztény magyar polgárokra nézve, ez ellen igenis minden egyes esetben felemeljük szavunkat, anélkül, hogy ne­künk kormánybuktatási tendenciánk lenne, annál kevésbé, mert mi ma még a kormánybuktatást is ártalmasnak tartjuk. Azt kívánom, hogy ez a törvényjavaslat ugy módosittassék az 1. és 8. §-ban, hogy határozot­tan ki legyen mondva, hogy a két szakasz esetei­ben ezek a szakaszok csakis az ezen törvény életbe­léptekor már folyamatban lévő bűnügyekben al­kalmazhatók, mert így kizárjuk azt, hogy később rá jehessen ezt vagy azt fogni bárkire és esetleg kortescélból, politikai tendenciával — amint ezt kifejtettem — becsületes, ártatlan polgárokra és ezáltal azok meghurcoltassanak A 8. §-nál pedig az a fcivánságom, hogy ne az ügyész tétessék meg mindenhatónak, hanem ugyan­ezen gyorsított eljárás mellett maga a vizsgáló­bíró hatalmaztassék fel az eljárásra, mert hiszen ahol ügyész van, mindenütt van vizsgálóbíró, sőt, ahol nincs is ügyész, mint járásbíróságoknál, még ott is van vizsgálóbíró, aki az eljárást intéz­heti. A javaslatot, mondom, általánosságban a rész­letes tárgyalás alapjául elfogadom» ElnÖk : Szólásra következik ? . cvi június hó 24-én, péntekért. Birtha József jegyző: Rassay Károly. Rassay Károly : T. Nemzetgyűlés ! Azokat a jogi aggályokat, amelyeket az előttem szólott t. képviselőtársam a javaslattal szemben kifej­tett, a magam részéről is teljesen aláírom. Legyen szabad azonban a javaslattal és a javaslat meg­születésének körülményeivel röviden foglalkoznom. Mindenekelőtt örömmel üdvözlöm, hogy az igen t. igazságügyminister ur feladta azt az elvét, amelyet a párbaj javaslattal kapcsolatosan han­goztatott, hogy nem lehet incidentaliter egy szerves törvényalkotásból egy-egy kérdést ki­ragadni és azt kodifikálni. Nagyon örülök neki, hogy az igazságügyminister ur ezt az elvet feladja, mert a legsúlyosabb helyen, a bűnvádi perrend­tartásnál törte át, melynek szerkezete igazán kellene, hogy egységes legyen, és hajlandó volt egy novelláris törvénnyel előállni. Minthogy én ebben a törvényjavaslatban semmi üdvöset és jót nem látok, legyen szabad legalább ezt az egy előnyét leszögeznem és remélem, hogy az igen t. igazságügyminister ur következetes lesz és a leg­közelebb tárgyalandó párbaj javaslatnál is em­lített szigorú jogi álláspontját hasonlóképen fel fogja adni. Teljes mértékben aláírom azt az aggályt is, amelyet előttem szóló t. képviselőtársam a javas­lat sürgősségével kapcsolatban itt elmondott. Lehetetlen ilyen fontos, súlyos törvényjavaslato­kat akként tárgyalni, hegy a bizottsági jelentést ma reggel kapják meg a képviselők és ugyan­akkor kell itt a törvényjavaslatot gyors iramban letárgyalni. Ez nem fog sem a Nemzetgyűlés te­kintélyének, sem pedig magának a törvényjavas­latnak és az azáltal érintett érdekeknek javára szolgálni. Nagyon nehezményezem, amint azt az igaz­ságügyi bizottságban is bátor voltam felemlí­teni több képviselőtársammal együtt, azt, hogy az igen t. igazságügyminister ur, amikor egy ilyen nagyhorderejű javaslatot hoz a Ház elé, nem hallgatta meg előbb a szakköröket. (Mozgás.) Erre a t igazságügyminister ur szives inteni, ugy mint az igazságügyi bizottságban is mon­dotta, hogy meghallgatta. De én nem ugy gondo­lom a meghallgatást, hogy az igen t. igazságügy­minister ur egy pár kedves, kellemes úriembert meghallgat egy házi ankéten, hanem ugy gondo­lom, hogy a törvényjavaslatot tessék kellő időben a nyilvánosság elé bocsátani, a jogi szakirodalom méltatása és kritikája elé engedni, hogy itt egy egészséges közvélemény kialakulhasson a szabá­lyozandó kérdéseket illetőleg. Különösen a mai viszonyok közt kell ezt kí­vánnom, amikor a Nemzetgyűlés összetétele is olyan, hogy ilyen szakkérdésekben kívülről kell támogatást hoznia. Helyesebbnek azt tartottam volna, ugy, mint az már más javaslatoknál is fel­vetődött, hogy ilyen fontos javaslatoknál az illető szakbizottság külső szakerők bevonásával tár­gyalná le az egyes javaslatokat. Meg vagyok győ-

Next

/
Oldalképek
Tartalom