Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-215

A Nemzetgyűlés 2lS. ulêsë 1921. avatkozás történjék abban a tekintetben, hogy bűnvádi eljárást lehet-e meg indítani az illető polgár ellen. És épen ezt a biztosítékot löki el a mostani törvényjavaslat. Ellöki pedig azáltal, hogy egyszerűen megteszi az ügyészt a bűnper feltétlen urává már a legelején és mindenféle nyomozást, mindenféle birói beavatkozást mellőz, egész a főtárgy alásig. Hát bocsánatot kérek, mi praktikus jogászok nagyon jól tudjuk azt, hogy egy emberre, különösen becsületes emberre és még inkább olyan emberre, akinek nincs külön összeköttetése, — mint amilyenek a legnagyobb részben, mondjuk, azok a földmives és kisgazda emberek, akik egyszerű ésszel nem is tudják felfogni, hogy tulajdonképen mi is történik — micsoda óriási hatással van, — vagyoni állásukra és erkölcsi nívójukra is — hogy egyszerűen megfogják őket és nem is álürügy ékkel, hanem ha valami hibát csináltak is, odadobják, mint valami bűnöst és vádlottat a főtárgyalás elé. Ez tönkretétele az exisztenciának. Ha ez zsebmetszőkre, kommunistákra, vagy olyan visszaeső bűnösökre vonatkozik, akkor semmi kifogásom ellene; ele a törvényt nem azért csináljuk, hogy már előre feltételezzük, hogy kristálytiszta igazsággal fog dolgozni az illető. A törvény épen olyan, mint a szerződés (Ugy van! a szélsöbalolaálon.); azért szükséges, hogy megfogjuk vele a gonoszságot és hogy ellene álljon minden visszaélésnek. Tehát én nagyon kérem a t. kormánypártot, méltóztassanak minket abban támogatni, hogy olyan törvényt hozzunk, amelyhez kétség nem fér, amely csak azt a célt van hivatva szolgálni és azt is szolgálja a maga intézkedésében, amelyet maga elé kitűz. Ez a törvény azonban ugy, ahogy van, ezt a célt nem szolgálja. Meg fogom azt is mondani, hogy ez a törvény még tnlajdonképen a gyorsítást és az egyszerűsítést sem fogja elérni tisztán csak abban az egy vonatkozásban, hogy nem foglalkoztat három birőt, csak egy bírót, ez elég, csak abban, hogy akár az ügyészt, akár mást teszünk meg ilyen hirtelen gyors faktornak, ezzel még nem oldottuk meg a kérdést, majd erre rátérek. Az akarat, hogy ledolgoztassuk a bírósággal azt a rettenetes nagy tömeg anyagot, helyes. De az, hogy a gyorsaságot az alaposság és az igazság rovására akarjuk mindenáron megvalósítani, ez már nem helyes. Márpedig ennek a törvényjavaslatnak a 8. §-a veszélyt rejt magában. Ez a 8. § nem is szolgálja a célt. Magában a 2. §-ban vannak felsorolva azok a bűncselekmények, amelyekre a kormány, illetőleg a törvény alkalmaztatja ezeket a kivételes gyorsított intézkedéseket. Hát ezek között — méltóztassanak jól megnézni különösen a Nemzetgyűlés jogász tagjai, akik itt vannak — mindjárt az első pontban van hatóság, elleni erőszaknak csoportosulás utján való elkövetése. Hát évi június hó 24-én, péniehen. 17S csoportosulni lehet 5—fi—8 embernek is. Ha én rosszindulattal vagyok, mint belügyminister vagy kormány vagy szolgabiró vagy utasított királyi ügyész, akkor nagyon könnyen meg tudom tenni hatóság elleni erőszaknak nyolc becsületes 48-as polgár csoportosulását, akik nincsenek megelégedve, mondjuk, a legitimitás bizonyos beállításával és csoportosulnak, lármáznak : rájuk fogom, hogy ezek alá tartoznak az 1914 : XL. te. 2. §-ának és bevitetem őket — elég hozzá két olyan Heltai és Paksi-féle tanú, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) — ezek pedig kaphatók, — (Ugy van ! a szélsöbalolaálon.) kaphatók pedig nemcsak a zsidók, hanem mások közül is, és egész szépen bezárhatom Tasnádi Kovács Józsefet, Nagy Pált, Bodor Györgyöt, vagy akárkit. Mire kisül a bíró előtt a főtárgyaláson az, hogy ebből egy szó sem igaz, akkorára tönkre van téve a tekintély, tönkre van téve az erkölcsi nívó, az anyagi bázis. T. Nemzetgyűlés! Itt van a testi sértés esete. Hiszen, kérem, én mint választási kortes olyan szépen tudok inszcenirozni egy választási verekedést, hogy abból én akár tettenkapást csinálok; ugyanaz az eset: megint tönkreteszek egy csomó becsületes polgárt. A személyes szabadság megsértése ismét kritikus. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Nem vonatkozik erre a javaslat ! Tasnádi Kovács József: Ismerem a szakaszokat, tisztelt igazságügyminister ur, elolvastam a törvényt és el is hoztam a könyvet. Nem azt mondom én, hogy az igazságügyminister ur igy akarja csinálni. Azt mutatom ki, hogy ha egy igazságügyminister oda fog ülni, mint ahogy a darabont-korszakban ott ült, már akkor nyakon foghatja a legbecsületesebb, legtisztességesebb, legártatlanabb embert a törvény alapján. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: Kérem, a 8. §-t méltóztassék elolvasni az igazságügyi bizottság szövegezésében ! Tasnádi Kovács József: Eátérek. Nemcsak a tettenkapásról beszélek én most. A 2. §-ba való cselekményekről beszélek. Itt van a magánlaksértés, a Btk. 333. §-a is. Megtörténhetik pl., hogy bemegyek egy lakásba egészen ártatlanul, ott van két hamis tanú, akit előre oda vittek ; mostanában ez divatos ; Friedrich István is a szerzett tanuk hamis vallomása alapján ül a vádlottak padján, vagyis nem is tanuk, hanem hamisan vallott vádlottak vallomása alapján. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás.) Ez egy külön uj jogi specialitás. Ilyen két tanúval engem, aki semmit sem akartam abba a lakásban, a magánlaksértésnek nemcsak gyanújába lehet keverni, hanem vádlottként kezeltetni is az ügyésszel. A főtárgyaláson ugyan ki fog «ülni, igen tisztelt minister ur, hogy semmit sem csináltam ; de ajskor én már nagyon jól nézek ki, mert végighurcoltak minden lapban, minden társadalmi klubban, az ügyvédi kamara