Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-215

114 À Nemzetgyűlés 215. ütése 192Í. évi június hó 24-én, péntekem. fegyelmit indít ellenem és mindenféle meghurcolásnak ki vagyok téve és a klienseim is ott fognak hagyni, mint megbízhatatlan, bűnös embert. Így lesz a gazdával, a kereskedővel és mindenkivel. Tessék jól megfigyelni, tisztelt igazságügyminister ur, hogy mit mondok én. Nem azt mondom, hogy ön fogja ezt igy megcsinálni. A világért sem ! Hanem azt mondom, hogy ennek alapján meg lehet ezt nagyon kis rossz indulattal, egy kis politikai tendenciával csinálni. Méltóztassanak arra gondolni, micsoda hullámokat vert föl itt a — szerintem egyáltalában nem bolygatandó — királykérdés. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Miért ne lehessen bolygatni ?) Most, kérem, szemben áll egymással két tábor, és akkor, amikor ez a kérdés kiélesedik, jön egy igazságügyin inister esetleg, aki kapható lesz arra, — hiszen ilyen már volt a mi politikai életünkben — hogy egyik vagy másik párt élére álljon és összefog a belügyministerrel és az egész kormány ilyen tendenciával fog fellépni. Mit fognak ezek majd a más nézetüekkel csinálni ? Tönkreteszik, lehehetlenné teszik. Ezzel a paragrafussal erre módot adnak, ha ez igy maradna. T. Nemzetgyűlés ! Hogy ez azután gyorsítaná az eljárást, abban nem tudok annyira bizni. Miben áll"ugyanis a gyorsítás? Ez tulajdonképen itt a 8. §-ra van bazirozva. Itt elviszik az ügyészségre a tettenkapott egyént, — majd arra is kitérek, hogy mi is tulajdonképen az a tettenkapás — odaadják neki s az három nap alatt előkészíti az ügyet a főtárgyalásra. Most tessék figyelembe venni, hogy mi fog törtenni a főtárgyaláson. Nem lehet elhinni azt, hogy a főtárgyalási bíróság, amely három okos, komoly, igazságos bíróból áll, csak ugy mir nichts, dir nichts elitéljen valakit csak azért, mert az ügyész eléje állította, A bíróság egész komoly szemmel fogja a vád és a védelem bizonyítékait figyelembe venni, még pedig ugy, hogy ha azok nincsenek előtte, akkor elrendeli a beszerzésüket. Mi következik ebből? Az, hogy az egész ügyet visszaadja az ügyésznek, visszaadja a vizsgálóbírónak és utasítja arra, hogy rendes eljárást folytasson le. Nem értünk tehát vele semmit. Van a tettenkapásnak egy esete, amely alkalmazható azokban az esetekben, — szerintem kis módosítással — amint azt az igazságügyi bizottság beállította, De ezt sem érhetjük el. Egyet azonban elérhetünk, ha nagyon forszírozzák a 8. §-t vagy az egész törvényjavaslatot : azt, hogy a bíróság gyorsan fog intézkedni, de rosszul fog intézkedni. Akkor majd el fognak Ítélni ártatlanokat, fel fognak menteni bűnösöket s a felebbviteli fórum intézkedik azután legjobb belátása szerint. Itt a veszedelem abjban van, hogy a királyi ügyész mindenhatóvá van téve. A királyi ügyész biróember s ha az ügyész a maga eszejárása,, gondolkozása és akarata szerint intézkedhetik, még ebbe is belenyugodnék, de a dolog nem igy áll. Nagyon tisztán tudjuk azt, hogy a királyi ügyészt a kormány az igazságügyminister utján egyenesen utasíthatja arra, hogy mit tegyen. Ez nem is nyilt titok, hanem ez egy nyilt dolog, ez igy van. Ennek megvan a maga alkotmányjogi és politikai oka. Azonban utasíthatja az igazságügyminister az ügyészt olyanra is, amit meg nem tenne magától, mert bírói észjárása és lelkülete nem engedné. Köteles azonban megtenni, mert ha nem, akkor ennek az lesz a következménye, hogy ott kell hagynia az ügyészi állást és akkor majd Budapestről Salgótarjánba helyezik el járásbirőnak. Tehát mégis terrornak van kitéve. Az ügyész kénytelen az utasítást elfogadni, el is fogadja, Ha egy olyan politikai tendenciájú igazságügyminister adja az utasítást, aki határozottan politikai tendenciával dolgozik, akkor az felhasználja ennek a törvénynek 2. §-ában foglalt mondvacsinált eseteket és akkor tönkreteszik itten a becsületes polgárokat. Erre nézve igen eklatáns esetet hozok az igazságügyminister ur' tudomására. Azt hiszem, hogy ő tud is erről. A darabont-korszak alatt történt meg Debrecenben, hogy darabontirányu utasítást kapott az ottani királyi ügyész, dr. Galánfy János, aki kiváló jogtudós, derék magyar ember. Egyenesen megtagadta az engedelmességet. El is tették, de kaptak helyette nyomban egy másik királyi ügyészt onnan az oláh vidékről, aki aztán Debrecenben mindent megtett, és becsületes előkelő polgárokat vitetett be és csukatott le. Ez az az ügyészi utasítás, amelyhez csak egy rosszakaratú kormányintézkedés szükséges és a legbecsületesebb embereket teszi tönkre, mert hiszen nem áll minden ügyész ellent, mert bár a Galánfy Jánosok igen gyakoriak a királyi ügyészek között is, de nem minden királyi ügyész ilyen. Itt a veszedelem. Most mi a tettenkapás ? Nemrég az igazságügyminister ur itt egy esetben dokumentálta a tettenkapás magyarázatát. A tettenkapás esetei ugyanis a bűnvádi perrendtartás 142. §-ának 1. és 2. pontjában vannak felsorolva. Azonban az igazságügyminister ur gyakorlatilag bizonyos előtte történt szines beállítás miatt két képviselőt csak azért, mert autóra ültek és mentek egy bizonyos irányba, egyszerűen lefogatott. (Mozgás.) Nem az igazságügyminister ur csinálta ezt, azt tudom, de az igazságügyminister ur maga kijelentette, hogy ő rendelte el, én tehát ezen az alapon vagyok. Ez egyetlen jogászember előtt sem képez tettenkapást. Sem az előkészületi cselekmény, sem a tendencia nem elég a tettenkapásra. Hogy mi a 142. §-nak két esete, meg fogom mondani, s ebben is meg méltóztatnak a veszélyt látni rögtön. A 142. § azt mondja, hogy ha valaki rajtaéri a bűncselekményen a tettest vagy részest, elfoghatja. Bodor György: Nem sötétben csinálja!