Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-215

172 „l Nemzetgyűlés 215. ülése 1921. évi június hó 24-én, pénteken. amely a keresztény magyar polgárokat védtelenül, ártatlanul kiszolgáltatja egy esetleg a hatalmával visszaélő kormánynak vagy hatóságnak. Kénytelen vagyok visszamenni, t. Nemzetgyűlés arra az alaptörvényre, amelyet a mostani törvényjavaslat egyszerüsiteni akar, a büntetőperrendtartás törvényére, az 1896. évi XXXIII. t-cikkre. Nem akarok hosszadalmas lenni, de mégis kénytelen vagyok megismertetni a t. Nemzetgyűlés igen t. tagjaival azokat a körülményeket, országgyűlési eseményeket, amelyek ezen törvény létrehozásánál előállottak, abból a szempontból, hogy a »bűnvádi eljárás« ellen megvédjék az ártatlanul feljelentett polgárok nyugalmát. Ezeket az adataimat az 1896. évi országgyűlési napló XXXIV. kötetének 28., 24. és 32. lapjain meg méltóztatnak találni, úgyszintén ugyancsak az 1896. évi országgyűlési irományok XX VII. kötetének 870. számában a 38., 89. és következő lapokon s a 103. lap hatodik bekezdésében. Ezekből meg lehet állapitani, hogy tisztán azért, bogy a darabont-korszakban, vagy a labanckorszakban és a magyar történelemben nagyon sokszor előfordult politikai hajszáktól és ilyen bűnügyi üldözésektől megmentsék a polgárokat, kétféle eljárást statuáltak a büntetőperre. Ezt nem én mondom, ezt maga a törvényjavaslat mondja és az ott szereplő igen tekintélyes jogászok, akik közül kettőre, a törvényjavaslat előadójára, (Jhorin Ferencre, s az akkori igazságügyministerre, Erdélyi Sándorra hivatkozom. Ezek azt állapították meg, hogy mielőtt bűnvádi eljárás indíttatnék, a kir. ügyész, illetőleg a kir. ügyész indítványára a nyomozó hatóság köteles egy előkészítő eljárást lefolytatni. Ennek az a célja, hogy jobbra is, balra is adatokat szerezzen a nyomozó hatóság a tekintetben, hogy 1. forog-e fenn egyáltalán bűncselekmény, 2. ez a bűncselekmény nyomatékos gyanú alá vonhatja-e az illető feljelentettet, vagy az ügyész által kérdőre vont egyént. Mindaddig, mig a vádhatóság a bűnvádi perrend javaslatának indokolása szerint a vád szempontjából ezt meg nem állapítja, s a vizsgálóbíró helyben nem hagyja, bűnvádi eljárás nincs. Kifejezetten meg lehet, állapitani, sőt maga Chorin Ferenc mégis mondja az indokot, hogy miért teszik ezt. »A polgárok joggal követelhetik, hogy törvényes ok nélkül ne zaklattassanak és ne kevertessenek alaptalanul a mindig súlyos erkölcsi hátrányokkal járó büntető eljárásba. A nyomozásnak tehát a javaslat határozott intézkedése szerint nemcsak fiz üldözés í\ célja, hanem feladata az is, hogy a bíró előtti zaklatásnak eleje vétessék.« Maga a törvényjavaslat elmondja, hogy a bűnvádi eljárás megindításának feltételeit törvényben kell megállapítani és ezt a törvény 1. §-a állapítja meg. Törvényben meg kell határozni, hogy ki, kit és mikor vonhat büntető eljárás alá. A javaslat ezt négy feltételhez köti — szóróiszóra idézem — »1. bűncselekmény nyomatékos gyanúja, 2. törvényes vád, 3. törvényes bíróság, 4. törvényes eljárás feltétele«. Ennek okául ezt adja elő : »Az első kellék (vagyis a bűncselekmény nyomatékos gyanújának megállapításának feltétele az alaptalan nyugtalanitástól kívánja megóvni a polgárokat. Általános természetű utasítás akar ez lenni, mely inti a közreműködő hatóságokat, hogy azt a súlyos következményű lépést, mely az embernek mintegy hivatalosan gyanússá nyilvánításában áll, csak lelkiismeretes megfontolás után tegyék meg«. Ezekből megállapítható az, ami különben a büntető perrendtartás 1. §-ában is le van fektetve, hogy tulajdonképen birói eljárás nem más, mint maga a bűnvádi eljárás. Minden azt megelőző eljárás a becsületes, ártatlanul meghurcolt polgárok érdekében hozatott be, s épen olyan előkészítő eljárás, mint ahogy a tisztviselői fegyelmi eljárásban van egy u. n. fegyelmi eljárást megelőző vizsgálat. Ez helyes is, mert a polgárok jogait épen azért kell védeni a bűnvádi perrendtartásban, mert a bűnvádi perrendtart as a vádelven alapszik. De épen azért, mert a vádelven alapszik, maga ez az alaptörvény nem szolgáltatja ki egyenesen az ügyésznek a feljelentettet, hanem kötelezi a hatóságot s az ügyészt is arra, hogy a vizsgálóbíró elé vigye azt a kérdést, vájjon helyes-e még az ügyésznek felfogása, — pedig az ügyész maga is bíró ember, — forog-e fenn bűncselekmény, vagy bűncselekménynek nyomatékos gyanúja terheli-e az illetőt. A bűnvádi perrendtartás megmondja, hogy mikor kezdődik a bűnvádi eljárás, a 105. §. második bekezdésében, egybevetve a 102. §-szal. A 102. § ugyanis elmondja, hogy a vizsgálatnak nincs már egyéb feladata, mint a főtárgyalás előkészítő feladatait összeszedni. A 105. § második bekezdése pedig ezt mondja : »Ha a vizsgálat elrendelését, az arra jogositott vádló indítványozta, vagy a terhelt maga kérte és a vád tárgyává tett cselekmény miatt bűnvádi eljárásnak helye van, a vizsgálóbíró elrendeli a vizsgálatot, ellenkező esetben elutasítja az indítványt.« Itt állapítja meg tehát először a vizsgálóbíró azt, — a törvény kifejezetten mondja — hogy van-e helye bűnvádi eljárásnak vagy nincs. Eddig a fázisáig tehát a bűnügynek nincs megindítva a bűnvádi eljárás. Ezeket azért adtam elő, t. Nemzetgyűlés, hogy méltóztassanak látni, hogy mikor azt az alaptörvényt — ne alkotmányjogi alaptörvényt méltóztassanak venni, hanem ennek a javaslatnak az alapjául szolgáló törvényt : — az 1896 : XXXIII. tc.-ket megcsinálták, micsoda féltékeny gonddal őrködött akkor a kormánypárt, épen Erdélyi igazságügyminister maga is azon, hogy valahogy a polgárok nyugalma meg ne zavartassék, a polgárok valahogy oda ne legyenek dobva az ügyész, vagy a rendőrség, vagy a csendőrség kezébe, hanem minden esetben birói be-