Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-213
A Nemzetgyűlés 213, ülése 1921. évi június hó 22-én, szerdán. 149 tegyek, közbeszóltam, hogy tanácsos-e ezzel az üggyel most foglalkozni. Nagyon sajnálom, hogy kell a nyilvánosság előtt erről beszélni, mert nem tudjuk, hogy milyen következése lesz ennek. Már egy régebbi interpellációnak is súlyos következményei lettek épen az állatkivitel tekintetében. Ennek is lehetnek ilyen következményei. Nálunk az állatoknál, mint ahogy Kállay t. képviselőtársam is emiitette, nagy szaporulat állott elő. A szaporulat azért állott elő, mert a húsfogyasztás megcsökkent Magyarországon (Mozgás.) és a szaporulatot nem lehetett elhelyezni. Mi ebből a szaporulatból bizonyos mennyiségre kiviteli engedélyeket tényleg adtunk ki. Kerekes Mihály : Az volt a baj, hogy keveset adtak! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister; A kiviteli engedélyek megadása roppant kellemetlen dolog a ministerre nézve. Hogy a kiviteli engedélyeket kik kérik, arról nem vagyok hajlandó listát terjeszteni a Nemzetgyűlés elé, bejelentem azonban a következőket : A ministertanácsba vittem már kétszer-háromszor az ügyet és most folyamatban van az intézkedések megtétele, amelyeket még most nem hozhatok a nyilvánosság elé. Ezek az intézkedések arra vonatkoznak, hogy a kivitelre ne kelljen engedélyt kérni és ne kelljen válogatni azok között, hogy ki kapjon engedélyt és ki nem. (Helyeslés.) Ez az intézkedés már megtörtént, a ministertanács elfogadta és én ezt az intézkedést életbe fogom léptetni. (Általános he j lyeslés.) Most ismét azt mondja a t. képviselő ur, hogy hozzam ide azoknak a névsorát, akik engedélyt kaptak. A névsor megtekinthető a földmivelésügyi ministeriumban, de nem vagyok hajlandó a Nemzetgyűlés elé hozni ilyen listákat, mert vagy van bizalma a Nemzetgyűlésnek a minister iránt, vagy nincs. Mindenféle intézkedést nem lehet a Nemzetgyűlés birálata alá helyezni, mert az intézkedések reszortdolgok és minden reszortüggyel nem tud itt foglalkozni a Nemzetgyűlés. Ami azt a bizonyos szabolcsi marhakivitelt illeti, engedelmet kérek, ameddig én kvantumhoz voltam kötve, hogy ennyi vagy annyi darabot adhatok ki, akkor, ha ennyit kiadtam és azután jön valaki kérni, akkor természetesen nem adhatok ujabb engedélyt addig, amig a ministertanácstól meghatalmazást nem kapok arra, hogy azt a létszámot felemeljem. Ez történt a szabolcsmegyeiek kérvényével is. Ok egyszerre 5000 darab állatra kértek kiviteli engedélyt, holott összesen sem volt annyira engedély kiadható abban az időben. Nem volt tehát módomban megadni a kiviteli engedélyt arra az 5000 darab marhára, de olyan módon mégis kiadtam nekik engedélyt, hogy voltak olyan engedélyesek, akik nem váltották ki az engedélyt s igy azok visszamaradtak, ebből adtam a Szabolcsmegyei Gazdasági Egyesületnek, és pedig olyan számban, amilyen számban egyes engedélyes abban az időben azokon a listákon egy sem kapott. Nem volt módomban megadni 5000 darab marhára az engedélyt, mert nem volt meghatalmazásom a ministertanácstól arra nézve, hogy annyi állatra kiviteli engedélyt adjak. Arra pedig, hogy a gazdasági egyesület bonyolitsa le az állatkivitelt állami felügyelet alatt, én nem vállalkozom. Ezek az ügyletek mind olyanok, hogy legjobb szabadkézből megcsinálni, (ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és aki megkapja az engedélyt és lefizeti az illetéket, az vihesse ki azt az állatot. Az, hogy én Kállay András t. képviselőtársamat ugy fogadtam, hogy az ügyet nem lehetett elintézni, ugy áll, ahogy mutatják a következmények. Odajöttek állatkiviteli engedélyért és kaptak állatkiviteli engedélyt de miután nem 5000 darabra kaptak engedélyt, visszautasítják az egészet. Teljes joguk van ahhoz, hogy visszautasítsák. A ministerek azonban olyan helyzetben vannak, — azt hiszem ministertársaim is — hogy annak az időnek, amelyet szakügyekben a ministerium belügyeire kellene fordítania egy ministernek, a tulajdonképeni munkára, saját tárcájának dolgaira, hogy annak ügyeit elláthassa, ennek majdnem 100%-át elveszik a magánkihallgatások. (Ugy van ! Ugy van! a jobboldalon). Sőt 100°/o-nál többet is elvennének, ha lehetne. Ha 24 órából állana egy napi foglalkozási idő, ezalatt is folyton jelentkeznének magánfelek kihallgatásra. Nem hiszem, hogy képviselőtársaim nagyon panaszkodhatnának arról, hogy lehetőleg mindenkit nem fogadok a legnagyobb munkaidőben vagy olyan időben is, amikor a referensek ügyeit kellene ott a ministeriumban elintéznem és amikor ott várnak aktákkal a referensek. Akkor is fogadom a képviselő urakat. De bocsánatot kérek, valami idejének mégis kell az embernek lenni arra is, hogy dolgozzék a ministeriumban, mert lehetetlen dolgozni, ha az ember mindig magánfeleket fogad. A t. képviselő urat is fogadtam, mint már máskor is, többször is nagyon szívesen, akkor azonban olyan időben jelentkeztek, hogy az ebédemet kellett értük ott hagynom, mert berontottak valósággal a ministeriumba. Ilyen körülmények között, ha a képviselő ur azt mondja, hogy ideges voltam, megengedem, hogy ideges lehettem abban a pillanatban, de a képviselő ur is oka volt annak, mert mégis mindennek meg kell keresni valami idejét és formáját. (Helyeslés jobbfelöl.) Ami pedig a gazdasági egyesületek, szövetkezetek és más ilyenek szállítási ügyét illeti, mondhatom, hogy a szállításnál mindig előnyben részesülnek ilyen egyesületek és szövetkezetek. Ami a gazdasági egyesületek külön működését illeti, nem tehetek kivételt. Nincs módomban elengedni az inkamerálási összeget, mert ez ministertanácsi határozaton alapul, nem én határoztam el. Hiába kéri tőlem a szabolcsmegyei
