Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-213

À Nemzetgyűlés 218. ütése 1921. évi június hó 22-én, szerdán. 147 (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Ennek következtében kérem az igen t. Nemzetgyűlés szives türelmét és ügyemben segítségét. (Halljuk ! Halljuk ! balfelölj Igen t. Nemzetgyűlés! Szabolcs vármegye legutóbbi közgyűlésen a gazdák között megbeszélés tárgyát képezte, hogy miként lehetne a marha árának katasztrofális esését megakadályozni. Nálunk ugyanis, Szabolcs vármegyében helyzet, hogy dacára a hosszú román megszállásnak és dacára az általuk rekvirálásnak nevezett mindennapi rablásnak, a marhaállomány eltávozásuk után megszaporodott, először is a természetes szaporodás miatt, azután különösen azért, mert elhitették a néppel, illetve hire terjedt, hogy a pénz értéktelen, tehát mindenki állatba ölte a pénzét, annyira, hogy még román megszállott területről is igen nagy kontingenst hoztak át, nemcsak a szomszéd vármegyéből, aztán tekintettel arra, hogy a húsfogyasztás a minimumra apadt le: nálunk — mondom — a szarvasmarhaállomány megszaporodott annyira, hogy azt legelővel ellátni teljességgel lehetetlen, mert ha volna is legelő, itt van egy 200 aláirásos, kerületemből ma érkezett levél, amelyben az van irva, hogy egy hold sertéslegelő 1200 korona és egy hold juhlegelő 2000 korona. A marhaállományt ennek folytán harmadrészében sem lehetett elhelyezni, az ma is jászolhoz van kötve, viszont nem volt mód és alkalom az értékesitésére sem, mert hiszen a piacon az árak a tizedrészükre estek le, annyira, hogy a legutóbbi országos vásáron, ahová 3000 szarvasmarhát hajtottak fel, csak 7 darab cserélt gazdát. (Mozgás.) Mindezek tudatában a Szabolcsvármegyei gazdasági egyesület egy ülést tartott, amelyen én azon nézetemnek adtam kifejezést... Szabó István (nagyatádi) földmivelésiigyi minister : Jó lesz ezt az entente tudomására hozni, hogy mennyi állatunk van! Kállay András : Zsákba macskát nem árulok, az entente úgyis a vesénkbe lát. Méltóztassék a minister ur feltételezni, hogy Kállay András a hazának nem akar ártani ! Szabó István (nagyatádi) földmivelésiigyi minister: De hibát elkövethet! Kállay András: Tessék elhinni, hogy az entente jobban tudja, hogy Nagyméltóságodnak a zsebében mi van, mint Nagyméltóságod! (Derültség.) Szabó István (nagyatádi) földmivelésiigyi minister : Azt már nem hiszem ! (Derültség.) Kállay András: Igen t. Nemzetgyűlés ! Ennek a tudása és belátása birt engem arra, hogy a vármegyei gazdasági egyesület választmányában azt indítványozzam, hogy kérje fel a választmány a minister urat arra, hogy épen ugy, amint túl a Dunán kivitt az állam marhát és szép haszonnal értékesitette, jöjjön el az állam Szabolcs vármegyébe is, szedje össze a felesleget és értékesítse. Ezáltal gondoltam megállapíthatónak a Hagy áresést. Vagy ha az állam efre hajlandó nem volna, adjon a gazdasági egyesületnek közvetlen állami felügyelet alatt — ezt hangsúlyozom — állatkiviteli engedélyt. A gazdasági egyesület ilyen értelemben irt fel a minister úrhoz, 5000 drb. szarvasmarhára kérve állatkiviteli engedélyt, s kapott 250 drbra. Ez interpellációmnak egyelőre első bevezető része. A másik a burgonyakiviteli ügy. Szabolcs vármegyében hire terjedt annak, hogy a sza* bolcsi krumplit ismét zárolni fogják. Nekünk a zárolás igen keserves tapasztalatokat jelentett, mert méltóztatik tudni, hogy 6—7000 vagon krumplinkat vitték el 90—100 K-ért, holott egy puskalövésnyire a megye határában 400—400 K-val adták el a krumplit, aminek folytán az ottani gazdák zsebéből 70—100 milliót vettek ki. Ettől szeretnénk óvakodni. Hirét vettük, hogy nem jön a zárolás, de jön egy szindikátus, amely az összes kiviteli engedélyeket már magának lestoppolta, leszögezte, biztosította. A gazdasági egyesület megbízta az elnökét, orientálódjék aziránt is, hogy miként áll a burgonyakivitel dolga. Az elnök ur felirt Budapestre, s innét azt az értesítést kapta, hogy forduljon Schnetzer tábornok ur őnagyméltóságához, majd vele elintézheti a dolgot. (Mozgás a baloldalon.) Ilyen előzmények után Szabolcs vármegye alispánja és a gazdasági egyesület elnöke feljött Budapestre, audienciát kérve a minister úrtól először az állatkiviteli engedély fölemelésére, másodszor a krumpli-ügy tisztázására, Véghetetlen sajnálattal kell konstatálnom azt, hogy ez az audiencia csak részben lett megtartható, mert a minister urnák — megengedem, indokolt — izgatottsága ezt az auidenciát úgyszólván lehetetlenné tette, úgyhogy az urak velem együtt végezetlenül távoztak. A gazdasági egyesület elnöke azután elment Schnetzer tábornok ur őnagyméltóságához, aki valami Milhoffer nevű úrhoz utasította a krumpliügyben. Milhoffer ur a következőket adta írás* ban a gazdasági egyesület elnökének : a burgonya* kivitel Szabolcs vármegyére nézve nem aktuális, ellenben a gazdasági egyesület elnökét beválasztják a szindikátus igazgatóságába (Mozgás.) és a szabolcsvármegyei gazdasági egyesület 5 % hasznot kap majd a szabolcsi krumpli elszállításából előálló haszonból. (Zaj balfelöl. Egy hang a baloldalon: Ez a szabadforgalom?) Ugron Gábor : A tisztviselőknek nincs krumplijuk két hónap óta! Kállay András: A gazdasági egyesület választmánya ugy a 250 drb. jószágra szóló kiviteli engedélyt, mint ezt az erkölcstelen ajánlatot visszautasította. Ezek után csak rövid konzekvenciákat vonok le. Szabolcs vármegyében a jószág ottveszett természetesen, mert amint hallottam, — nem tudom, őnagyméltósága bizonyosan lesz kegyes felvilágosítani erről is, ami tulajdonképen interim