Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-212
A Nemzetgyűlés 212. ütése 1921. évi június hő 21-én, kedden. Í29 amely megérdemli, hogy a helyzetén segitsünk. Újból kérve-kérem az igazságügyminister urat, hogy — mert neki, mint ministernek talán megvan erre a lehetősége — hogy a biróságon segitsen. Arra kérem a pénzügyminister urat, hogy a biróság tagjainak adjon adómentességet. Mert csak névleg van az, hogy a biróság tagjai csekély éhbériiket is kézhez kapják, mert azoktól az emberektől, akiket a legkönnyebben meg lehet fogni, adó címén irgalmatlanul levonnak nagyobb összegeket. A kultuszminister ur pedig adjon a birák fiainak tandíjmentességet az egyetemen. A kereskedelemügyi minister ur pedig adja vissza nekik a tisztviselők utazási kedvezményét, hogy legalább tegyük lehetővé a birák fiainak azt, hogy Budapesten és egyéb egyetemi városokban tanuljanak. Megérdemlik ezt ezek a gyermekek, mert olyan nevelést hoznak hazulról, hogy destruktiv elemek nem lesznek. Tegyük lehetővé nekik azt, hogy legalább hetenként egyszer hazautazhassanak tisztálkodni és ruhát váltani. Kérdem továbbá az összkormányt, hogy miért sujtj biróság tagjait azzal a keserűséggel is, amelyet látunk. Hiszen a birák olyan önzetlen emberek, annyira az államnak dolgoznak, hogy mivel érdemelték meg azt, hogy mig mindenki megkapja a nagyságos és méltóságos címzéssel járó gazdasági tanácsosi és főtanácsosi címeket, vagy a kollegáik a minisztériumokban már fiatal korukban méltóságos urak, addig ők csak szürke hivatali tekintetes urak. Csalogassák, édesgessék őket azzal, hogy adjanak nekik táblabírói, curiai birói, tanácselnöki címeket, mert ezzel legalább látják, hogy az állam azt az óriási munkát és áldozatot, amelyet ők igazán a közért meghoznak, ha nem is tud nekik fizetósjavitást adni, legalább ilyen módon megjutalmazza. Kérem a kormányt, hasson oda az intézkedéseivel, hogy ez a törvényjavaslat, amely hivatva van egy régi bűnt helyrehozni, érje el a célját. Mert abnormitás volt az, hogy azok, akik nekünk ügyvédi diplomát adtak, ne lehessenek ügyvédek csak azért, mert f hiányzik nekik a doktorátusuk, (Helyeslés.) Ertem ezalatt az ügyvédvizsgálóbizottságot, amelynek legértékesebb tagjai curiai birákból, közigazgatási birák ból és hasonlókból állott. Ennélfogva igenis olyan intézményekkel lépjen elő az igazságügyminister ur, hogy ez a javaslat ne tévessze el célját. Mielőtt a részletekhez hozzászólnék, kijelentem, hogy a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Hornyánszky Zoltán ! Hornyánszky Zoltán: T. Nemzetgyűlés ! Szeretném, ha a szavam a vészharang szava volna, ha kellőkép be tudnék harangozni annak a veszedelemnek, amely a magyar igazságszolgáltatást fogja érni akkor, amikor a birói kar nem tudja NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921* — XI. KÖTET. megtalálni a maga standardjának megfelelő életmódot. Mondom, szeretnék vészharang lenni, s bár minél több tagját a Nemzetgyűlésnek tudnám ide behivni, hogy amikor ilyen életbevágó javaslatot tárgyalunk, ne ilyen kevesen, hanem nagyobb számban lennénk jelen, mert a biróság nem az enyém, nem az önöké, hanem az egész nemzeté. A biró teremti meg és tartja fenn a jogrendet; s ha a birónak nem lesz meg a standardjának megfelelő életmódja, amellyel nyugodt, komoly munkáját kellően el birja látni, ezt meg fogja bánni az igazságszolgáltatás és ezzel együtt a jogrend, amely mindnyájunké. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Nem ma először szólalok fel ebben a tárgyban, hanem már tavaly a birói státus vitájánál is felemeltem a szavamat és esdelkelve kértem a kormányt, a Nemzetgyűlést és a pénzügyminister urat, hogy ne fukarkodjanak. Mert nem lehet megoldani a kérdéseket, legfeljebb ideig-óráig, ha a birónak nem adják meg a kellő anyagi segítséget, ha nem juttatják őt abba a helyzetbe, hogy anyagi gondoktól mentesen, tisztán az ő szeplőtlen magas hivatásának megfelelően dolgozva, nyugodtan tudjon munkálkodni. (Ugy van! balfelöl) Rassay Károly : Azt mondták, hogy lázítunk ! Hornyánszky Zoltán : Azonban hasztalan volt. Szavam a pusztába kiáltónak szava volt, és igy belekényszeritik azt a birót ép ugy, mint más tisztviselőt, hogy láncoljon, hogy más, talán illegitim, forrásokhoz nyúljon, hogy a maga anyagi segítségét megszerezze. Kijelentem t. Nemzetgyűlés, hogy valósággal Isten csodája, hogy az a magyar biró, aki koplal, aki rongyos cipőben jár, foltos könyökkel dől Íróasztala fölé, aki mikor lefekszik, párnájára több könny hull, mint amennyi öröm napi munkája után éri, meg nem szédül és megfeledkezvén arról, hogy mivel tartozik önmagának, esküjének, hivatásának, a társadalomnak és a jogrendnek, eltévelyedve, valahogyan önmagából kiszakadva, kilengve, nem találva meg elhelyezkedési bázisát : mégsem nyúl illegitim forrásokhoz a megélhetés anyagi lehetőségének beszerzése végett. (Felkiáltások; Hála Istennek nem feledkeznek meg magukról!) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Folytonosan szociális programúiról hallunk; erről beszélnek a Nemzetgyűlés képviselői és szerte az országban mindenütt az emberek. Hát bocsánatot kérek, a szociális programm nem abból áll, hogy erkölcsi méltóságát emelem valakinek, hogy a kenyérkérdést mindig kikapcsolom, mert az államnak nem telik 200.000, vagy 400.000 koronára egy évben, ugy mint a múltkori törvényjavaslat tárgyalásánál a költségvetési vita során az igazságügyi tárcával kapcsolatosan felemiitettem, kérve annak slatnak elfogadását, amelyet akkor benyújtottam, hogy igy tető alá hozzuk a magyar birói karnak azt a jogos igényét, hogy az egyes fizetési csoportok fizetési fokozataiban a várakozási idő nem három, hanem csak egy esztendő legyen. Az igen t. igazságügyminister 17
